Sorszám: H_000629

A cikk szerzőjének a neve: Bálint, Gyula

Cikk címe: A faanyagtartósítás helyzete és az elért kutatási eredmények.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 1. sz. 143 – 159 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: faanyagtartósítás, fungicid anyagok, faanyagvédelem, gombák, rovarok

Kivonat:

A fa idő előtti pusztulását okozó gombák és rovarok elleni profilaktikus védekezés hazánkban a közlekedés és a hírközlés terén mintegy 80 éves múltra tekinthet vissza. A vasúti talpfák, a távvezeték-oszlopok telítése, Püspökladány és Tokod telítőállomásokon, a MÁV Fatelítővállalat korszerű technológiájával történt. Bányatámfák tartósítását a Magyar Általános Kőszénbánya üzemei részére – igen kis hányadban – a Center-i telítőüzemben már korszerűtlenné vált berendezéssel az 50-es évek elejéig vezették.

A különböző faválasztékok tartósítása a magas- és mélyépítésben, a bányaművelésben, a mezőgazdaságban nem volt megoldva, de kielégítő módon szabályozva sem. Az építőiparban előfordult, hogy az építtető gondossága, a tervező körültekintése és a kivitelező alapossága folytán a „vállalati feltételek”-be foglalták a védekezési eljárást, és a régi Mikrozol, továbbá az Antimerulion elnevezésű fluor-, illetve dinitrovegyületeket tartalmazó tartósító szereket alkalmazták.

A bányászat – mint említettem – a felhasználáshoz viszonyítva elenyészően csekély támfa, pillérfa, széldeszka mennyiséget telíttetett a Center-i telítőüzemben, inkább baktericid, mint fungicid hatású nátriumfluorid oldattal.

A kertészetben a melegágyi ablakkereteket leginkább olajfestékkel vonták be, hogy az így képzett festékfilm a fa felületét a nap, a csapadék, a szél, az öntözés káros mellékhatásaitól védje, egyben esztétikai célt is szolgáljon. Gyakorlatban azonban a felületi, inkább külső védőréteg a friss tárolás során összetapadt, a szétválasztás során a filmrétegben folytonossági hiányok keletkeznek. Az öntözés, a nap, a csapadék, a szél, a talajnedvesség hatására a külső védőrétegben, de magában a faanyagban is a belső feszültségek folytán repedések keletkeztek. A repedések, mint fertőzési kapuk, elősegítették a farontó gombák és rovarok megtelepedését, majd károsítását.

A faanyagok kötelező védelmére, tehát a faanyagok tartósítására, nálunk az 1950-es évben kiadott együttes miniszteri határozat alapján rendelet jelent meg, amely már a legkülönbözőbb faválasztékok kötelező preventív védelmét írta elő. A következő évben a nagyarányú károsodásra való tekintettel, szükségessé vált a 10.670/1951.O.T. számú rendelet kidolgozása és megjelentetése, amely a már bekövetkezett gombafertőzések bejelentését, építési hatósági vizsgálatát, majd a kár megszűntetését tette kötelezővé. 15 év múltán, 1955 évben került sor az új faanyagvédelmi kormányrendelet, majd ennek végrehajtási utasításaként a Faanyagvédelmi Szabályzat megalkotására.

Intézetünk kísérleteiről, azok eredményeiről csak vázlatosan adhattam – idő hiányában – némi áttekintést, hogy a faanyagtartósítás hazai helyzetét és az elért eredményeinket röviden ismertethessem.

A közeljövő feladatait további kutatásokban, így újabb magas erdőértékű anyagok kikísérletezésében, műfaanyagok tartósítására vonatkozó kísérletekben, nyár tartósításának kutatásában, mezőgazdasági épületek faanyagának preventív védelmére vonatkozó vizsgálatok végzésében, valamint az avulás kérdésének tisztázásában látjuk.

Remélem, hogy az Intézetünkben folyó és mindinkább erősbödő, fokozódó kutatómunka a ránk váró feladatok megoldását lehetővé teszi.