Sorszám: H_000561

A cikk szerzőjének a neve: Molnár, Ferenc

A cikk címe: A munkatermelékenység mérésének módszere a faiparban

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1974. 1. sz. 33 – 47 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: munkatermelékenység, gazdaságfejlesztés, termelékenység, növekedés, versenyképesség,

Kivonat:

A kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben, a kommunizmus felépítéséhez szükséges anyagi bázis megteremtésében legfontosabb feladat a munkatermelékenység gyors ütemű, egyenletes növelése. Ennek megfelelően a gazdaságfejlesztés ütemének meggyorsítási lehetőségeit kutatva mind elméleti, mind gyakorlati szempontból egyre nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a munkatermelékenységi vizsgálatoknak.

A magyar iparban a két világháború között évi 1-2 százalékkal nőtt a termelékenység, míg a szocialista termelőviszonyok kialakulása után átlagosan 4-5 százalékkal. Ez a növekedési ütem azonban nem kielégítő, ugyanis időközben világszerte meggyorsult a termelékenység növekedése. A termelékenység színvonalában mutatkozó lemaradásunk ily módon lényegesen nem csökkent, termékeink versenyképessége nem javul kellően, s a munkaerőforrások várható közeli kiapadása esetén a termelés növekedési üteme mérséklődne. E problémák súlyát az V. ötéves terv előkészítése, valamint az 1975-85. évekre vonatkozó hosszú távú tervezés különösen éles megvilágításba helyezte - a népgazdaság egészével együtt - a faipar számára is.

A faipar jövő helyzete szempontjából igen fontos részben a feladatok mennyiségi növekedése, részben pedig a munkaerő létszámában jelentkező csökkenő tendencia miatt a munka termelékenységének jelentős emelése.                                                     ·

A kérdés kiemelkedő jelentősége ellenére sem lehet elmondani, hogy a munkatermelékenység fogalmának tisztázása minden tekintetben kielégítően megoldottnak tekinthető, sőt a gyakorlati mérések alapján sem lehet kielégítő módon vizsgálni a termelékenységi színvonalat, s annak változását. Az V. ötéves és a távlati tervezés keretében szükségessé vált olyan elemzési módszer kidolgozása, amely a munka termelékenységének színvonalát és növekedési ütemét meghatározó, alapvető tényezőkről átfogó képet nyújthat, s ezzel a termelékenység-növekedés meggyorsítását célzó program összeállításához is szilárdabb támpontot adhat. A tanulmány az elsődleges faipari vállalatok munkatermelékenység-mérésének elvi és módszerbeli kérdéseivel foglalkozik.

A tanulmány elemzi azokat a mérési módszereket és mutatószámokat, melyek az elsődleges faipari vállalatoknál a termelékenység alakulásának mérésére alkalmasak.

Megállapítható, hogy a termelékenység mérésére legalkalmasabbak az ún. nettó termelési értéken alapuló számítások, ezek azonban még nagy munkaigényességük, a számítások nehézségei miatt ágazati, vállalati szinten általában nem terjedhetnek el.

A módszerbeli elemzések, az alkalmazott mutatók vizsgálata alapján - figyelembe véve a faipar sajátosságait- a termelékenység mérésére, dinamikájának kimutatásához mind a természetes mérték­ egységben, mind a bruttó termelési érték számbavételén alapuló

mutatók alkalmazása indokolt és célszerű. Vetítési alapul:

- az egy foglalkoztatottat,

- az egy munkást,

- az egy ledolgozott munkás munkaórát célszerű alkalmazni.

Hangsúlyozni kell, hogy a mutatók vállalatok közötti összehasonlítását kellő körültekintéssel

kell végezni. Ismert a fafeldolgozóipar alapanyagból, termékstruktúrából adódó sajátos helyzete.

A helyenként és időben változó alapanyag összetétel (fafaj, méret, minőség), a termékek előbbiekből adódó különböző élőmunka-igényessége és a helyi adottságok jelentős torzító hatást gyakorolhatnak a munkatermelékenységi mutatók alakulására. Ezeknek hatását kiszűrni nem lehet, ezért a mutatók elsősorban egy-egy vállalat munkájának jellemzésére alkalmasak, feltételezve azt, hogy a befolyásoló tényezők - gyakorlatilag - a vizsgált időszakban változatlanok.

Végezetül még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy a munkatermelékenység mérése csak abban az esetben lehet eredményes, ha azt folyamatosan végzik, így az idősort képező mérési eredmények a munkatermelékenység dinamikájától szemléltetik.