Sorszám: H_000622

A cikk szerzőjének a neve: Csizmadia, Pálné

Cikk címe: A cser, akác és nyárfélék ipari feldolgozásának jelenlegi helyzete és további lehetőségei.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 1. sz. 67 – 74 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: cser, akác, nyár, ipari feldolgozás, sarj

Kivonat:

Erdeink fafaj-összetétele kedvezőtlen. A faipar hagyományos nyersanyagai – a fenyőfélék – hazánkban csak minimális mennyiségben fordulnak elő, erdeink zömét lombos fafajok – ezen belül is főleg kemény lombosok adják.

Területi elterjedésüket tekintve a cser és akác igen jelentősek. A cser erdeink több mint 18 %-át, az akác 16 %-át alkotja. A fatömeg-tartalékokat és területi viszonyokat tekintve indokolt, hogy a keménylombos fafajok közül a cser és akác ipari feldolgozásának kérdésével foglalkozzunk.

A hazai nyárak és a hazai termesztésű nemes nyárak erdeink 4,2 %-át adják. A nagyarányú fásítások eredményeként 1980-ban kitermelt összes nyár mennyisége várhatóan 1.600.000 m3 lesz, az országosan kitermelhető fatömeg 22,8 %-a. Tehát feltétlenül indokolt, hogy a nyárak, de főleg a jobb iparifa alapanyagot adó hazai termesztésű nemes nyárak feldolgozási lehetőségeivel is foglalkozzunk.

Ipari hasznosításuk miatt szükséges említést tenni az eredet szerinti megoszlásról. A cser állományok mintegy 57 %-a mag, 43 %-a sarj eredetű. Az akác alig több, mint egyharmada mag és közel kétharmada sarj eredetű. Ez az arány igen kedvezőtlen, mivel a sarj eredetű faegyedeknél lényegesen több az ipari felhasználást gátló fahiba.

A következőkben az egyes fafajokat külön tárgyaljuk.

Röviden vázolni igyekeztünk azoknak a fafajoknak ipari hasznosítását és a Faipari Kutató Intézet ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit, mely fafajok az elkövetkező években nagyobb mennyiségben rendelkezésre állnak, és ipari hasznosításuk még nem teljesen megoldott.

A csernél a speciális fahibák, az akácnál a rossz alaki tulajdonságok, nehéz megmunkálhatóság és nem utolsósorban gazdaságunk megváltozott szerkezete, illetve új anyagok megjelenése – pl. a mezőgazdaságban kocsi helyett traktor, szőlőkaró helyett betonoszlop – arra ösztönöznek, hogy megkeressük azokat a területeket, ahol műszaki szempontból megfelelőek, felhasználásuk gazdaságos, és piaci keresettségük is biztosított.