Sorszám: H_000581
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Hadnagy, József
Cikk címe: Kenderpozdorja-betétes bútorlapok térfogatsúly-csökkentésének lehetősége.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1966. 2. sz. 260 – 292 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1966
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: kenderpozdorja, bútorlapok, bútorlapok térfogatsúlya, olajedzés, gyantaminőség
Kivonat:
Közismert, hogy a kősajtolással előállított fahelyettesítő anyagok a nagyfokú tömörítés miatt a bútorgyártásban alkalmazott hagyományos faanyagokhoz viszonyítva, kb. 30-40 %-kal súlyosabbak. Akár farost, faforgács, vagy pozdorja lemez felhasználásról van szó, ez a körülmény a bútor súlygyarapodása miatt hátrányos. A hagyományos fenyőléc-betétes, vagy nyárból készült bútorlapok térfogatsúlya 400 kg/m3 körül ingadozik, míg a hazai faforgács, illetve kender-pozdorja bútorlapok térfogat-súlya csak 650 kg/m3 érték körül szolgáltat a jelenlegi műszaki előírásoknak megfelelő értékű lapokat. Más kérdés az, hogy ezek a műszaki előírások mennyiben reálisak és helyesek. Számos külföldi cég 500-550 kg/m3 térfogat-súlyú és alacsonyabb hajlítószilárdságú pozdorjalapot.
Ebből kiindulva elsődleges feladatunk a bútorlapokkal szemben támasztható minimális követelmények meghatározása kizárólag azon igénybevételek alapján, amelyek ott lépnek fel, ahol a pozdorja-bútorlapokat jelenleg is alkalmazzák. Ezzel együtt a korábbi kutatások során tisztázott összefüggések alapján megoldhatók azok az értéksorozatok, melyek a térfogatsúly változása szerint a műszaki jellemzőknél elérhetők.
A feladat második része az, hogy a megállapított műszaki jellemzőket, illetve a jelenlegi előírások szerint megadott értékeket milyen technológiai eljárással lehet elérni, alacsonyabb térfogasúly-értékek mellett.
Az irodalomból és tanulmányutak tapasztalataiból ismeretesek olyan különleges berendezések, melyek alacsony térfogatsúly mellett jó műszaki jellemzőket biztosítanak. Igaz, hogy ezek a berendezések lenpozdorja alapanyag számára készültek. Ezeket a berendezéseket és alkalmazásuk feltételeit, valamint az elérhető eredményeket kívánjuk ismertetni zárójelentésük harmadik részében.
Ami a téma feldolgozását illeti, követtük a korábbi zárójelentések tartalmi és formai módszereit. A műszaki minimumok meghatározásánál azonban sokkal nagyobb részben alkalmaztuk az elméleti levezetés módszerét, mint más esetekben Ennek oka az, hogy empirikus adatokkal ezen a területen úgyszólván egyáltalán nem rendelkezünk. A jelenlegi előírások a hagyományos faanyagoknál kialakult értékeket vették alapul figyelmen kívül hagyva az új anyagokkal együtt járó új szerkezeti kialakításokat és különleges igénybevételeket. Ezért sok esetben ezek a követelmények nincsenek kellően megalapozva, és szükséges – elvi alapokról kiindulva – reálisabb követelményeket meghatározni. A bútorszerkezetek ismeretében az elméleti szilárdságtan alapján ennek nincs akadálya. A nehézséget esetünkben az okozza, hogy nincsenek kellően meghatározva azok az igénybevételek sem, amelyekre a bútorokat, illetve azok szerkezeti elemeit méretezni kell.
Ilyen tervezési normákat egy-egy kivételes esetre találunk csak /pl. polcok hajlító-igénybevétele/, a legtöbb esetben ezeket elvi meggondolásból kell felvenni – azonban ez még mindig jobban indokolható, mint a kialakult régi előírások kritika nélküli alkalmazása.
Természetes, hogy az ilyen módon kialakított elméleti adatok kísérleti igazolásra szorulnak, minthogy azonban ezen a vonalon előbbre akarunk jutni, a kérdések megoldását az elején kell elkezdeni. A meghatározott, illetve a jelenlegi előírásokban rögzített követelményeknek megfelelő bútorlapok előállítási technológiájának kidolgozását már a megszokott elméleti-gyakorlati összefüggések párhuzamos alkalmazásával végezhettük el. Ezeknél a vizsgálatoknál az ismert matematikai statisztikai módszereket használtuk. Az egyes kísérletsorozatok azonban szintén elméleti meggondolások alapján terveztük meg, és az így kapott eredményeket értékeltük. A következőkben rátérünk a téma elméleti részeinek ismertetésére.
A téma célkitűzése a kenderpozdorja-betétes bútorlapok műszaki követelményeinek számításokon alapuló meghatározása mellett olyan technológiai eljárás kidolgozása volt, mellyel a lapok jelenlegi 600-650 kp/m3-es térfogat-súlyát jelentősen csökkenteni lehet, a minőségi előírások megtartásával egyidejűleg.
A témában elvégzett kutatások több irányból közelítették meg a kérdést, és mindkét célkitűzést sikerrel oldották meg.
A műszaki követelményeket a gyakorlatban számításba jövő igénybevételekből vezettük le, és tettünk javaslatot az előírandó minimális értékekre vonatkozóan. A térfogatsúly csökkenésének módozatai közül hat féle lehetőséget vettünk figyelembe. A kísérleti eredmények alapján ezek közül négy variáns megfelelőnek mutatkozott. Ezek a lehetőségek a műgyantatartalom növelése a gyantaminőség javítása, olajedzéses kezelés, valamint a légsodrásos terítés alkalmazása voltak.
A kísérleti lapok térfogatsúly értékeit 500-530 kp/m3 értékre tudtuk csökkenteni. A lapok egyéb fiziko-mechanikai értékei kielégítették a szabványban előírt követelményeket.
Az elért eredmények alkalmazásának, feltételeinek megvilágításával együtt javaslatot tettünk az egyes üzemek konkrét lehetőségeinek felmérésére és a megfelelő variáns alkalmazására. Javasoltuk ezenkívül a kísérleteknek TRIPO lapokra vonatkozó kiterjesztését is.