Sorszám: H_000625
A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György
Cikk címe: A hazai fafajok építőipari felhasználásának új lehetőségei.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 1. sz. 103 – 116 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: hazai fafajok, építőipar, lombos fafajok, fenyőhelyettesítés, import fenyő
Kivonat:
A faanyagot a legtöbb épületben, legyen az lakóház, üzemi vagy mezőgazdasági épület, ma is megtaláljuk. Az épületekhez felhasznált famennyiség azonban a különböző országok nyersanyag-ellátottságától, általános gazdasági helyzetétől, éghajlati viszonyától függően nagymértékben változik. Szélső esetenként találkozhatunk tisztán faanyagból készült épületekkel – illetve max. famennyiség beépítésére irányuló tendenciákkal – és olyan beton vagy más anyagból készült épületekkel, ahol a faanyag legfeljebb egyes nyílászáró szerkezetekre korlátozódik. Lényegében, a korábbi években bizonyos mértékig hazánkban is ez utóbbi tendencia érvényesült.
Természetesen a fával való takarékoskodás elve ma is hat, annál is inkább, mert az alkalmazott faanyag zömmel import eredetű fenyőfa. Az 1966. évi fenyőfűrészáru-felhasználás adataiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy különböző épületekhez több mint fél millió m3 fenyő-fűrészárut használnak fel.
Ebből épület-asztalosipari célokra – zömmel nyílászáró szerkezetekre és beépített bútorokra mintegy 190.000 m3-t, tetőnek és födémanyagnak 110.000 m3-t, padlónak, illetve belső burkolatnak 65.000 m3-t, állványozó és zsaluzó munkákhoz 125.000 m3-t dolgoznak fel.
Az importterhek csökkenése nyilvánvaló és külön magyarázatot nem igénylő célja a népgazdaságnak. Az építőipari fenyőfűrészáru-felhasználás csökkentésének egyik lehetőségeként a hazai faanyagok fokozott alkalmazása jöhet szóba. Közismert, hogy erdeink zömmel lombos erdők. Az évente kitermelhető famennyiséggel, a fafaj- és választék-összetétellel e helyen nem foglalkozunk. Annyit azonban rögzítünk, hogy zömmel tölgy, bükk, cser, akác és nyár fakészletek feldolgozására számíthatunk, lényegében tehát különböző kemény- és lágylombos fafajok fokozottabb építőipari felhasználása jelenthet a közeljövőben megoldandó feladatot.
A lombos faanyagok rendelkezésére álló mennyiségét és választék-összetételét, valamint az egyéb fafelhasználó területek általános fejlődési tendenciáit figyelembe véve e fafajok építőipari alkalmazásának elsődleges célja az import fenyő helyettesítése kell legyen, de megalapozott műszaki megfontolások és gazdasági számítások szerint alkalmazásuk célszerű lehet olyan egyéb építőipari szerkezetek, illetve elemek helyett is, amelyek jelenleg nem fenyőből, illetve nem fából készülnek.
Kétségtelen, hogy a lombos faanyagok építőipari alkalmazásának műszaki akadályai is vannak, és sok esetben külön műszaki intézkedések nélkül a helyettesítés kérdése nem oldható meg.
Ezek az akadályok a lombos faanyagok műszaki tulajdonságaiból erednek, s általánosítással a következőkben jelölhetők meg:
- A lombos törzsek alaki tulajdonságai kedvezőtlenebbek a fenyőfélékénél, s emiatt a termelhető fűrészáruk (deszkák, pallók, gerendák) méretei kisebbek.
- A keménylombos faanyagok térfogatsúlya lényegesen magasabb, mint a fenyőké.
- Nehezebben munkálhatók meg, mint a fenyőfélék.
- Fokozottabban jelentkeznek a szárítási problémák, a szárítandó lombos faanyagok nagyobb mértékben deformálódnak, gyakoribb a minőségi romlás, alakváltozásuk a fanedvességtartalom-változás hatására erőteljesebb.
- Egyes lombosfák (pl. nyár, bükk) tartóssága igen alacsony. (Megemlítjük azonban, hogy pl. az akác és a tölgy a tartós fafajok közé sorolható.)
Jórészt a fenti tulajdonságok magyarázzák, hogy lombos faanyagokat az építőiparban igen kis mennyiségben használnak. Rögzítenünk kell azonban, hogy az utóbbi években bekövetkezett általános műszaki fejlődés következtében a felsorolt hátrányos tulajdonságok teljes mértékben kiküszöbölhetők.
Ugyancsak részletezés nélkül megemlíthetjük a következőket:
- A megfelelő mennyiségű ragasztók, elsősorban a fenol és rezorcin alapú műgyanták alkalmazása lehetővé teszi a kedvezőtlen alaki tulajdonságok kiküszöbölését, kisméretű fűrészipari választékok megbízható toldását, illetve összekötését.
- A magas térfogatsúly hátránya mind a térelhatároló elemek, mind a különböző rendeltetésű tartók esetén megfelelő konstrukcióval – üreges kiképzéssel, illetve különböző idomtartók kialakításával – kiküszöbölhető. E téren a konstrukció mellett ugyancsak fontos szerepe van a különböző mechanikai kötőelemeknek és nem utolsósorban a műgyanta-ragasztónak.
- A megmunkálási nehézségek a szóba jöhető hazai fafajok közül egyedül az akácnál jelenthetnek gyakorlatilag is számottevő problémát, végeredményben azonban e fafaj is jól megmunkálható, csak többlet-szerszámkopást okoz. Ez pedig nem lehet kizáró oka fokozottabb ipari felhasználásának. Speciális igények esetén egyébként hőkezeléssel a faanyag kellően lágyítható, s így ez az akadály is elhárítható.
- A szárítási nehézségek elsősorban nagy keresztmetszetű, illetve vastag anyagoknál jelentkeznek. Az is köztudomású, hogy az anyagvastagság növekedésével a szárítási költségek is rohamosan emelkednek, ezért a vastagabb, 50-60 mm feletti méretű pallók mesterséges szárítása, egyes különleges esetektől eltekintve, a legtöbb felhasználási területen már nem gazdaságos. Ilyen méretig jelentősebb műszaki problémát a lombos faanyagok mesterséges szárítása sem okoz. A gerendaméretű faanyagok természetes szárításánál elsősorban a nyár esetében jelentkeznek nehézségek (vetemedés, repedés). Az előzőkben említett idomtartók alkalmazása azonban lehetővé teszi a nagy keresztmetszetű, tömör szelvények kiküszöbölését. Rétegelt megoldással egyébként deszkaméretű faanyagból úgyszólván tetszőleges keresztmetszetű, tömörszelvényű tartók is előállíthatók.
- A csekély tartósságú faanyagok élettartama megfelelő védekezéssel és a víz távoltartásával gyakorlatilag kielégítő mértékben fokozható. Hasonló kérdések egyébként a fenyőnél is jelentkeznek.
Az elmondottak szerint tehát a lombos fafajok építőipari felhasználása műszakilag megoldható, a felsorolt megállapítások azonban ennek csak az elvi lehetőségét biztosítják. A gyakorlatban minden egyes felsorolt probléma élesen jelentkezik, s adott esetben bármelyik megoldatlansága jóvátehetetlen károkat okozhat. A fenyőhelyettesítés, illetve a lombos fafajok fokozottabb alkalmazása tehát nem elhatározás kérdése, s csak az épülettel szemben támasztott funkcionális követelményeket teljes mértékben kielégítő műszaki megoldások mellett, a gazdaságosság messzemenő figyelembevételével végezhető el.
Az előzőek alapján összefoglaló megállapításként rögzítjük, hogy a hazai lombos fafajok építőipari alkalmazása gazdaságosan megoldható műszaki feladatot jelent, ami által számottevő mennyiségű fenyő-fűrészáru helyettesíthető. A közvetlen fűrészáru-helyettesítés azonban a legtöbb esetben nem hajtható végre; a lombos szelvényáru mellett egyéb termékek – enyvezettlemez, farostlemez és forgácslap – kombinatív alkalmazására van szükség. Ezen túlmenően döntő fontosságú még az úgynevezett segédanyagok – elsősorban a ragasztóanyagok, valamint a felületkezelő- és favédőanyagok – helyes kiválasztása és rendeltetésszerű használata.
A Faipari Kutató Intézet e témán dolgozó munkatársainak meggyőződése, hogy minden feltételek teljesítése esetén az építőipar vonatkozásában nemcsak a fenyőfelhasználás fokozódása kerülhető el, de abszolút értékű csökkentése is lehetséges, az építőanyag-ellátás egyidejű javítása mellett.