Sorszám: H_000466

A cikk szerzőjének a neve: Vargyay, Kornélia

A cikk címe: Fontosabb égéskésleltető anyagtípusok és tulajdonságaik, különös tekintettel az időállóságra

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 95 – 101 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: égéskésleltető anyagok, időállóság, faanyagvédelem, tűzvédelem, öregítési eljárás

Kivonat:

A faanyag-felhasználás az ipar különböző területein igen széles körben elterjedt. A nagy mennyiségű anyag felhasználásával lépést kell tartania a faanyagvédelemnek is. A favédelem feladata a biológiai, valamint a tűz elleni védelem megfelelő anyagainak, azok alkalmazási technológiáinak kidolgozása. A feladat megoldása érdekében először a jelenlegi helyzet felmérése szükséges. A tűz elleni védelem kémiai módszerekkel csak bizonyos határok között valósítható meg. Az éghető anyagokat - így a faanyagot - nem lehet bevonó- vagy telítőanyaggal éghetetlenné tenni. A kémiai módszerekkel a faanyag égéskésleltetése, azaz a nehezen éghetővé tétele oldható meg.

Nehezen éghetőnek fogadják el azokat az anyagokat, amelyeknél:

a) az MSZ 14 800/3 szabvány előírása szerint 10 perces égetőaknás vizsgálat alatt:

- a fel nem bomlott rész átlaghossza legalább 15 cm,

- a füstgáz hőmérséklete maximum 250 C-fokra emelkedik fel,

- a próbatest súlyvesztesége maximum 80 súlyszázalék;

1.) a BM-TOP 4-70 számú ágazati szabványában leírt gyúlékonysági vizsgálat szerint a 3 W/cm2 intenzitású sugárzó hőtől és az alkalmazott gyújtószikrától 600 másodperces vizsgálati idő alatt nem Iobban lángra;

2.) az MSZ 9607/1-72siámú szabvány szerint akkor megfelelő az égéskésleltető anyag, az azzal kezelt faanyag a Lindner-féle módszerrel vizsgálva, ha súlyvesztesége nem haladja meg felületi védelemmel ellátott faanyagoknál az 1,5 g-ot, telítő eljárással védett faanyagnál a 2,5 g-ot.

Az 1971. január l-én hatályba lépett "Égéskésleltető anyagok fa és faszerkezetek védelmére" című MSZ 802-69 számú szabvány az égéskésleltető anyagokkal szemben a felsorolt mű­ szaki követelményeket állítja (idézet a szabványból).

- Az égéskésleltető anyaggal előírás szerint kezelt próbaelemek éghetőségi követelménye feleljen meg az MSZ 14 800/3 előírásainak.

- Az égéskésleltető anyag sem a felhasználás alatt, sem az égés hőmérsékletén az emberi szervezetre káros hatást ne fejtsen ki.

- Az égéskésleltető anyag gyakorlati szempontból ne okozzon figyelembe veendő korróziót a faanyagban, vagy a kezelt faanyaggal érintkező szerkezeti anyagokon (például fémen, gumin, műanyagon), ne tegye lehetővé a fa gombásodását, ne legyen nedvszívó.

- Az égéskésleltető anyag rendeltetése betöltéséig a kezelt fát, illetve faszerkezetet megbízhatóan és hatékonyan védje.

A hazai iparban alkalmazott égéskésleltető anyagok vizsgálatával több intézmény foglalkozik. A 14 800/3 számú szabvány szerinti égetőaknás vizsgálat kivitelezésére berendezés csak az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetben van. A gyúlékonysági vizsgálatok elvégzéséhez szükséges Prüfstahler berendezés a Belügyminisztérium Tűzoltó Parancsnokságánál, valamint intézetünknél van.

Az elvégzett vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bevonat időállóságára legnagyobb befolyással a bevonat rétegvastagsága, illetve a fajlagos anyagmennyiség van. A vizsgálati paramétereknél minden esetben ezt igazolták az eredmények.

A vizsgált paraméterek közül a bevonat tartósságára vékony réteg esetén hatással van a meleg (105 C0, a váltakozó hőmérséklet, a víz, a nedves levegő és a 60, illetve 80 co hőmérsékletű gőz. Ugyanezen tényezők közül a 600 g/m2 fajlagos védőanyag-tartalmú felületre csak a közvetlen víz hat kedvezőtlenül.  A 100 CO gőz a felületen olyan mértékű roncsolódást okoz, hogy vizsgálati módszer szempontjából nem jöhet számításba. Az elvégzett vizsgálatok alapján lehetőség van egy gyorsított öregítési eljárás kidolgozására.