Sorszám: H_000589
A cikk szerzőjének a neve: Lele, Dezső ; Neuwirth, Edit
Cikk címe: Farostlemezből készült bútoralkatrészek szükséges vastagsági méretének meghatározása.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967. 1-2.sz. 165 – 185 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: farostlemez, bútoralkatrész, bútortervezés, bútorméretezés, lemezalkatrészek
Kivonat:
A bútoripar termékei előállításához hosszú idő óta nagy mennyiségben használ fel farostlemezt anélkül, hogy tekintetbe venné azokat az igénybevételeket, melyek a bútorok rendeltetésszerű használata közben ezeknél az alkatrészeknél fellépnek. Ebből kifolyólag a lemezalkatrészek szükséges vastagsági méretének meghatározása is csak a gyakorlati tapasztalat, nem pedig a tényleges igénybevétel alapján történik.
Intézetünk a múlt év folyamán megkezdte a korpusz bútor lapalkatrészei vastagsági méretének meghatározására alkalmas számítási módszerek kidolgozását. Jelen dolgozatunkban a farostlemezből készült bútoralkatrészek szükséges vastagsági méretének meghatározásával foglalkozunk.
Kiindulási alapként kidolgoztuk azokat a terhelési formákat, amelyek a bútorok lemezalkatrészeit rendeltetésszerű használat közben érik. Ennek meghatározására kísérleti méréseket végeztünk. A kapott értékek alapján az egyes felhasználási területek szerint és az igénybevételtől függően táblázatokban összesítettük az alkalmazható lemezek vastagsági méreteit.
Vizsgálatainknál az a cél vezetett bennünket, hogy megfelelő biztonsággal határozzuk meg az alkatrészek szükséges vastagsági méretét, d elkerüljük a felesleges vastagsági túlméreteket.
A dolgozat a farostlemezek gazdaságosabb felhasználásához ad segítséget azáltal, hogy meghatározza az egyes felhasználási területeken alkalmazott lemezek szükséges vastagsági méreteit. Első lépésként a jelentősebb alkalmazási területeket határoztuk meg, ahol az összes felhasznált farostlemez mintegy 80-90 %-a kerül feldolgozásra.
Meghatároztuk:
- a korpusz bútorok hátfallemezeire,
- a keretre, enyvezve kialakított síklapokra,
- a kárpitkeretekre és
- fiókfenekekre
a rendeltetésszerű használat közben fellépő igénybevételek jellegét és nagyságát. Ez hátfallemezeknél – a szekrények merevítési feladatát betöltő funkciójánál fogva – élnyomásban, majd az ebből következő kihajlásban, horpadásban –, míg a többi területeken különböző a lemez síkjára merőleges terhelések hatására ébredő felhajlásokban és horpadásokban jelentkezik.
Kísérletsorozatot végeztünk el a hátfal lemezek élnyomásánál bekövetkező kihajlásokra, a keretre ragasztott lemezek behorpadására, az átszakadási ellenállás nagyságának megállapítására, szög-kiszakadások vizsgálatára, valamint a kárpitkeret lemezek és fiókfenekek terhelés hatására bekövetkező lehajlására.
A 4. fejezetben összefoglaltuk a kísérletek eredményeit, és megadtuk a gyakorlati alkalmazás módját.
Táblázatokban foglaltuk össze az alkatrészek szükséges vastagsági méretét a felület nagyságától, valamint az igénybevételtől függően.
Kísérleteink alapján arra az eredményre jutottunk, hogy a 4 és 5 mm-es vastagságú farostlemez használata szilárdságilag sok helyen nem indokolt, helyette megfelelő a vékonyabb, 3,5 illetve 3 mm vastagságú lemez alkalmazása is, amely jelentős anyagmegtakarítást eredményez.
