Sorszám: H_000465

A cikk szerzőjének a neve: Fábián, Tibor

A cikk címe: A fa és fa alapanyagú épületekben épületszerkezeti anyagként alkalmazott farostlemezek és forgácslapok égéssajátságai

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 81 – 94 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: építészet, tűzvédelem, fa, faalapanyagú szerkezetek, égéssajátosságok

Kivonat:

Az utóbbi időben a faházépítésben észrevehető a farostlemezek és forgácslapok egyre nagyobb mértékű alkalmazása. E növekvő felhasználást az anyagok kedvező tulajdonságai eredményezték:

- a viszonylag jó hő- és hangszigetelő képességük,

- a merevítő tulajdonságuk, a forgácslapoknál teherbíró szerkezetben történő alkalmaz- hatóságok,

- a burkolati célokra való felhasználásuknál a viszonylag kis munkaerő-szükséglet, és

- a paneles szerelési építési mód alkalmazásának megkönnyítése.

Erre való tekintettel szükségessé vált annak megállapítása, hogy az alkalmazásra kerülő lemezek és lapok milyen égéssajátságokkal rendelkeznek. Ehhez felmérést végeztünk annak meghatározására, hogy a hazai faház-konstrukciókban milyen farostlemez- és forgácslap­ típusokat alkalmaznak. A felmérés kiterjedt 21 állami és szövetkezeti vállalat által gyártott 32 típusépület összes szerkezeti elemére.

Vizsgálat tárgyává tettük a faanyagok tűzvédelmi szempontból fontos sajátságait, így az anyagok:

-gyúlékonyságát, az "Éghető szilárdanyagok gyúlékonyságának    mérése   a gyulladás-hoz szükséges minimális hősugárzás intenzitásának meghatározására" című BM. TOP. 4-70. számú ágazati szabvány előírásai szerint;

- izzásállóságát, a Schramm és Zabrovski által kidolgozott, hőhatásra keményedő műanyagok vizsgálatára alkalmazott, MSZ 1428-68 számú szabványosított módszer alapján;

- lángterjesztési sebességét, a "Vizsgálati módszer. Lángterjedés vizsgálata éghető, merev anyagok on" című NIMSZ-V. 4. O.  12/ 1-67 számú szakmai szabvány előírásai szerint;

- éghetőségi fokát, az "Építési anyagok éghetőségi csoportba sorolása a nehezen éghetőség vizsgálatával" című MSZ 14 800/3 számú szabvány szerinti módszerrel, 10 perces és 2 perces lánghatás mellett.

Ezeken a módszereken kívül szükséges a forgácslap-és farostlemezgyártó vállalatok laboratóriumi ellenőrző munkájához olyan viszonylag egyszerű, gyors vizsgálati módszer kidolgozása és szabványosítása, amellyel a tűzhatásra fellépő súlycsökkenés alapján bírálható el az agglomerált lapok tűzállósága.

A szabványosítási szakemberek az "Égést késleltető szerrel kezelt fa- és műfaanyagok ellenőrző vizsgálata Lindner-féle készülékkel" című MSZ 9607 számú szabvány átdolgozásával egységesíteni kívánják a kétféle minősítés vizsgálati módszerét, azonban az erre vonatkozó javaslat a vizsgálatok időpontjáig nem készült el. Ennek híján a vizsgált égéssajátságok körét kiegészítettük - a korábban hatálytalanított, de ágazati szabványként szükségesnek ítélt MSZ ll 026-64 számú szabvány szerinti módszerrel meghatározható -tűzállósági jellemzővel.

Az előbbiekben megjelölt módszerek alkalmazásával a farostlemezek és forgácslapok gyúlékonysági, lángterjesztési és tűzállósági vizsgálatát a Faipari Kutató Intézetben, izzásállósági vizsgálatát a BM TOP laboratóriumban végeztük el. Az égetőaknás vizsgálatot felkérésünkre az ÉMI folytatta le.

A faházépítésben észrevehető a farostlemezek és a forgácslapok fokozott mértékű felhasználása. Felmérések szerint a hazailag gyártott faháztípusoknál jelenleg kétféle vastagságméretű farostlemezt és négyféle struktúrájú, különböző vastagságméretű forgácslap típust alkalmaznak. A keményfarostlemezek általában kedvezőtlen égéssajátságokkal rendelkeznek, azonban a vastagságméret növelésével néhány ilyen tulajdonságuk javítható. A forgácslapok összehasonlító vizsgálata alapján a fa alapanyagú épületeknél jelenleg használatos típusok köz ül elsősorban a 19 és 22 mm vastag normál és a tömörített felületű szigetelő forgácslapok alkalmazása javasolható.  Ezek vastagságának növelése a tűzállóságukat fokozza. A forgácslapok lángterjedési sebesség jellemzője nem mértékadó, izzó anyagokkal szemben azonban az ellenálló képességük rossz.