Sorszám: H_000648
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Filló, Zoltán
Cikk címe: Nemesnyárak kéreganatómiai bélyegei.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 2. sz. 189 – 199 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: nemesnyár, kéreg, anatómia, faanyagtudomány, morfológia
Kivonat:
Mind gyakorlati, mind tudományos szakemberek előtt ismert tény, hogy a nyárfajok, nyárfajták külső morfológiai bélyegek alapján – levél, habitus, kéreg, stb. – történő faazonosítása nem minden esetben biztonságos. Az identifikálás ezúton történő lehetőségét a termesztett nemesnyár-fajták egyre fokozódó mennyisége még bizonytalanabbá teszi. Emellett el kell fogadni azt a tényt is, hogy sem a hazai, sem a külföldi szakirodalom nem tud nyújtani – kevés eset kivételével – olyan fajjellemző anatómiai, pontosabban xylotómiai bélyeget, illetve bélyegeket, melyek teljes bizonyossággal felhasználhatók lehetnének a nyárfajok illetve fajták felismerésénél.
A faanatómia másik területén, a kéreg anatómiájában idevonatkozóan még kevesebb adatot találunk. Ezért, valamint egyéb szempontból célul tűztük ki, hogy négy, gazdaságilag fontosabb termesztett nyárfajta mind xylotómiai, mind kéreganatómiai vizsgálatát elvégeztük, különös tekintettel az identifikálásra alkalmas mikroszkópos bélyegek meghatározására.
A vizsgálatba vont négy nyár-hibrid:
- korai nyár, Populus x euramericana (Dode) Guinier cv., „marilandica”ʹʹ
- óriásnyár, P. x euramericana (Dode) Guinier cv. „robusta”,
- I-214-es olasznyár P. euramericana (Dode) Guinier cv. „I-214”,
- H-422-es szürkenyár P. alba x P. grandidendata Michx. cv. „H-422”.
a fent említett vizsgálatokhoz szükséges anyagot Sárvár, Nyíregyháza, Baja, illetve Szolnok környéki erdőgazdaságok területéről szereztük be, fajtánként 3-3- mintakorongot. A korongokat idősebb, állományjellemző egyedekből vettük mellmagasságban. Kivétel az I-214-es olasz és a H-422-es szürke nyárhibrid, tekintve, hogy ezekből csak 13 éves példány állt rendelkezésre.
A xylotómiai vizsgálatokhoz szükséges mikroszkópos metszeteket a mintakorongok idősebb évgyűrűinek (kb. 25 évgyűrű) húzottfa-nyomottfa részéből, a kéreganatómiai vizsgálathoz szükséges metszeteket pedig ugyanazon mintakorong kérgének 1 cm2 felületű darabjaiból vettük.
Xyilotómiai vizsgálataink az irodalomból ismeretes bélyegek, az egyes szövetelemek mennyiségi, mikromorfológiai, elrendeződésbeli stb. viszonyaira terjedtek ki. Tekintve, hogy e vizsgálatok során elkülönítésre alkalmas bélyegeket nem találtunk, a mikroszkópos anatómia egy másik területéhez, a kéreganatómiai vizsgálatokhoz folyamodtunk.
A kéreg másodlagos háncs-szövetének mikroszkópos elemzése során a háncs évgyűrűszerkezetét, a háncsrostok, rostacsövek és bélsugarak, valamint egyéb előforduló jellegzetességek (kősejtek, kalciumoxalát-kristályok, dilatációs szövet stb.) megjelenési helyét, formáit, a peridermális rétegek szélességét, mennyiségi jelenlétét vizsgáltuk.
A vizsgált négy nemesnyárra vonatkozóan végzett kéreganatómiai vizsgálatokat összefoglalva, identifikálás szempontjából könnyen felismerhető fajelkülönítő bélyegként az alábbiak fogadhatók el:
- A P. robusta háncstestében a keményháncs háromrétegű, a legfiatalabb egy-két évgyűrű kivételével, ahol csak kétrétegű. A rostrétegek egymással párhuzamosan futók, olykor kisebb folytonossági hiányosságokkal, de egyértelműen és folyamatosan jelentkezők, nyomon kísérhetők.
- A P. marilandicánál – a keményháncs a kambium utáni három, esetleg négy évgyűrűben kétrétegű, hullámosan futó és gyakran szakadozott; az ez utáni évgyűrűkben viszont három-, sőt olykor négyrétegű is lehet.
- Az I-214 olasznyár esetében a keményháncs ugyancsak kétrétegű az első 5-6 évgyűrűben, az előbbihez képest azzal az eltéréssel, hogy a háncsosrétegek gyakran keresztezik egymást. Az ez utáni évgyűrűkben a háncsrostok háromrétegűek, többé-kevésbé párhuzamosan futók, s a rostok mellett kősejtek is megjelennek.
- A H-422-es nyárhibrid háncstestében a keményháncs mindenütt egyrétegű, éles határú, folytonos vonalat adó. A háncsrost későbbi évgyűrűiben a rostok mellett kősejtek, illetve kősejtcsoportok is megjelennek.