Szám: SK_000003_H
Szerző: Hespodárik, Alexander ; Kubín, Juraj ; Krišková, Oľga
Cikk címe: Hozzászólás a faforgács lemezekben kis mennyiségben jelenlevő formaldehid kimutatásához
Kiadvány neve: DREVÁRSKY VÝSKUM, Ročník XXVI 1981, Zväzok 2, str.19 – 28, Štátny drevársky výskumný ústav (ŠDVU), ALFA, Bratislava 1982.
Lásd az eredeti cikket:
http://library.envifor.eu:8282/greenstone/collect/PDF/SK_000003.pdf
Kulcs szavak: formaldehid, fotókolorimetria, gázkromatográfia, Schiff-féle reagens, abszorpciós oldat
Az eredeti rezümé nem lektorált fordítása:
A faforgács lemez a bútor- és építőipar számára igen jó és könnyen megmunkálható nagy felületű alapanyag. Tekintettel arra, hogy csaknem valamennyi fajtáját karbamid-formaldehid előkondenzátum ragasztóanyag segítségével állítják elő, igen jelentős mértékben érvényesül ennek az anyagnak egyik kedvezőtlen tulajdonsága, éspedig a formaldehidnek a környezetbe történő kipárolgása. A formaldehidet protoplazma méregnek tekintik, amely már igen kis koncentrációban is izgatja a szem és az orr nyálkahártyáját, légzési és egyéb nehézségeket okoz. A levegőben lévő porkoncentrációjának nagyságát jelenleg 0,1 mg/m3 értékben határozzák meg. Tekintettel a jelzett egészségkárosítási veszélyére, néhány országban olyan korlátozásokat vezettek be, amelyek meghatározták a levegő megengedhető formaldehidkoncentráció értékeit az épületek belső tereiben és az ipari létesítményekben. A levegő kívánatos formaldehidkoncentráció értékei alacsonyak, s ez fokozott követelményeket támaszt kvantitatív meghatározás során. Az alacsony koncentrációértékek kimutatásának nehézsége ellenére elmondhatjuk, hogy több olyan módszer került kidolgozásra, melyek kielégítik a pozitív követelményeket. Az eljárások maguk különbözőek és alapjában véve közvetlen és közvetett módszerekről beszélhetünk. A közvetlenek közül precíz módszerként említhetjük meg a kromatográfiát. Különböző gázanalizátorokat alkalmaznak, mint pl. Gastec, Drageraparat, Aerototimeter. Tekintettel arra, hogy ezek az érzékeny és szelektív műszerek költségességük mellett magas követelményeket támasztanak a mintákkal és az egész elemzési eljárással szemben, kisebb mértékben nyernek alkalmazást ezen a téren. Sokkal jobban terjedtek el azok a közvetett módszerek, amelyek a levegőből vett minta ill. a farostlemez formaldehidkoncentrációjának analitikus módon történő meghatározására épülnek. A gyakorlatban a mintavétel, a koncentráció meghatározása, maga a formaldehid kimutatásának eljárása sem egységes. Az egyes módszereket különböző szempontok alapján osztályozhatjuk. Magát az elemzési módszert a szükséges mérési pontosság alapján kell kiválasztani.
Gyakran alkalmazzák a mérleganalízis módszereit (jódometria, szulfit módszer és egyebek), melyek érzékenységének alsó határa 10-120 g/ml értékek között mozog. Ha a kimutatás során nagyobb érzékenységre van szükség, ekkor olyan optikai módszereket (kolorimetria, fluorometria) kell választani, melyek érzékenységének alsó határa nagyságrendekkel alacsonyabb. Pl. az acetilacetonnal végzett fluorometria esetében ez az érték 0,005 g/ml. A formaldehid kvantitatív kimutatására több előnyben részesített módszer áll rendelkezésre. Néhány jobban elterjedt (FESYP perforátor módszer), mások kevésbé használatosak. Alapjában véve az alkalmazott eljárások mindegyikének van valamilyen hátránya, mint pl. a vizsgálat hosszú időtartama, komplikált végrehajtási módja, veszélyes anyagokkal történő munkavégzés és egyebek. A forgácslap formaldehidtartalmának meghatározására irányuló módszer kidolgozása során abból indultunk ki, hogy csökkentsük a kimutatás időszükségletét, kerüljük egyes anyagok (savkoncentrátumok, higanysók) alkalmazását, miközben az abszorpciós oldatnak nagy hatékonyságúnak kell lennie és a benne lévő formaldehid oldatoknak hosszú ideig változatlanoknak kell lenniük. E célból nagyon sok számításba vehető anyagot teszteltünk, és legjárhatóbbnak és legelőnyösebbnek a kénsav oldat alkalmazása bizonyult, melyet abszorpciós oldatként használtunk fel. Jelen tanulmányban informatív módon írtuk le és osztályoztuk a formaldehidtartalom kimutatására szolgáló analitikus módszereket. Ezek alapját az abszorpciós oldat tesztelése, és az így nyert formaldehid oldatok hosszan tartó stabilitása képezte. A munkavégzés során analitikus módszerként a fotókolorimetriát alkalmaztuk, miközben a formaldehidtartalom mérhető koncentráció értékig történő sűrítésére a Silbermangel által leírt ,100 C-fokon történő módosított eljárást használtuk fel. A színreakció kiváltására a Schiff-féle reagenset alkalmaztuk, és abszorpciós oldatnak pedig 0,2 N sósavoldatot. Az eredmények azt mutatták, hogy a választott abszorpciós oldat az említett kívánatos tulajdonságokkal rendelkezik. Az abszorpciós képesség gyakorlatilag 100%-os, és a formaldehidoldat koncentrációja a megfigyelés 6 hónapja folyamán nem változott. A kimutatás megismételhetősége gyakorlatilag a faforgácslap-minta homogenitásától függ. Kedvező az is, hogy a kvantitatív kiértékelés nem szorítkozik csupán a Schiff-féle reagens alkalmazására, hanem más megfelelő kimutatási módszert is lehet alkalmazni.
1.táblázat
A levegő megengedhető legnagyobb formaldehidkoncentrációja zárt terű munkahelyeken és és kültéren (8)
2.táblázat
A formaldehidtartalom meghatározásának osztályozása a mintavétel módja és koncentrációja alapján
3.táblázat
A formaldehid kvantitatív kimutatásának leggyakoribb módszerei
1.ábra
A faforgácslap formaldehidtartalmának meghatározására szolgáló berendezés vázlata
2.ábra
A Schiff-féle reagens és a formaldehid színreakciójának intenzitása különböző koncentrációjú H2SO4 közegben
4.táblázat
A víz és 0,2 N kénsav abszorpciós hatékonysága
5. táblázat
A vízben és 0,2 N sósavban lévő standard formaldehidoldat stabilitása (mg/ml)
6.táblázat
A laboratóriumi körülmények között gyártott faforgácslap formaldehid tartalma (mg/g)