Sorszám: H_000488

A cikk szerzőjének a neve: Fábián, Tibor

A cikk címe: A fa- és faalapanyagú épületekkel kapcsolatos tűzvédelmi vizsgálatok

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1971. 1. sz. 267 – 291 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1972

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: építészet, tűzvédelem, faépületek, égést késleltető szerek, éghetőség

Kivonat:

A Faipari Kutató Intézetnek fennállása óta tevékenységi körébe tartozik a faanyagok tűz elleni védelmének fokozása. Az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásával az Intézet rend­ szeresen foglalkozik, és az ez ideig elvégzett munkája

- az égést késleltető szerek hatékonyságának vizsgálatára,

- az égést késleltető keverékek készítésére és vizsgálatára,

- az iparilag előállított égést késleltető szerek mikológiai ellenőrző vizsgálatára, valamint

- az alapanyagokhoz, a természetes faanyagokhoz, az agglomerált lemezekhez alkalmaz- ható védőszerek kiválasztására és

- az égést késleltető eljárások technológiájának kidolgozására irányult.

Az építési program a IV. ötéves tervben a faipartól is egyre nagyobb feladatok megoldását követeli. Az építkezés mértéke az építő- és építőanyagipari kapacitások lehetőségeit meghaladja, és ezért mind a faanyagok felhasználásának, mind e program megoldásában a faipar szerepének növekszik a jelentősége. A faipari termékekkel szemben jelentkező igény állandóan fokozódik. Ezt az l. táblázat adatai tanúsítják.

A faanyagszükség]et legnagyobb mennyiségben a fenyőfűrészáruknál jelentkezik. Az igény ezen időszak alatt a lágylombos fűrészáruknál majdnem nyolcszorosára, a forgácslapoknál kb. hétszeresére, az összes faanyagmennyiségnél mintegy másfélszeresére emelkedik.

E faanyagmennyiségek

- ajtók,

- ablakok,

- erkélyajtók,

- padlók,

- beépített bútorok,

- faszerkezetek és

- faépületek gyártásához szükségesek.

Ez utóbbi termék, a faalapú építőanyagból könnyű szerkezetű épületek gyártását a faipari

vállalatok kezdték meg, és legnagyobb mértékben jelenleg is ők végzik. A felsorolásból kitűnik, hogy a termelési feladatokban a faipar minden ágazata érdekelt. Az építő- és épületasztalos-ipar anyagszükségletének kielégítése, valamint a félkész- és késztermékek gyártása szükségessé teszi, hogy a faipar a fa építőanyagok és szerkezetek éghetőség-ével szemben támasztott szigorú követelmények kielégítésére is felkészüljön és ahhoz minden eszközt felhasználjon. E feladatokkal párosult annak szükségessége, hogy az állandóan növekvő mennyiségben létesített faépületekre vonatkozó korszerű követelményeknek megfelelő tűzrendészeti elő­ írások kidolgozásához alapkutatásokat és vizsgálatokat végezzenek. Ezek tették indokolttá, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a BM Tűz­ rendészeti Országos Parancsnokság egyetértésével, az 1971-1974-es időszakra a:

Tűzrendészeti kutatások és kísérletek fa- és faalapú épületeknél

című téma kidolgozását irányozza elő, amelynek e téma részben az előkészítését, részben a feladati megoldásának megkezdését célozta.

A faanyagok hosszú idő óta nélkülözhetetlen építőanyagok. Az elvégzett vizsgálatok és a tűz­ eseteknél szerzett tapasztalatok igazolták, hogy égéssajátságaik és az égés közben észlelhető fizikai és mechanikai tulajdonságaik kedvezőek. Ezért az épületszerkezeti és burkolási célokra történő felhasználásból való kizárásuk nem indokolt, sőt az épületkonstrukciós faanyagok tűzzel szembeni ellenállása és a nehéz faszerkezetek szilárdságának hosszú ideig történő megmaradása, valamint minimális hődilatációja következtében előnyben részesítendők az acél- vagy alumínium tartókkal szemben. A faanyagok ellenállása égést késleltető szerrel történő kezelés révén tovább növelhető, azonban éghetetlen faanyag gazdaságosan nem állítható elő. E területen időszerű feladat a külső területeken felhasználható és időálló védőkezelés, valamint állati és növényi károkozókkal szemben is védő kombinált hatású és esztétikai követelményeket is kielégítő védőszerek kidolgozása. A faanyagok égéssajátságai a szabványelőírásoknak megfelelő éghetőségük fokának, valamint a gyúlékonyságuknak, izzásállóságuknak és a felületükön a lángterjedés sebességének meghatározásával jellemezhetők. A tulajdonságuk számszerű értékének mérése révén mód nyílik a hazai körülmények között felhasználásra kerülő természetes faanyagok és faalapanyagú agglomerált lemezek tűzbiztonsági összehasonlító vizsgálatára. A fa- és faalapanyagú épületeknél jelenleg felhasznált természetes faanyagok közül a legkedvezőbb égéssajátságokkal az akác faanyag rendelkezik. A tűz hatásának legkevésbé a nyár anyagok állnak ellen.

Az elmúlt öt évben nagyszámú faalapanyagú épületkonstrukciós elemet dolgoztak ki. A tűzállóságukra vonatkozó vizsgálatok alapján megállapítható, hogy megfelelő felületi kezeléssel és megfelelő védőrétegek alkalmazásával biztosítható a homogén anyagú, szendvicsszerkezetű és egyéb konstrukciós elemek a követelményeknek megfelelő tűzállósági értéke.