Sorszám: H_000586
A cikk szerzőjének a neve: Bálint, Gyula
Cikk címe: Farontó gombák elleni újabb érintő és légzési mérgek hazai kikísérletezése.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967. 1-2. sz. 103 – 112 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: gombák, enzimek, favédő szerek, gombaölő hatás, cink-dimetil-ditiokarbamát
Kivonat:
A xylophag szervezetek - és ezek között elsősorban a farontó gombák – táplálkozásuk biztosítására a fa anyagát felépítő vegyületeket használják fel. A cellulóz és fa poliozánok biokémiai bontása a legtöbb gombafaj esetében alapvetően fontos, mert az életfenntartásukat szolgálja. A szénhidrát vegyületeket támadó gombák a lignint is fokozatosan felhasználják. A nitrogénnek, mint funkcionális és strukturális elemnek egyaránt nagy szerepe van még a gombák életfolyamatában. Ezt igazolja, hogy a gombák szárazanyag-súlyának 4 – 6 %-a nitrogén.
A faanyagot a gombák szerves katalizátorokkal, az enzimekkel bontják le. A táplálkozás-élettani folyamatok – az élő szervezetekben termelődő speciális anyagok, az enzimek nélkül – egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben és nagyon lassan mennének végbe.
Az enzimek protein vegyületek, Az enzim-hatás mechanizmusában az enzim és a szubsztrátum laza molekulát vagy komplexet képez és ezáltal végbemegy a reakció. ez a reakciófolyamat a gomba életképességének, a környezet hőmérsékletének, nedvességtartalmának és a kitettség időtartamának függvényében a korhadás különböző típusában (destrukciós, korróziós, lágy-korhadás stb.) és mértékében jelentkezik.
A gombák légzése tulajdonképpen a sejtekben végbemenő oxidációs folyamat, amellyel a gombák energiát termelnek, illetve amely által energiát termelhetnek. A gombák a mai ismereteink szerint aerob szervezetek, tehát oxigén teljes hiánya esetén képtelenek fejlődni. Ismeretes, hogy a gombák és a baktériumok a legaktívabban lélegző szervezetek, ami abból is következik, hogy súlyukhoz viszonyítva a legtöbb széndioxidot termelik. Aerob lélegzésnél a szénhidrát készlet nagyrészt széndioxidra és vízre bomlik.
Ez évben a nátrium-dimetil-ditiokarbamát és cinksó oldatával képzett cink-dimetil-ditiokarbamát vegyületek fungisztatikus hatásának vizsgálatát kezdtük meg.
Az eddigi vizsgálatok során azt láttuk, hogy a Merulius lacrimans és a Coniophora gombatenyészetek, valamint a ligninbontó Trametes versicolor törzstenyészetből vett biológiai ágensekkel szemben a védőszerek különböző agresszivitású gombaölőhatást nyújtanak.
Az optimális bontóhatást nagy vitalitású gombatörzsek, kedvező hőmérséklet, megfelelő mesterséges táptalaj és légnedvességi viszonyok biztosításával kívántuk elérni.
A mykológiai vizsgálatok alapján a következő megállapítások tehetők:
- A nátrium-dimetilditiokarbamát 1 %-os oldata Merulius lacrimans és trametes versicolor elleni védekezésnél közel kielégítő, 2 %-os oldata pedig már megfelelő védettséget biztosít.
- E vegyülettel szemben a Coniophora cerebella jelentős érzéketlenséget mutat. Feltűnő még – és a faanyagvédelmi publikációkban nem említett jelenség – a vizsgált gombafajok között specifikusan a Coniophora esetében érzékelhető szag keletkezése. A kellemetlen szag keletkezését, a biovegyületek jelenlétében történő enzimatikus bontási folyamat fajlagos jelenségének véljük betudni.
- Cink-dimetil-ditiokarbamáttal szemben a Coniophora cerebella rezisztens magatartása kedvezőbb, ami a 2-, különösen pedig a 3 %-os oldat védőhatásában volt megfigyelhető. Merulius lacrimans ellen különösen jó a védettség; 1 %-os oldattal már csak 0,71 % szárazanyag-súlyveszteség volt megállapítható. Trametes versicolor törzs esetén az 1 %-os oldat 6,20 %, a 2 %-os koncentrációjú oldat oxidációja már csak 1,91 % bontást tett lehetővé, így a védőszer a fehér (maró) korhadást előidéző gomba támadása ellen jól megfelelőnek bizonyult.
- Ha e biovegyületekhez kalcium-hidroxidot, vagy ammónium szulfitot esetleg réz-cloridot 0,1; 0,2; 0,3 %-ban adagolunk, úgy a mykocid hatás fokozódik, antagonizmus bekövetkezését semmiféle tünet nem mutatta.