Sorszám: H_000546

A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György  

A cikk címe: A fenyőfa felhasználás korszerű eljárásai

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1975. 1. sz. 31 – 60 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fenyő, fenyő helyettesítés, lucfenyő, ragasztás, ragasztott tartó

Kivonat:

A kutatási témacsoport lucfenyőre vonatkozó része folytatása a korábban megjelent - az erdei- és feketefenyővel foglalkozó- közleménynek, amellyel együtt A fenyőfa-felhasználás korszerű eljárásai című célprogramba tartozik. A célprogram célkitűzése a fenyők termesztésének, valamint a fenyőfa felhasználásának és helyettesítésének komplex kutatása, amely a növekvő szükségletek és az ellátás lehetőségei közötti ellentmondás feloldását hosszú távon kívánja megoldani.

A kutatási téma célkitűzése az volt, hogy a hazai termesztésű lucfenyő anyagok műszaki tulajdonságainak meghatározása alapján lehetővé váljon a lucfenyő gazdaságilag hatékonyabb felhasználása, illetve a felhasználás szerkezetének módosítása.

A fizikai, mechanikai tulajdonságok megállapítására végzett szilárdsági vizsgálatok azt mutatták, hogy az irodalmi adatok és a Faipari Kutató Intézet mérési eredményeinek átlaga viszonylag közel áll egymáshoz, a származási hely számottevően befolyásolja az anyag fizikai és mechanikai tulajdonságait.

A mechanikai tulajdonságokat alapvetően befolyásoló térfogatsúly értéke irodalmi adatok szerint 0,43 p/cm³; a hazai lucfenyő esetébenamért adatok átlaga 0,45 p/cm³

Vizsgálatot végeztünk a lucfenyő térfogatsúlya és az évgyűrűszélesség közötti összefüggés meghatározására is. Kísérleteink alapján rögzíthetjük, hogy:

- az évgyűrűszélesség csökkenésével az absz. száraz térfogatsúly növekedik tehát a könnyen megmérhető évgyűrűszélességből következtetni lehet a térfogatsúly nagyságára,

- a térfogatsúly korrelációban van a szilárdsági tulajdonságokkal, így a térfogatsúly évgyűrűszélességgel való összefüggése alapján lehetőség nyílik a lucfenyő szilárdsági tulajdonságaira való következtetésre is.

- l. osztályú (A WF) felületminőségű a lucfenyő fűrészáru 7 mm/löket előtolásig,

- ll. osztályú 21 mm/löket előtolásig,

- lII. osztályú 21 mm/ löket előtolás felett. Ez utóbbinál a gyalulási fogásmélység 1 mm feletti, úgyhogy ezzel a fogásmélységgel már nem gazdaságos gyalulni, ezért általában gyalulatlan állapotban, építőipari szerkezetekhez célszerű használni,

- meghatároztuk a hazai termesztésű lucfenyő természetes száradási sebességét. A mérések igazolták, hogy a Kassner-féle képlet - megfelelő korrekciókkal - a gyakorlatban kielégítő pontossággal alkalmazható,

- a lucfenyő rönkök - a termeléstől a feldolgozásig - károsodás nélkül tárolhatók voltak, mintegy 3 hónapon keresztül (májustól júliusig).

Semmiféle gombafertőzés nem volt észlelhető egyik termőhelyről származó rönkanyagon sem. A hazai és import lucfenyő összehasonlításaként megállapítható, hogy

- a hazai termesztésű lucfenyő fűrészipari feldolgozása során az elérhető mennyiségi kihozatal azonos feldolgozási technológia mellett jobb, mint az import lucfenyőnél,

- a termelhető szelvények minőségi megoszlása lényegesen kedvezőbb, mint az azonos elvek szerint minősített importárué. A minőségi kihozatalt nagymértékben befolyásolja a termőhely.

A hasznosítás fejlesztésére végzett vizsgálat eredményeként megállapítottuk, hogy a lucfenyő nyersanyagból, főként a hazai származású anyagból a szelvényáru termelését indokolt a lehetséges maximumra fokozni. Célszerű a különleges megrendelők igényeit (pl. osztrák megrendelésre készülő, ún. Habfer minőség) a lucfenyő nyersanyagból kielégíteni, mert ezzel az értékkihozatal fokozható. Az ipari feldolgozás és felhasználás hatásfoka javításának egyik számottevő lehetősége a lucfenyő anyagának különböző ragasztott szerkezetekben való felhasználása. A ragasztott szerkezetek műszaki kérdéseinek lucfenyő-vonatkozásait ragasztási, majd szilárdsági vizsgálatokkal tisztáztuk:

- ragasztási kísérleteket végeztünk három ragasztóval ( Arbacall H . Arbacall FKC és Aeradux 185 B) és a lucfenyőn kívül öt fafaj (bükk, tölgy, cser, akác, nyár) kombinációjával. A vizsgálatokhoz háromféle próbatest típust alakítottunk ki,

- a nyírószilárdsági értékek lucfenyő lucfenyővel való ragasztásakor magasabbak, mint a magyar szabvány 60 kp/cm2, illetve Kurt Kolac és Varreiter 67 kpjc m2 értékei. A lucfenyő kemény fafajokkal való kombinálása esetén - és nyárral való ragasztásakor is - a nyírószilárdsági értékek magasabbak, mint a lucfenyő lucfenyővel való ragasztásánál.

Összegezve: a lucfenyő kemény fafajokkal való kombinálása előnyösen emeli a nyírószilárdsági értékeket.

A természetes méretű tartók vizsgálatait 3 és 4 rétegű szerkezeteken végeztük. Kontrollként vizsgáltunk tömör lucfenyőből készült tartókat is.

Megállapítottuk, hogy:

- a rétegelés, lucfenyő tartószerkezetek hajlítószilárdságát növeli, és - szemben a tömörfa tartókkal - csökkenti a szórási mezőt;

- a rétegelés előnyös a deformációk elkerülésére is. A 3 és 6 rétegű szerkezetek a legalkalmasabbak, a rétegszám növelése nem csökkenti számottevően a méretváltozásokat;

- a rétegelés különösen előnyösen javítja a rugalmassági modulus értékét;

- a lucfenyő-kemény lombos fafaj kombináció javítja a szilárdsági értékeket. A tartók súlya ugyan növekedik kb. 20-30%-kal, a kemény lomboshoz képest viszont 10-15%-kal csökken.