Sorszám: H_000444

A cikk szerzőjének a neve: Fürjes, János

A cikk címe: A fafeldolgozás gazdasági hatékonyságának növelése a meglevő kapacitások jobb kihasználásával a fűrésziparban

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1973. 1. sz. 17 – 28 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1974

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fafeldolgozás, fűrészipar, kapacitáskihasználás, hatékonyság, elsődleges fafeldolgozó ipar

Kivonat:

A fafogyasztási mérleg javításának egyik jelentős eszköze a meglevő kapacitások jobb kihasználása mind a belföldi ellátás javítása, mind az exportalap növelése céljából. A középlejáratú feladatterv keretében az 1971. évi tényadatokból kiindulva meghatároztuk az elsődleges fafeldolgozó ipar egyes ágainak, nevezetesen a fűrészipar, a rétegeltlemez­ ipar és a faforgácslapipar gépi kapacitását. Az 1971. december 31-én üzemben levő homogén gépek egy órára jutó átbocsátóképességéből számolt éves kapacitásokkal állítottuk szembe az 1971. évi termelés, illetve feldolgozás tényszámait. Bár az évi átlagos kapacitás eltér az általunk számítottól - mivel az évközi változásokat (üzembe helyezés, selejtezés) nem tudtuk figyelemmel kísérni -, a hiba elhanyagolható, annál is inkább, mivel az egyes gépek kapacitásának számításánál csakis a gép műszaki adatait vettük figyelembe és az állapotát nem. Az átlagos műszaki állapot alapján minden azonos típusú gépre azonos kapacitást állapítottunk meg.

A kapacitáskihasználások meghatározásánál foglalkoztunk számos, a kapacitáskihasználást jellemző tényező és adat vizsgálatával, a tanulmány célkitűzésének leginkább megfelelő kihasználási mutatók kiválasztásával. Megállapítottuk, hogy nem az elméleti (maximális) kapacitás és kapacitás­ kihasználás, hanem az adott körülmények között elérhető kapacitásszínvonal (átbocsátóképesség) s annak kihasználása adja a célkitűzésnek megfelelő eredményt.

1.) A kapacitáskihasználás számításánál különböző mutatókat dolgoztunk ki. Ezek a következők:

- Extenzív kihasználási mutató: a tényleges üzemidő és a hasznos munkaidőalap viszonya. Lényegében elméleti szám. Ez a fűrésziparban: 36,13%.

- üzemidő-kihasználási mutató: itt kimutattuk, hogy a tervezhető produktív időalappal szemben iparági szinten a berendezések mennyit üzemeltek. A fűrésziparban: 78,14%.

- Együttes kihasználási mutató: ez a mutató az elérhető kapacitásszínvonal, vagyis az átbocsátó­ képesség kihasználását adja meg, mely a fűrésziparban: 66,85%.

- Intenzív kihasználásimutató: az utóbbi két mutatóból képeztük. Azt fejezi ki, hogy az egyes iparágakban, illetve termelőegységekben az egy órára jutó átbocsátóképességet mennyire teljesített ék. A fűrésziparban: 85,55%.

2.) A kapacitáskihasználásnak az önköltségre gyakorolt hatásánál csupán két, viszonylag állandó költség, az amortizáció és az állóeszköz-lekötési járulék hatását mutattuk ki. Az átbocsátóképesség teljes kihasználásával azonos termelési feltételek és költségszint mellett, e két költségtényező hatására az önköltségben a következő megtakarítás érhető el a fűrésziparban: 21.839 mFt.

3.) Végül kimutattuk, hogy a fűrésziparban 163 883 mFt

értékű állóeszköz volt kihasználatlan a tárgyévben, vagyis azt, hogy minden beruházás nélkül csupán az időkihasználás következtében a fűrésziparban: 21,86%-kal

növelhető a termelés.