Sorszám: H_000503

A cikk szerzőjének a neve: Neuwirth, Edit

A cikk címe: Szekrénybútor-lábazatok méretezése, ellenőrző vizsgálati módszerének kidolgozása

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1970. 1. sz. 225 – 260 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1971

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: bútoripar, bútorgyártás, bútortervezés, szekrény, lábazat méretezés

Kivonat:

A bútorok szerkezetének méretezése napjainkban fontos feladat, mert így lehetőség van jól megszerkesztett, formára is tetszetős bútortípusok kialakítására. Az elmúlt években befejezett kutatás, a szekrénybútorok lapalkatrészeinek, vastagsági méretének meghatározására, illetve a lapalkatrészekből összeállított szekrénytestek szilárdsági méretezésére vonatkozott. Az elvégzett dinamikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a Iábszerkezetek, azok felerősítési módjai szilárdságilag sok esetben nem megfelelőek. Szükségessé vált ezért az előző kutatási szempontok figyelembevételével a Iábszerkezetek és fel­ erősítési módok méretezési elvének kidolgozása.

A statikus és dinamikus igénybevételeket egyaránt figyelembe vevő méretezési módszer kidolgozásánál tekintettel kell lenni a következőkre:

a) Statikus és dinamikus terhelés nagysága.

b) A lábszerkezetekhez felhasznált anyagok fajtája (fa, fém, műanyag).

- A felhasznált anyagok összeépítési Iehetőségei.

- A lábak felerősítési Iehetőségei a szekrénytesthez.

- Esztétikai szempontok.

A kutatás eredménye lehetővé teszi - lapalkatrészek méretezéséhez hasonlóan - a statikus és dinamikus terhelések nagyságának figyelembevételével a szekrénybútor láb­ szerkezetek szükséges vastagsági méretének, szerkezeti összeépítésének és felerősítési módjának meghatározását.

Elméleti számítással és a gyakorlatban konkrét   mérési eredmények felhasználásával méretezési módszert dolgoztunk ki a szekrénybútor lábszerkezetek méretezésére. Az elméleti számítások elvégzésével megállapítottuk, hogy a lábszerkezetek összeépítési módjának meghatározása szempontjából mértékadó igénybevételként a csapoknak a fellépő nyomaték hatására bekövetkező hajlítása a legkedvezőtlenebb. A szükséges csapméretek meghatározásakor az igénybevételek különbözőségét, a terhelések nagy­

ságát, a két láb anyagát figyelembe véve hajlításra méretezzük, és az így számított keresztmetszeti méretek adják a szükséges csapméreteket. Azonos csapméretek különböző összeépítési módjai különböző szilárdsági tulajdonságokkal rendelkező lábszerkezeti típusokat határoznak meg. Tehát lényeges befolyásoló szerepe van az összeépítési módnak is a szilárdsági tulajdonságok alakulására. Vizsgáltuk  19, különböző szerkezeti megoldással készült lábszerkezet szilárdsági  tulajdonságát  a használat  során  fellépő  legkedvezőtlenebb  igénybevétel  hatására,  pontosabban  a  padlón  való  el-csúsztatásakor a lábakon ébredő súrlódó erő hatására bekövetkező alakváltozását Megállapítottuk, hogy a csapok hajlításra történő méretezésének elméleti módszere a gyakorlati mérések alapján is megfelelő, amennyiben a lábszerkezetek különböző fajtájára jellemző tulajdonságait is szem előtt tartjuk.

A helyes méretezés módjai:

- Az igénybevétel alapján meghatározni a szükséges keresztmetszeti tényező értékét.

- A keresztmetszeti tényező alapján a formai szempontokat szem előtt tartva, a megfelelő összeépítési mód, ill. csapméret megválasztása.

- A választott lábszerkezet nyomó- és húzó-igénybevételével hatására mutatott szilárdsági tulajdonságainak ismeretében a típusmegválasztás helyességnek ellenőrzése.

Az így megválasztott szerkezetek szilárdsági tulajdonságai az igényeknek megfelelőek, és a széles formavariációt - mely bútorok esetében szükséges - sem zárják ki.

Abban az esetben, ha a választott sarok-összeépítési mód szilárdságilag gyenge és a választott összeerősítési módot akarjuk alkalmazni, úgy a szilárdság további növelése érdekében sarokmerevítést vagy fémmel történő erősítést alkalmazunk a kötés szi-lárdsági tulajdonságának javítására. Vizsgálataink során minden esetben a húzóigény-bevétel jelentette a kedvezőtlenebb erőhatást, ezért a vizsgálati mód is a húzóigénybe-vétel hatására bekövetkező alakváltozásra vonatkozik. Kísérleti eredményeink alapján megállapítható, hogy míg az enyvezéssel készített sarokkötések kis lehajlás után hirtelen törnek, addig az enyvezés nélküli összeerősítési módoknál kis erőfelvételhez is nagy lehajlási érték tartozik. A terhelőerő hatására bekövetkező megengedett legnagyobb   lehajlási   értékek   nagyságát   meghatároztuk, és táblázatba foglalva közöltük. A különböző szekrénytípusok összterhelésének ismeretében négy terhelési csoportot alakítottunk ki, és ennek alapján határoztuk meg a minimálisan szükséges erőhatások nagyságát. Az előbbi szempontokat figyelembe véve tehát a kialakított vizsgálati mód:

- a szekrény összterhelésének függvényeként megválasztjuk a minimálisan szükséges terhelőerő nagyságát,

- a láb talajjal érintkező végét, mint húzó-igénybevétel P erő hatásának tesszük ki,

- a P erő hatására bekövetkező lehajlási érték 200 mm karon mérve nem lehet nagyobb a táblázati értéknél,

- maradandó alakváltozás, illetve törés a P erő hatására nem következhet be.