Sorszám: H_000602

A cikk szerzőjének a neve: Csizmadia, Pálné ; Babos, Károly

Cikk címe: Palánkozás repedésének kiküszöbölése tengeri vitorlás hajókon.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1968. 1.sz. 51 – 62 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1968

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: palánkozás, tengeri vitorlás, vörös fenyő, repedékenység, szárítás

Kivonat:

Intézetünkben az elmúlt évben kutatási feladatként szerepelt a tengeri vitorlás hajók építési technológiájának részbeni felülvizsgálata, mivel e hajók palánkozási illesztésénél hézagok, repedések jelentkeznek. A tengeri vitorlás hajók palánkozásához korábban szovjet eredetű vörös fenyőt használtak, míg jelenleg felhasználnak hazai származású faanyagot is. Vizsgálatainkat ezért kiterjesztettük e két eltérő származási helyű vörös fenyő faanyag anatómiai, valamint szilárdsági tulajdonságainak összehasonlítására, kidolgoztuk a faanyagtárolás, valamint a természetes szárítás technológiáját.

Vizsgálati eredményeink szerint a hazai és szovjet származású vörös fenyő anatómiai felépítésében az

-      évgyűrű-szélesség minimum-maximum értékei között

-      korai-kései pászta évgyűrűn belüli szélességeinél

-      gyantatáskák előfordulása tekintetében és

-      zsugorodásban lényeges eltérések vannak.

A hajó-palánkokban előforduló repedések okát röviden a következőkben foglaljuk össze:

Az 50 éves korig mért évgyűrű-szélességek minimum-maximum értékei közötti különbség a hazai fenyőnél mintegy kétszerese a szovjet vörös fenyőének. Már maga ez a tény sokkal egyenlőtlenebbé teszi a magyar fenyő szerkezeti felépítését, ennek következtében száradását.

A korai és kései pászta évgyűrűn belüli szélességének nagymértékű változása a 4. ábrán szemléltetett repedések keletkezéséhez vezet.

Gyantatáskák mindhárom magyar fenyőtörzsben feltűnően nagy mennyiségben és terjedelemben fordulnak elő. Az 5. ábrán bemutattuk, hogy mintegy 12 éven belül 2 gyantatáska van a fenyőkorong egy keskeny körcikkelyén. Az ábráról az is jól látható volt, hogy az évgyűrű-szerkezet folyamatos ívelését megbontja, és a gyantatáska mentén megreped a faanyag. Meg kell jegyeznünk, hogy a szovjet törzsek egyikében sem volt gyantatáska.

A hazai fenyők húr- és sugárirányú zsugorodási aránya kedvezőtlenebb, mint a szovjet fenyőké. Ez a tény belső repedésre való hajlamot mutat.

Hazai anyag használata esetén az évgyűrű-szélesség, a korai és kései pásztaarány és a zsugorodás okozta kedvezőtlen hatások megfelelő és kíméletes tárolással, illetve száradással ellensúlyozhatók, kiküszöbölhetők.

A gyantatáskák sűrű előfordulása miatt javasoljuk a vörös fenyő fűrészárunak fűrészüzemben történő átvételét. A gyantatáskák lefűrészelt faanyagon már láthatók. Ilyen fűrészárut hajópalánkozáshoz felhasználni nem szabad.

Palánkok összeillesztésénél legyártás után jelentkező 3 – 4 mm-es hézagok okai csak részben kereshetők a faanyag szerkezeti felépítésében. Itt sokkal nagyobb szerepe van a faanyag helyes technológia szerinti szárításának és a bedolgozáskor felhasznált palánkok nedvességtartalmának. Ugyancsak utalnunk kell a természetes szárítás fontos szerepére és az előírt máglyázási mód betartására.

Nagyon jelentős mesterséges szárításnál a helyes szárítási program betartása a faanyag kíméletes, úgynevezett „kérgesedés” nélküli szárítása miatt. Feltétlenül célszerű a palánkok bedolgozása előtti nedvességtartalmát megállapítani. A palánkok illesztésénél utólag kedvező hézagokat és elválásokat azonban csak a hazai fenyő egyenlőtlenebb szerkezeti felépítését figyelembe vevő kíméletes szárítási programokkal lehet gyakorlatilag megszüntetni.