Sorszám: H_000587

A cikk szerzőjének a neve: Bálint, Gyula ; Tomik, Antalné ; Hegedűs, Lászlóné ; Vehovszky, Júlia

Cikk címe: Állandó jellegű bányavágatok biztosítására használatos faválasztékok használati élettartamának növelése antiszeptikumokkal.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967. 1-2. sz. 113 – 134 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak:

Kivonat:

Hazai bányáinkban a levegő relatív páratartalma 70-90 % között változik, számos helyen a vágatokban csepegő víz van, a hőmérsékleti értékek általában 18-24 C°. Ez az egyes gombafajok élettartama szempontjából optimális fejlődési lehetőséget biztosít. E körülmények a bányákban felhasznált, főleg a szállító és kihúzó vágatok biztosítására alkalmazott faanyagok (bányafa, süvegfa, aknafa, illetve T.H. bélés palló, bánya-széldeszka, bánya dorong stb.) elgombásodását, majd idő előtti pusztulását okozzák.

A fapusztító (xylophag) gombák a bányaácsolatok faanyagának enzimatikus bontásával a biztosító berendezések faalkatrészeiben gyakran olyan mértékű károsodást okoznak, hogy a biztosító szerkezeteket át kell építeni és új faanyaggal kell pótolni.

Amíg az állandó jellegű, nyomásmentes, vagy kis nyomású folyosók faanyagmentes vágatbiztosítása be nem következik – a külföldi példáknak megfelelően -, faanyag takarékosság és faimport csökkenése céljából szükséges, hogy a bányafa tartósításának lehetőségeivel behatóbban foglalkozzunk.

A kísérleteket tölgy és cser fajokra végeztük el, mert a bánya biztosításánál elv, hogy az állandó vágatokat keménylombos fafajokkal ácsolják. Ehhez a bányászat mintegy 50 %-ban tölgyet és akácot használ, fenyőt számottevő mennyiségben nem. Az akác természetes ellenállása, tartóssága ismert, így megvédésének kutatása nem indokolt.

A bányafa tartósítási kísérletei erősen a modifikált U-só 2 %-os és a Celsure elnevezésű védőszer 5 %-os vizes oldatait fürösztési és áztatási eljárásokkal, különböző hőmérséklet és koncentráltság mellett alkalmaztuk.

A mykológiai vizsgálatok során a Trendelenburg-féle eljárással a Coniophora cerebella, Poria vaporaria és Trametes versicolor tesztgombák bontó hatását vizsgáltuk. A kísérletek a védőszerek jelentős védőhatását igazolták. Az ütő-törő szilárdsági érték csökkenése a kezeletlen próbatestek esetében a tartósítottakhoz viszonyítva átlagosan 40 %.

A tartósítás lehetőségeit kedvezően befolyásolja az a kísérleti eredmény, hogy a faanyag védőszer felvétele tulajdonképpen a tartósítás első szakaszában következik be, úgyhogy 8 órán túli áztatás tartósítási és gazdasági szempontokból nem indokolt. A fasorokhoz tapadó krómkriolittá való átalakulás (U-só) a vizsgálatok alapján megállapíthatóan hat hét alatt 57 %-ban, hat hónap alatt 75 %-ban, a bázikus rézkromáttá történt redukció (Celeure) hat hónap alatt 91 %-ban megy végbe.

Anatómiai vizsgálat a kezeletlen és kezelt bányafa felületi gombafertőzöttségét mutatta ki, amely fertőzöttség származhatott

-      döntés után még előnedves faanyag tárolása során,

-      tartósítás alatt a légáramlás útján a védőszer tartályba hullott gombafonalakkal, amelyeket a fába diffundált oldat a fatestbe juttatott, és

-      tartósítás utáni kitettség folytán a szennyezett, elhasznált levegőt kihúzó vágatban.

A mykológiai és kémia vizsgálatok a kiválasztott védőszerek és védőeljárások hatásosságát igazolták. Ez vonatkozik a védőszerek fungicid hatására, a fatestben történő kedvező átalakulásra és ennek kapcsán a krómkriolit és bázikus rézkromát képződés konkrét kimutatására, továbbá az egy műszak alatt (8 óra) is elérhető kedvező oldatfelvétel lehetőségére is.