Sorszám: H_000563

A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György  

A cikk címe: A fenyőfa felhasználás korszerű eljárásai

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1974. 1. sz. 67 – 107 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fenyő, építőipar, rétegelt ragasztott fa, erdeifenyő, feketefenyő

Kivonat:

A címben jelzett kutatási témacsoport része A fenyők termesztésének, valamint a fenyőfa felhasználásának és helyettesítésének komplex kutatása című célprogramnak. A célprogramnak mint középtávú kutatásnak az indítéka, hogy hazánk és egész Európa faellátásában a fenyőfának kiemelkedő szerepe van.

A növekvő szükségletek és a termelés közötti különbség különösen hazánkban okoz aránytalanságokat, amelyeket még fokoz az is, hogy a felhasználás eljárásai hagyományosak, nincs meg a faanyagok műszaki tulajdonságai és a felhasználási célok közötti összhang, és ennek következtében a célszerű értékkihozatal sem.

A célprogram nagyobb része

- a szükségletek kielégítéséhez felhasználható források arányainak javítása lehetőségeivel,

- a fenyőtermesztés számára alkalmas hazai erdőterületek és telepítések felmérésével,

- a fenyőtermesztés célszerű fejlesztési módszereivel,

- a fenyők termesztésének és gazdálkodásának jövedelmezőségével foglalkozik.

A Faipari Kutató Intézet kutatómunkát folytat a fenyőfa-feldolgozás korszerűsítésére és felhasználásának korszerűbb eljárásaira vonatkozóan, amelynek eddigi eredményeit foglaljuk össze a következőkben.

A fenyőfaanyagok iránti növekvő szükséglet különösen hazánkban idéz elő aránytalan-ságokat, amelyek közül leginkább figyelemreméltó az a szempont, hogy nincs meg a faanyagok műszaki tulajdonságai és a felhasználási célok közötti összhang. Ennek hiánya kedvezőtlen értékkihozatalt eredményez népgazdasági, sót vállalati szempontból is.

Az eddigi kutatások fő célkitűzése tehát az, hogy megismerve a hazai származású fenyők műszaki tulajdonságait, a felhasználás korszerűbb irányaira tegyen javaslatokat. Természetesen, a felhasználás irányának megváltozása új eljárások alkalmazását teszi szükségessé, így a kutatásoknak ki kellett terjedniük a korszerűbb eljárások kipróbálására is. Igen jelentős számú vizsgálat eredményeképpen megállapítottuk, hogy szilárdsági jellemzőit tekintve a hazai erdeifenyő értékei a szakirodalmi adatoktól sok esetben eltérnek (általában alacsonyabbak), míg a feketefenyőnél ezek az értékek fedik az irodalmi értékeket. A feketefenyő göcsössége ellenben hátrányosan befolyásolja a felhasználhatóságot. Mindkét hazai fenyőfajta gombafertőzéssel szemben nem ellenálló kategóriába sorolható. Forgácslap-, illetve farostlemezgyártásra mindkét fafaj alkalmas.

A kutatások keretében az erdei- és feketefenyő hagyományos feldolgozására jelentős üzemi kísérIeteket folytattunk. Ezek során mind a rönkanyagra, mind a készárura vonatkozólag gyakorlati és számítógépes minősítést végeztünk, és emellett a jellemző kihozatali számításokat is elvégeztük. Megállapítottuk, hogy feketefenyő feldolgozásnál viszonylag jó kihozatal érhető el. A hazai erdeifenyő kihozatala a feldolgozásnál közepes.

A hasznosítás fejlesztésére végzett kísérletek keretében ragaszthatósági előkísérleteket folytattunk próbatestekkel, részben a megfelelő ragasztóanyag kiválasztására, részben a különböző fafajok egy­ mással történő társíthatóságának tanulmányozására. Ezt követően került sor természetes nagyságú rétegelt gerendák előállítására és szilárdsági próbáira, amelyek kiértékelése azt mutatta, hogy a hazai fenyőanyagok rétegelt-ragasztott tartók céljára műszakilag igen jól használhatók, és szilárdságilag igen előnyösen építhetők össze más hazai lombos faanyagokkal.

A fenyőfélék hasznosításának fejlesztése a jelenlegi áruszerkezetet megváltoztatná, korszerűsítené, ami azt jelenti, hogy a műszakilag jobban használható alapanyag magasabb készültségi fokra emelve jelenne meg a piacon. Ez által a fanyersanyag társadalmi hasznossága is növekednék. A minőségileg gyengébb nyersanyag és a fűrészüzemi hulladék a faalapú műanyagok (forgácslap, farostlemez) anyagbázisának szélesítését szolgálhatná.

A korszerűbb árutermelési eljárások kifejlesztése elsősorban az építőipar felhasználási területén volna célszerű, mivel ez a jelenlegi felhasználásból is jelentősen részesedik.

A magasabb készültségi fokon megjelenő termékek (ragasztott-szegezett tartók, rétegelve ragasztott gerendák, favázas könnyűfalak stb.) műszaki-gazdasági realitását számtalan külföldi példa támasztja alá. Az intézet kísérletei és vizsgálatai is azt igazolják, hogy ezek az új korszerűbb termékek műszakilag helytállnak, hazánkban is előállíthatók, és gazdaságosan alkalmazhatók a magasépítés legkülönbözőbb területein.

Az áruszerkezet korszerűsítésének gazdasági hatása számításaink szerint olyan mértékű, hogy a jelenlegi össztermék egy részének fejlesztése is képes volna megtöbbszörözni a mai hagyományos összetételű terméktömeg értékét.