Sorszám: H_000524

A cikk szerzőjének a neve: Barlai, Ervin

A cikk címe: Kutatások a folyamatos termelés bevezetésével kapcsolatos feltételek tisztázására a lombos fát feldolgozó fűrésziparban

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI]

Budapest, 1961. 1. sz. 85 – 135 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1962

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fűrészipar, lombos fa, folyamatos termelés, gépesítés, önköltség

Kivonat:

Ebben a tanulmányban kizárólag a lombos fát feldolgozó fűrészüzemek egyes kérdéseivel foglalkozunk, egyrészt azért, mert hazai fűrésziparunk túlnyomórészben lombfarönköket dolgoz fel, másrészt pedig, mert a fenyőrönköket feldolgozó fűrészüzemek termelési folyamata sokkal inkább tisztázottnak mondható.

A fejlődés a fűrészipart, különösképpen a termelékenység fokozása terén olyan feladatok elé állítja, amelyeknek megvalósításához nem elegendő pusztán a kihozatal és teljesítmény további fokozása. Az e téren fennálló lehetőségeket már túlnyomórészben kimerítettük. Új munkamódszer bevezetése szükséges, át kell állítsuk a fűrészipar termelését a jelenlegi szakaszos termelésről a folyamatos termelésre. Ennek következtében a kézi és gépi munka ez idő szerint igen kedvezőtlen aránya lényegesen meg fog javulni. Es a módszer a legalkalmasabb a termelékenység emelésére. A folyamatos termelés bevezetésével együtt járó gépesítés egyben előfeltétele a továbbfejlődésnek az automatizálás felé. Hogy a folyamatos termelés a lombos fát feldolgozó fűrésziparban mindez ideig nem terjedt el, annak oka az, hogy a rendelkezésre álló rönkmennyiség viszonylag kevés, emiatt a gépesítés nem mindig gazdaságos. A gyártásprofil pedig rendkívül sokrétű. Adottságaink következtében úgyszólván minden üzemünk többféle fafajt és sokféle választékot termel. Felmerül a kérdés, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére megvalósítható-e gazdaságosan a lombos fűrészáru folyamatos termelése. A Faipari Kutató Intézet vizsgálat tárgyává tette ezt a kérdést, és a kutatómunka alapján erre ad választ ez a tanulmány.

A fűrészipar a termelékenységet csak abban az esetben tudhatja tovább fokozni, ha új munkamódszerre tér át. Az anyagkihasználás további fokozása mind nagyobb mértékben munkaigényessé fog válni és ezért a termelékenységet, illetve az önköltséget nem fogja már lényegesen javítani. Világszerte megfigyelhető, hogy az ipar mindenütt áttér a folyamatos termelésre, mert ez a termelési módszer egyrészt rendkívüli módon emelheti a termelékenységet, másrészt közbenső lépésnek tekinthető az automatizálás felé. A fűrészipar gyártási folyamata teljes mértékben szakaszos jellegű. A szakaszos terme­ lésnek az a következménye, hogy a gépi- és kézi műveletek aránya rendkívül kedvezőtlen, a belső anyagmozgatáshoz szükséges munkaidő nagyrészt az egyes műveletek gépi munkaidejéhez kapcsolva jelentkezik. Ha a műveleti helyek időegységeit kézi és gépi műveleti elemekre bontjuk, következtetni lehet arra, hogy a folyamatos termelésre való átállás az átfutási időt mennyivel rövidíti. Az egyes műveleti helyeknek gépi anyagmozgató berendezésekkel való összekapcsolása lényegesen javítja a gépek kapacitásának kihasználási fokát. Végső fokon a belső anyagmozgatás gépesítése, és az egyes műveleti helyek gépkapacitásának jobb kihasználása adja a sokkal jobb gazdasági eredményt.

A folyamatos gyártás azonban csak abban az esetben sikerülhet, ha az egyes műveleti helyek kapacitását összehangoljuk, egyébként a szalagokon anyagtorlódás következik be, ami a további gyártást lehetetleníti, vagy anyaghiány mutatkozik, ami a gépkihasználást rontja. Ennek elkerülése végett a folyamatos gyártás biztosítására          szinkron diagrammokat

kell készíteni, és a termelést ezek alapján irányítani.