Sorszám: H_000605
A cikk szerzőjének a neve: Neuwirth, Edit
Cikk címe: Bútorok síklap-alkatrészei alakállóságának biztosítása, különös tekintettel a különböző felületnemesítési eljárásokból adódó vetemedésekre.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1968. 1.sz. 103 – 120 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1968
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: bútor, bútoralkatrész, alakállóság, felületnemesítés, vetemedés
Kivonat:
Szilárdsági méretezés alapján bizonyított, hogy a bútoriparban a jelenleg alkalmazott 25, 22, 19 mm vastag anyag helyett sok helyen szilárdságilag megfelelő a vékonyabb anyag felhasználása is.
A vékonyabb lapok alkalmazásával azonban a lapok furnérozásakor és felületkezelésekor fellépő deformációk értékei jelentősen megnőttek, sőt olyan mértékűek lehetnek, hogy az egyes szerkezeteket már funkcionális működésükben is akadályozzák és esztétikai szempontból sem lennének megfelelőek.
Ezért szükségessé vált a felületkezelés hatására létrejövő deformációk okának és kiküszöbölési módjának meghatározása. Az aszimetrikus felületborításból adódó alakváltozások kiküszöbölésével, vagy nagyságának minimális értékre történő csökkenésével lehetőségünk nyílik arra, hogy az eddig alkalmazott vastagabb lapokat teljes értékűen helyettesíteni tudjuk vékonyabb lapokkal.
A gyakorlatban a lapfelületek és belső oldalának borítása és felületkezelése minden esetben eltér egymástól, eredményeképpen a két oldalra különböző anyagállandójú és különböző vastagságú anyagok kerülnek.
AA különböző anyagjellemzővel rendelkező anyagok a hő, nedvesség és egyéb behatásokra különbözőképpen reagálnak, ezért természetszerű, hogy a két oldal között feszültségkülönbségek keletkeznek, melyek különböző hibák, alakváltozások létrejöttét eredményezik.
A lapvastagság csökkentésével – ami anyaggazdálkodási, és esztétikai szempontból is indokolt – mindjobban előtérbe kerülnek ezek a hibák, mert a vékonyabb lapok szilárdságilag gyengébbek, a fellépő elhúzó erők nagyobb mértékben érvényesülnek.
Kísérleteinkhez alapanyagként 150 x 150 cm nagyságú (14, 16, 19, 22 mm) pozdorja (tripo) lapokat, különböző fajtájú és vastagságú furnérokat használtunk fel.
A forgács és pozdorja lapokat a Budapesti Bútoripari Vállalattól, a furnér a Budapesti Falemezművektől szereztük be.
Szilárdsági vizsgálatokat a szabványban előírt módon végeztük el, s megállapítottuk, hogy a felhasznált anyagok megfeleltek az előírt követelményeknek.
A bútoripar irányelve, hogy a szilárdsági méretezés alapján számított vastagsági méreteket alkalmazza a bútorszerkezetek kialakításánál, elkerülve a szilárdságilag túlméretezett anyagvastagságok beépítését. Így előtérbe került a vékonyabb lapok alkalmazása.
A felületnemesítés során a lapok külső és belső oldalára különböző jellemzőkkel rendelkező anyagok kerülnek. Ennek eredményeképpen a lapokon belüli egyensúly megbomlik és a maradék nyomaték hatására a lemez deformálódik, ami különösen a kisebb szilárdságú, tehát vékonyabb lapok esetében jelentős.
A kutatás elméleti módszert ad a lapok két oldalának különböző furnérokkal történő deformáció-mentes furnérozására. Számítás alapján meghatározható két azonos nedvességtartalmú furnér azon vastagsága, amely az alaplapra felragasztva nem okoz deformációt.
Gyakorlati mérések alapján meghatározza a bútoripar területén felhasznált síklap-alkatrészek megengedhető, a funkcionális működést nem akadályozó, esztétikai hatást nem rontó maximális deformáció nagyságát.
Ennek nagysága a száliránnyal megegyező irányban, ami általában hosszmérettel azonos, dh = 3,0 mm/m, keresztirányban, vagyis a szálirányra merőlegesen dk = 6,0 mm/m lehet.
Igazi alkalmazás esetében az ismertetett számítási móddal meghatározott vastagsági méretekkel minden esetben szükséges előkísérletet végezni az alkalmazott technológia szerint.