Sorszám: H_000644

A cikk szerzőjének a neve: Bálint, Gyula

Cikk címe: Mezőgazdasági épületek és kislakások agglomerált anyagokból készült szerkezeteinek, külső és belső falak, térelhatároló elemek, (födémek) tartósítása.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 2. sz. 127 – 134 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: faépületek, agglomerált lapok, térelhatároló elemek, fafödémek, tűzvédelem

Kivonat:

Gyakorlati megfigyelések mutatják, hogy a fapusztító gombák, valamint a tűz pusztító hatásával a tömörfa és műfaanyagok esetében is egyre fokozódó mértékben kell számolni.

Az elmúlt 20 évben számos kutatást végeztek a forgácslapok és farostlemezek gombákkal és tűzzel szembeni természetes ellenállóságának meghatározására és különböző védőeljárások alkalmasságának értékelésére. Friedrich, Schulze, Gistl és ízeller mikológiai vonatkozásban, Metz és Seekamp, valamint Schulenburg, Schütze, Jentzsch, Stumpf a tűzzel szembeni ellenállósági kísérleteikről számoltak be (1).

A miikológiai vizsgálatok során kitűnt, hogy a karbamid-formaldehidgyanták magas nedvességtartalmú légtérben – hidrolitikus bomlásra való hajlamosságuk során – megduzzadnak, és az így velük előállított forgácslapok szöveti szerkezete fellazul, egyben a fapusztító gombák számára fokozottan jó tápanyaggá válnak. A Kolle-féle tenyésztő edényekben is gyakran észlelhető hasonló jelenség.

A fenol – formaldehid kötőanyaggal előállított forgácslapok laboratóriumi mikológiai kísérletek során jó fungicid hatást mutattak. A Faipari Kutató Intézet 1960. évi kísérleti eredményét megerősítették Langendorf, G. 1961.(2), Michalak, J. 1963. (3), Oertel, J. 1960. (4) vizsgálatai. Deppe, H.I. (5) szerint ezek a kedvező eredmények csak Kolle-lombikban jelentkeznek. A gyakorlatban a fenol-formaldehiddel ragasztott forgácslapokat a gombák ugyancsak támadják. Ezt a diszkrepanciát azzal magyarázta, hogy a forgácslapok gyártása során szabad fenol, illetve krezol vegyületek, vagy ezek homológjai maradnak a forgácslapok amúgy is heterogén szövetében, amelyeknek a tenziója kisebb (forrpontjuk 180 C° körül van), és a fa részekhez való affinitásuk erős. Kis zárt térségben így a le nem kötött vegyületek fungisztatikus hatása jobban érvényesül.

a forgácslapok kémiai eljárással történő tudósításának problémája már a 40-es évek végén jelentkezett. Klauditz és Stolley 1949-ben kiadott közleménye (6), majd 1954. évi további publikációik a braunschweigi kutató intézetben különleges, javított minőségű, karbamid-trikrezol-formaldehid bázisú kötőanyagba kevert klórozott fenol alkalmazásáról számolnak be anélkül, hogy a védettséget megfelelőnek tartották volna. Feltűnő volt, hogy a gombaölő szer dózisának emelése a védettség arányát csökkentette.

Panfilova (7) kísérleteinél hasonló jelenséget észlelt.

Az említett publikációkban a felhasznált védőszerek differenciált toxikusságának megítélésére vonatkozóan magyarázatot vagy utalást nem találunk.

A Faipari Kutató Intézet (8) 1962. évi kísérletei azt mutatták, hogy a vízben oldható pentaklórfenol-nátrium alkalmazása a savas kémhatású karbamid-formaldehid raganyaggal történő gyártás kapcsán igen körülményesen és csak pufferolással lenne megoldható. A savas pH értékű nátriumsziliko-fluorid a forgácslapok tartósítására alkalmasabb, de alacsony töménységben való oldhatósága nagy vízmennyiség felhasználását igényli, ami gyártástechnológiailag nem kívánatos.

A vizsgálatokat egyébként a kísérleti üzemben előállított próbatestek térfogatsúlyának, szöveti felépítésének, higroszkóposságának, a védőszer penetrációjának, az egyes gombatörzsek aktivitásának különbözőssége jelentős mértékben befolyásolta, és így egyértelmű eredményeket mi sem regisztrálhattunk. Ennek magyarázatául megemlítjük, hogy a pentaklór-fenol vegyületeknek a forgácslapokba való bedolgozása kapcsán és a préselési idő alatt a hatóanyag jelentős szublimálódása volt megfigyelhető – a szem- és orrnyálkahártyákon fellépő ingerek alapján is.

A forgácslapok gyúlékonyságának csökkentésére, megfelelő égésgátló hatás elérésére vonatkozóan a nemzetközi szakirodalomban számos publikáció jelent meg. A természetes fa égésének gátlására alkalmas ammóniumvegyületek a forgácslapok előállítása során alkalmazott hőmérséklet hatására elbomlanak, ammóniagáz szabadul fel, ami a későbbi védettség szempontjából hátrányos.

A karbamid-formaldehid kötőanyag esetében nem, de a lúgosan szilárduló vagy semleges kémhatású fenolgyanták alkalmazása során Deppe, H.I. és Lux ernd-Volkmar 1967. évi vizsgálatai szerint (9) a bórvegyületek nem váltak be.

A forgácslapok gyártása során au égésgátló anyagok eloszlásának kérdését is tekintetbe vették. A heterogén szíjács- és gesztrész, különféle nagyságú lapkák és gyanta között az égésgátló szer diszpergálódása ugyanis nem lehet olyan arányú, mintha a természetes fát telítési vagy fürösztési stb. eljárással tartósítják.

A Faipari Kutató Intézet vizsgálatai (10) szerint a xylenolalapú forgácslapokat kivéve, a karbamidbázisú forgácslapok tűzzel szembeni természetes ellenállósága nagyobb, mint a lucfenyőé. A különbséget a lucfenyő fájában a gyantajáratoknak tudtuk be, amelyek a meggyúlás idejét lelassítják, de az égést és annak elterjedését elősegítik.

A vizsgálatok kiterjedtek a lángolás megszűnése után bekövetkező láng nélküli izzás, az úgynevezett „utóizzás” megfigyelésére. A tiszta fenyőből készült, karbamidalapú forgácslap utánizzása jelentéktelen mértékű volt. Ugyanezt észleltük a tiszta nyárból, karbamiddal gyártott forgácslapok vizsgálata során is.

Farostlemezek (nyár – fűz - + 2 % Dorolac XVIII.) gyúlékonyságát – erdeifenyő szíjácsával összehasonlítva – vizsgálva, a farostlemezek tűzzel szembeni ellenállósága kedvezőtlennek bizonyult.

A rendelkezésre álló szakirodalmi leírások, közlemények és Intézetünk kísérletei alapján a mezőgazdasági épületekben alkalmazott, illetőleg alkalmazandó agglomerált építőelemek használati időtartamának meghosszabbítására vonatkozó kutatások – a műszaki fejlesztés és a faanyag-takarékosság keretében – váltak szükségessé.

A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen a karbamid-formaldehid bázisú agglomerált lapok tartósításának szükségességét igazolják.

Az eddig végzett kísérletek a Tritoxin elnevezésű védőszer gomba, rovar és tűz elleni védőhatását igazolták. A Fakisol készítmény gombaölő hatása csupán könnyező házigomba (Merulius lacrimans) elleni védekezésben megfelelő.

A Pirex elnevezésű hazailag gyártott égésgátló szer az MSZ 802 számú szabvány szerinti gombaölő hatást nem mutatta.

A fenolformaldehid kötőanyagú forgácslapok természetes ellenállósága a vizsgálatok során a Kolle-féle eljárás igen előnyösnek mutatkozott. Feltételezhető azonban, hogy a szabadban történő felhasználás során az anyag természetes szublimálódása a védőszer hatásának csökkenését eredményezi, így gyakorlatilag a természetes ellenállóság csökkenésével kell számolni. Célszerűnek tartjuk ennek ellenőrzésére az in vitro kísérletek kiegészítésére szabadföldi kísérletek beiktatását.

A Florocid elnevezésű védőszer kevésbé felelt meg a kívánt fungisztatikus, illetve fungicid hatás elérésére.