Sorszám: H_000520

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Dalocsa, Gábor

A cikk címe: Eredmények és feladatok a faipari kutatások területén

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1963. 2. sz. 3 – 24 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1963

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: faipari kutatás, kutatás szervezés, metodika, tudományos kutatási módszerek, nemzetközi színvonal

Kivonat:

A faipari tudományos és alkalmazott kutatás területén az elmúlt években jelentős fejlődés tapasztalható amint az elért eredmények számszerűsége és hatékonysága, mint a kutatás szervezés területén. A kutatási színvonal fejlesztésének szükségessége a kutatási módszerek további tökéletesítésének, valamint az elért eredmények elterjesztésének kérdése, napjainkban igen fontos feladattá lépett elő, mivel csak a kutatási módszerek és metodikák állandóan növekedő követelményei és gondosabb megalapozottsága a biztosíték arra, hogy a tervezett munka a jövőben is olyan minőségben kerüljön kidolgozásra, amelyet az egyik oldalon a nemzetközi szinten levő faipari kutatás színvonala, a másik oldalon az üzemeink termelésnövelésének, valamint a termelés mű­ szaki kultúrájának az előirt növekedése megkövetel.

A kutatások ilyen minőségét azonban csak akkor tudjuk biztosítani, ha a kitűzött feladatok megoldásának addigi gyakorlatát - az egyéni kutatást - felváltja a kollektív kutatás, melyet szervezés szempontjából az egyes témák kutató helyek közötti koncentrálása, illetve a kutató intézményen belül a különböző osztályok közötti differenciálása kell, hogy jellemezzen. Ez a tagozódás azonban gondosan összehangolt munkát kíván mind a témavezetőtől, mind a kutatótól, mely elsősorban a kutatás szervezésben és a metodikai tervekben kell, hogy kifejezést nyerjen. Olyan metodikai terveket kell tehát a célfeladatok megoldására készíteni, melyek világosan és egyértelműen meghatározzák a feladatot. Úgy kell végigvinni, hogy biztosítsa a kérdés teljes keresztmetszetének a bemutatását, a kutatni kívánt téma megoldása tekintetében végzendő kísérleti munkákat. A kitűzött célt ezért néhány legfontosabb rész - célkitűzésre kell bontani. A rész - célkitűzések további bontása már a konkrét kísérletek végzésére ad útmutatást. Itt azután már nem lehet választani a kísérleti munka végrehajtására szolgáló eszközök között, illetve, hogy a kérdés megoldását nem alkalmasabb-e a már meglevő irodalomból átvenni. Így olyan klasszifikációt kapunk a kitűzött témafeladatokról, mely alapot képez a kérdés áttekintésére és a végrehajtás megszervezésére. Ha a feladat megoldására irányuló célkitűzések és azok megoldási módjai a metodikában meghatározásra kerültek, és a munkák során olyan negatív jelenségek lépnek fel, melyek az alapcél megvalósítását nem segítik elő, úgy a módszeres elemzését annak, hogy melyek az eredménytelenséget okozó befolyásoló tényezők, könnyen és gyorsan átláthatjuk, s az esetlegesen elkövetett hibát kiküszöbölhetjük, vagy más új utat tűzhetünk ki. Egy kutatási téma megvalósításánál mindig a célratörő tevékenység az, amely biztos eredményre vezet. A megoldásra irányuló munkák minden jelenségét és adatát a cél elérése érdekében kell vizsgálni, s éppen ezért a legtávolabbi fogalmak köréből is vagy azok vizsgálati módszereiből tudunk kiemelni olyan megállapítást, melyhez esetleg a vizsgált területen csak évek hosszú során tudnánk eljutni.                              

Ma az előttünk álló feladat, hogy szakítani kell a régi megszokott kényelemmel, s az alkotni vágyás új eszméit kell tevékenységünk központjába állítani, s ez csak úgy lehetséges, ha a régi papírízű kutatás megcsontosodott módszerét elhagyjuk, s a kísérleti munka, a tudományos meghatározás területén merészen új utakra térünk át. Az Intézet vezetőinek elsődleges kötelességük, hogy ennek a harcnak elválaszthatatlan résztvevői legyenek és gondosan mérlegelve az elvégzendő feladatokat, a várható nehézségeket, a ténylegesen meglevő akadályokat, úgy szervezzék meg munkájukat, hogy a népgazdasági feladatokból reánk eső részt maradéktalanul megvalósítsuk. A kitűzött munkák végrehajtásánál nem szabad az egyéni ismereteknek a könnyebb útját választani, hanem olyan irányban kell vinni a tudományos kutatási módszereket és olyan megoldásokat kell keresni, amelyek konkréten a nemzetközi színvonalból indulnak ki, s a tudomány és gyakorlat szintézisének következtében népgazdasági eredményük a közeljövőben jelentkezik. A kutatási feladatokat, mivel azok igen költségesek nagyon gondosan kell elemezni, s mindenkinek, aki dolgozik rajtuk arra kell törekedni, hogy a saját munkája minél jobban járuljon hozzá a kutatás sikeréhez