A fafeldolgozóipar alapvető műszaki-gazdaságio mutatóinak meghatározása és alkalmazási módja

Sorszám: H_000640

A cikk szerzőjének a neve: Zoller, Vilmos

Cikk címe: A fafeldolgozó ipar alapvető műszaki-gazdasági mutatóinak meghatározása és alkalmazási módja.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 2. sz. 47 – 71 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

 

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

 

Kulcs szavak: fafeldolgozó ipar, műszaki-gazdasági mutatók, műszaki fejlesztés, állóeszköz, anyagfelhasználás

 

Kivonat:

A javak termelése igen bonyolult műszaki-gazdasági tevékenység. E tevékenységből – viszonylag kevés munkaráfordítás mellett – a legjobb tájékoztatást a megfelelő statisztikai módon mért műszaki-gazdasági mutatószámok adják, amelyek általános feladata az, hogy a termelés műszaki szintjének mérése mellett a műszaki szintben bekövetkezett változás dinamikáját egzakt mennyiségi mutatókkal közelítsék meg, illetve ezeknek alapján kiszámított viszonyszámokkal.

Azokban az iparágakban, ahol a műszaki fejlesztésnek komoly jelenősége van a tervezésben, a beszámolási rendszerben, anyagi érdekeltségi formákban, a vállalat munkájának társadalmi értékelésében igen fontos szerepet játszanak az olyan műszaki-gazdasági mutatók, amelyek érzékenyek a műszaki haladásra, s amelyek alakulásában a vizsgált termelő szervezet jó vagy rossz munkája visszaütközik. Ezek a mutatók legtöbbször természetes mértékegységben kifejezet viszonyszámok a termelő szervezetek műszaki színvonalának mérésére.

Tekintettel arra, hogy a javak termelése – mint már említettük volt – igen bonyolult műszaki gazdasági tevékenység, ennek mérésére szolgáló műszaki-gazdasági mutatók természetéből következik, hogy egy mutató önmagában nem képes a termelő szervezet műszaki szintjének hű, a műszaki fejlesztési tevékenység eredményeinek komplex jellemzésére. Ehhez a mutatók meghatározott rendszerére van szükség és annak megfelelő csoportosítására.

A műszaki fejlesztés szempontjaira figyelemmel, nézetünk szerint, a legjobb a következő 5 csoport kialakítása:

  1. Az üzemek állóeszköz-ellátottságát, ezek műszaki színvonalát és kihasználtságát jellemző mutatók, amelyek a géppark állapotát, korát és összetételét, az energiaellátás formáit, a gépek, felszerelések kihasználásának a fokát,a termelési területek nagyságát és felhasználását stb. jellemzik.
  2. Az energia, az üzemanyag, a nyersanyag és egyéb anyagok fajtáját, összetételét, felhasználását és ezek minőségét jellemző mutatók, amelyek az energia, az üzemanyag, nyersanyag és egyéb anyagok termeléshez viszonyított fajsúlyát: az anyagkihozatalt, a felhasznált anyagok, nyersanyagok, üzemanyagok minőségét jellemzik. Ide kell számítani azokat a mutatókat is, amelyek a termelési folyamatban bekövetkező anyagveszteségeket mutatják meg.
  3. Az ipari termesztési folyamatokat és az alkalmazott technológiát jellemzőmutatók, az egyes technológiai módszerek súlyát, a termelési folyamatok és a különböző munkák gépesítettségének a fokát mutatják és más hasonló mutatók, amelyek a termelési folyamatot jellemzik.
  4. A termékek korszerűségére, minőségének és választékának mutatói, amelyek egyes korszerű termékek korszerűségi színvonalát és azonos rendeltetésű termékek termelésén belüli arányát jellemzik, továbbá a minőségi és korszerűségi csoportok arányszámai.
  5. A munka termelékenységének természetes egységben kifejezett mutatói. Ez a csoport, amely csak a természetes egységben kifejezett különböző típusú termelékenységi mutatókat foglalja magában, átmenetet képvisel a szorosabban vett műszaki-gazdasági és a munka-gazdaságtani mutatók között.

Ez az öt csoportból álló felosztás magában foglalja a munkaeszközöket (első csoport), a munkatárgyakat (második csoport), a technológiát (harmadik csoport), a terméket (negyedik csoport) és a termelés eredményességét (ötödik csoport) jellemző műszaki-gazdasági mutatókat, tehát közel mindazt a vonatkozást, amelyben műszaki haladás anyagiasult formában végbemegy.

Az első három csoport a gyártás, a negyedik csoport a gyártmány műszaki színvonalát jellemzi, az ötödik csoport pedig komplex módon segíti megközelíteni a műszaki színt termelékenységben jelentkező eredményét.

A statisztikai módon mért mutatószámok azonban csak akkor alkalmasak az egyes termelőegységek, iparágak és népgazdaságon belüli eredmények összehasonlítására, ha kialakításuk egységes alapelvek szerint történik.

A mutatószámok reális összehasonlíthatósága érdekében biztosítani kell, hogy azonos

-       időszak,

-       mértékegység,

-       csoportosítás,

-       számítási módszer és

-       terminológia

szerint kerüljenek kidolgozásra és a fafeldolgozó ipar sajátosságait véve figyelembe, a termelés volumenét természetes, egyezményes egységben határozzák meg.

A kialakított műszaki-gazdasági mutatószámok

-       az anyagfelhasználás,

-       a termelékenység,

-       a gépesítési színvonal,

-       az állóeszköz-ellátottság,

-       a gazdaságosság

reális összehasonlítási lehetőségén túlmenően a fafeldolgozó-ipar legfontosabb műszaki-gazdasági terminológia egységesítésének előfeltételeit is megteremtik.