Sorszám: H_000640
A cikk szerzőjének a neve: Zoller, Vilmos
Cikk címe: A fafeldolgozó ipar alapvető műszaki-gazdasági mutatóinak meghatározása és alkalmazási módja.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 2. sz. 47 – 71 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: fafeldolgozó ipar, műszaki-gazdasági mutatók, műszaki fejlesztés, állóeszköz, anyagfelhasználás
Kivonat:
A javak termelése igen bonyolult műszaki-gazdasági tevékenység. E tevékenységből – viszonylag kevés munkaráfordítás mellett – a legjobb tájékoztatást a megfelelő statisztikai módon mért műszaki-gazdasági mutatószámok adják, amelyek általános feladata az, hogy a termelés műszaki szintjének mérése mellett a műszaki szintben bekövetkezett változás dinamikáját egzakt mennyiségi mutatókkal közelítsék meg, illetve ezeknek alapján kiszámított viszonyszámokkal.
Azokban az iparágakban, ahol a műszaki fejlesztésnek komoly jelenősége van a tervezésben, a beszámolási rendszerben, anyagi érdekeltségi formákban, a vállalat munkájának társadalmi értékelésében igen fontos szerepet játszanak az olyan műszaki-gazdasági mutatók, amelyek érzékenyek a műszaki haladásra, s amelyek alakulásában a vizsgált termelő szervezet jó vagy rossz munkája visszaütközik. Ezek a mutatók legtöbbször természetes mértékegységben kifejezet viszonyszámok a termelő szervezetek műszaki színvonalának mérésére.
Tekintettel arra, hogy a javak termelése – mint már említettük volt – igen bonyolult műszaki gazdasági tevékenység, ennek mérésére szolgáló műszaki-gazdasági mutatók természetéből következik, hogy egy mutató önmagában nem képes a termelő szervezet műszaki szintjének hű, a műszaki fejlesztési tevékenység eredményeinek komplex jellemzésére. Ehhez a mutatók meghatározott rendszerére van szükség és annak megfelelő csoportosítására.
A műszaki fejlesztés szempontjaira figyelemmel, nézetünk szerint, a legjobb a következő 5 csoport kialakítása:
- Az üzemek állóeszköz-ellátottságát, ezek műszaki színvonalát és kihasználtságát jellemző mutatók, amelyek a géppark állapotát, korát és összetételét, az energiaellátás formáit, a gépek, felszerelések kihasználásának a fokát,a termelési területek nagyságát és felhasználását stb. jellemzik.
- Az energia, az üzemanyag, a nyersanyag és egyéb anyagok fajtáját, összetételét, felhasználását és ezek minőségét jellemző mutatók, amelyek az energia, az üzemanyag, nyersanyag és egyéb anyagok termeléshez viszonyított fajsúlyát: az anyagkihozatalt, a felhasznált anyagok, nyersanyagok, üzemanyagok minőségét jellemzik. Ide kell számítani azokat a mutatókat is, amelyek a termelési folyamatban bekövetkező anyagveszteségeket mutatják meg.
- Az ipari termesztési folyamatokat és az alkalmazott technológiát jellemzőmutatók, az egyes technológiai módszerek súlyát, a termelési folyamatok és a különböző munkák gépesítettségének a fokát mutatják és más hasonló mutatók, amelyek a termelési folyamatot jellemzik.
- A termékek korszerűségére, minőségének és választékának mutatói, amelyek egyes korszerű termékek korszerűségi színvonalát és azonos rendeltetésű termékek termelésén belüli arányát jellemzik, továbbá a minőségi és korszerűségi csoportok arányszámai.
- A munka termelékenységének természetes egységben kifejezett mutatói. Ez a csoport, amely csak a természetes egységben kifejezett különböző típusú termelékenységi mutatókat foglalja magában, átmenetet képvisel a szorosabban vett műszaki-gazdasági és a munka-gazdaságtani mutatók között.
Ez az öt csoportból álló felosztás magában foglalja a munkaeszközöket (első csoport), a munkatárgyakat (második csoport), a technológiát (harmadik csoport), a terméket (negyedik csoport) és a termelés eredményességét (ötödik csoport) jellemző műszaki-gazdasági mutatókat, tehát közel mindazt a vonatkozást, amelyben műszaki haladás anyagiasult formában végbemegy.
Az első három csoport a gyártás, a negyedik csoport a gyártmány műszaki színvonalát jellemzi, az ötödik csoport pedig komplex módon segíti megközelíteni a műszaki színt termelékenységben jelentkező eredményét.
A statisztikai módon mért mutatószámok azonban csak akkor alkalmasak az egyes termelőegységek, iparágak és népgazdaságon belüli eredmények összehasonlítására, ha kialakításuk egységes alapelvek szerint történik.
A mutatószámok reális összehasonlíthatósága érdekében biztosítani kell, hogy azonos
- időszak,
- mértékegység,
- csoportosítás,
- számítási módszer és
- terminológia
szerint kerüljenek kidolgozásra és a fafeldolgozó ipar sajátosságait véve figyelembe, a termelés volumenét természetes, egyezményes egységben határozzák meg.
A kialakított műszaki-gazdasági mutatószámok
- az anyagfelhasználás,
- a termelékenység,
- a gépesítési színvonal,
- az állóeszköz-ellátottság,
- a gazdaságosság
reális összehasonlítási lehetőségén túlmenően a fafeldolgozó-ipar legfontosabb műszaki-gazdasági terminológia egységesítésének előfeltételeit is megteremtik.