Sorszám: H_000601

A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György ; Krisztián, Gyuláné

Cikk címe: Kisméretű lombos fűrészüzemi választékok készárutéri technológiája, a fűrészcsarnoki és készárutéri műveletek kapcsolása.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1968. 1.sz. 29 – 49 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1968

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: lombos faanyag, fűrészüzem, készárutéri technológia, lombos választékok, gépesítés

Kivonat:

Az elmúlt két évtizedben a hazai fűrészipar különösen a termelés mennyiségének fokozása terén ért el számottevő eredményeket. A feldolgozó üzemek gépparkja bővült, azonban a beruházások, főleg az alapanyag közvetlen feldolgozására szolgáló gépi berendezések – elsősorban keretfűrészek és rönkvágó szalagfűrészek – beállítására korlátozódtak. A teljes termelési folyamat mechanizálása nem történt meg, a termelékenység emelését fűrészüzemeink évről évre a munka intenzitásának növelésével és jobb munkaszervezéssel igyekeztek megvalósítani. Ez a törekvés bizonyos ideig jelentős eredményeket hozott, ma már azonban a munkaintenzitás fokozásának tartalékai az adott gépesítettségi fokon gyakorlatilag kimerültek. ezért további eredmények csak a termelési fokozat mechanizálásával érhető el. Üzemeinkben elsősorban az anyagmozgatással kapcsolatos munkaműveletek kötnek le számottevő emberi munkaerőt, így a további fejlesztés elsősorban az anyagmozgatás lehetőség szerinti korszerűsítését célozta meg.

Az utóbbi években a fűrészüzemek az anyagmozgatás területén is jelentős kezdeményezéseket hajtottak végre. Rönktéri vonatkozásban a kirakás műveletének árukkal történő gépesítése, egyes helyeken a villás targoncák és rönkszállító transzportőrök alkalmazása is megkezdődött.

A fűrészcsarnokokban a folyamatos termelési technológia bevezetése teszi lehetővé a görgősorok, szállítószalagok és egyéb anyagmozgató eszközök alkalmazását, és így végső soron a munkaidő-ráfordítás jelentős csökkentését.

A készárutereken a villás targoncák használata, az egységcsomagos szállítási mód fokozatos bevezetése jelent számottevő eredményt.

A termelési folyamat mechanizálása fenyő fűrészüzemek esetében nem jelent problémát, a legtöbb esetben a rendelkezésre álló külföldi megoldások átvételével, adaptálásával kielégítően rendezhető. Kemény lombos faanyagot feldolgozó fűrészüzemek esetében azonban általános érvényű, korszerű feldolgozási technológia, nemzetközi viszonylatban sem áll rendelkezésre. Bizonyítja ezt a megállapítást az 1. táblázat, mely a KGST országok viszonylatában összehasonlítja a lombos és a fenyő fűrészáru-termelés egységnyi termékmennyiségre vetített munkaidő ráfordításait.

Az adatok igazolják, hogy lombos fűrészáru termelése során a fajlagos munkaidő-ráfordítás úgyszólván minden államban igen magas. Ez nyilvánvalóan összefüggésbe hozható az alacsony gépesítettségi fokkal.

A téma felvetését indokolja továbbá az is, hogy hazai viszonylatban a közeljövőben számolni lehet a lombos faanyagok kitermelésének jelentős fokozásával, a rendelkezésre álló fűrészipari alapanyag mennyiségének számottevő növekedésével. Elsősorban rönktéri és fűrészcsarnoki vonatkozásban sikerült kialakítani – kielégítő mechanizáltsági fok mellett – az optimális technológiai variációkat, s ha egyenlőre ipari bevezetés szempontjából az eredmények még csak részlegesek is, várható, hogy a közeljövőben részben az egyes üzemek rekonstrukciói során, részben új üzemek felépítésében megfelelő technológiák kerülnek alkalmazásra. Nem tisztázott azonban teljes mértékben a kemény lombos fűrészipari választékok készárutéri technológiája. A fenyő fűrészüzemek esetében alkalmazott egységcsomagos szállítási mód, az anyagmozgatás villásemelő targoncák segítségével történő gépesítésére vonatkozó megoldások ugyanis közvetlenül nem adaptálhatók, illetve alkalmazásuk nem jár kielégítő eredménnyel. Ennek oka döntően a termékek eltérő voltában, elsősorban a termékméretek különbözőségében található.

Fentiek indokolják, hogy az Intézet kutatási szinten foglalkozzon a kemény lombos faanyagot feldolgozó fűrészüzemek készárutéri technológiájával, valamint a lombos fűrészáru egységrakományokban történő anyagtéri kezeléséhez szükséges műszaki feltételek meghatározásával.

Korábbi intézeti kutatások kiegészítéseként ismertetett vizsgálatok kiterjedtek a nyers parkettléc-, donga-, bányaszéldeszka-, talpfa- és lombos fűrészáru termelés készárutéri műveleteinek felülvizsgálatára, az egységcsomagban villás targoncával történő anyagmozgatás feltételeinek és kihatásainak rögzítésére.

A vizsgálati eredmények a következőkben vázolhatók:

1. Donga, bányaszéldeszka és talpfa esetében az egységcsomagok villás targoncával történő anyagtéri árukezelésének technikai akadálya, illetve különleges előfeltételei nincsenek. A műveleteket a jelentés tartalmazza.
2. Nyers parkettléc esetében technológiai és gazdasági szempontból egyaránt nagy jelentősége van a fűrészcsarnokból való kihordás és osztályozás műveletének, a csarnoki és készárutéri műveletek kapcsolásának. A műveletelemzések eredményeként megállapítható, hogy összevont gépcsoportokon végzett fríztermelés esetén a kihordás és osztályozás részlegesen – jó hatásfokkal és eredménnyel – gépesíthető. A javasolható technikai megoldás az osztott mezejű fenyő fűrészáru osztályozó szalagokkal azonos elven épülő parkettléc-kihordó és –osztályozó-szalag beállítása.
3. Lombos fűrészáru egységcsomagokban történő készárutéri mozgatásának előfeltétele, hogy az azonos rakatokban lévő szelvények hossza egymástól maximálisan 50 cm mértékig térjen el. A hézagléceken túlnyúló szelvényrészek maradandó alakváltozása, lehajlása ez esetben 1 cm alatt marad, ami a feldolgozóiparban – egyes különleges esetektől eltekintve – még elfogadható.
4. A vizsgált választékok esetében a hagyományos kézi műveleteken alapuló technológiához képest elérhető munkaidő-megtakarításokat. illetve munkabér-különbségeket (10 Ft/óra közteherrel növelt órabérrel számolva) a 11. táblázatban összegezzük.
5. A vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy országos viszonylatban a lombos fűrészipari termékek készárutéri kezelésének gépesítésével összesen mintegy 3,5 millió Ft takarítható meg.  A gépesítés gazdaságosságát, a szükséges beruházások megtérülési idejét természetesen adott esetben üzemenként, beruházási programterv-szinten kell számítani. Korábban végzett intézeti számítások szerint az üzem nagyságától és a helyi adottságoktól függően a várható megtérülési idő 2 – 5 év között változik.