Sorszám: H_000481

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly ; Lakatos, József

A cikk címe: A közgazdasági szabályozók vizsgálata és továbbfejlesztésük lehetősége az elsődleges faipar területén

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1971. 1. sz. 31 – 69 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1972

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: új gazdaságirányítási rendszer, gazdaságfejlesztés intenzív módszere, elsődleges fafeldolgozó ipar, nyereségdifferenciálódás, élőmunka hatékonysága

Kivonat:

Az új gazdaságirányítási rendszer első két esztendejének tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi módszerei és eszközei beváltak, alkalmasak a gazdasági folyamatok szabályozására, lehetővé teszik a társadalmi célok érvényesítését, módot adnak önálló vállalati cselekvésre, sikeresen valósítják meg a tervezés és a piac összehangolását. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy minden egyes szabályozó tökéletesen működik, ezért jelenleg az egyik legfontosabb közgazdasági feladat a szabályozók működésének elemzése és folyamatos továbbformálása a reform céljainak teljes megvalósítása érdekében, elsősorban a gazdaság struktúrájának átalakításával összefüggésben.

Tanulmányunk elején foglalkoztunk a szabályozók kétféle csoportjának értelmezésével, a középtávú és éves tervekhez való kapcsolatával.

Megállapítottuk, hogy a középtávú tervvel elsősorban az ún. stabil szabályozóknak kell összhangba kerülni, s a rövidtávú, konjunkturális, piaci stb. feladatok helyes irányú orientálására kell igénybe venni az ún. pénzügyi szabályozókat. Az 1. és 2. fejezetben kimutattuk, hogy a nemzeti jövedelem és az életszínvonal emelkedésének ma egyetlen járható útja a népgazdaság dinamikus továbbfejlődése, a gazdaságfejlesztése extenzív módszereiről az ún. intenzív módszerekre való áttérés. Ennek kereteit és lehetőségeit kívánta megteremteni az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, és ennek kitelje­ sedését, eluralkodását kívánja biztosítani a IV. ötéves tervnek a gazdasági szabályozók továbbfejlesztését tartalmazó fejezete.

Tekintettel arra, hogy a tervidőszak folyamán további előrehaladás várható a gazdasági feladatok decentralizálása, a vállalati önállóság megnövekedése, a piaci feltételek kiszélesedése terén - egyre több döntési szabadsága lesz az egyes termelő szervezeteknek gazdasági feladataik meghatározására, végrehajtására, ellenőrzésére és jövedelmezőségük fokozására (méghozzá hosszabb távon) -, ezért a gazdasági szabályozás területén is egyre inkább eltűnőben lesznek az ún. előírt paraméterek, nor­ matívák, ezzel egy időben természetesen a kedvezmények és támogatások különböző normái is. Az egész ösztönzési rendszernek fokozatosan és egyre erőteljesebben érvényre kell juttatni a tényleges hatékonyságot és eredményességet, elsősorban az ún. termelő területeken. Ez maga után vonja, hogy a stabil szabályozás egyre kevésbé veheti és veszi majd figyelembe az ágazati sajátosságokat, és egyre határozottabban veszi majd figyelembe az ágazatoktól független, ún. funkcionális területeket, mint

- az életszínvonal,

- a bérszínvonal,

- a munkaerőhelyzet,

- a beruházási-felhalmozási lehetőségek,

- a külkereskedelem és külgazdasági kapcsolatok

- a pénz- és hitelviszonyok,

- a termelékenység,

- a gazdasági hatékonyság stb.

A szabályozóknak nem az adott struktúrát kell megmerevíteni és szolgálni, hanem megfelelő ütem biztosításával éppen a strukturális változásokat és mozgásokat kell elősegíteni. Megvizsgáltuk, hogy az elsődleges fafeldolgozó ipar vállalatainak 1968. és 1969. évi eredményeire a jelenleg érvényben lévő szabályozók milyen hatást gyakoroltak, ill. hogyan alakultak ezen eredmények. Ennek alapján a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésének lehetőségeit a következőkben látjuk:

A.) A nyereségdifferenciálódás - vállalatok, szakágazatok és profilok között - az esetben következhet be a hatékonysági különbségek alapján:

- ha az árak a tényleges ráfordításokat tartalmazzák,

- ha az állami elvonások és támogatások jelenlegi rendszerének torzító hatásait jelentős mértékben sikerül csökkenteni.

Ennek érdekében az elsődleges fafeldolgozó iparban az állóeszközök reális értékének figyelembevétele elengedhetetlen feltétel. Jelenleg a bérterhek az eszközterhekhez képest alacsonyak, vagyis nem fejezik ki e két legfontosabb termelési tényező tényleges arányát. A bérterhek fokozatos megnövelése - az elsődleges fafeldolgozó iparban a bérek arányában a jelenlegi 25 százalékról 35-40 százalékra (nehéz fizikai munkáknál 50 százalékra) - már kellő fékezőerőt gyakorol a létszámnövelésre, és ösztönöz az élőmunka hatékonyságának fokozására. Az állami támogatásoknak fokozatosan el kell veszíteniük az ún. veszteségtérítés jellegüket, és elsősorban a legjövedelmezőbb termékek termelését és exportját kell elősegíteniük.

B.)   A termelékenység a fagazdaságban az elmúlt két évben kedvezőtlenül alakult. E tendencia megváltoztatására hosszabb távon fokozatosan úgy kell alakítani a szabályo-zókat, hogy azok intenzitása az alábbi sorrend szerint irányuljon a következő tevékenységekre:

- kutató-fejlesztő munka,

- korszerűsítés,

- beruházások

(a létszámnövekedés kedvezőtlenül befolyásolja a termelékenységet).

Feltételeit a vállalati nyereségérdekeltségi és jövedelmezőségi rendszer következő módosításában látjuk.

A vállalatok érdekeltségi rendszerét hosszútávúvá kell alakítani. A fel nem osztott nyereség befektetése így kibővíti a meglévő tőkét, s amennyiben a beruházás, fejlesztés hatékony, növeli az eredeti befektetés egységére jutó jövőbeni részesedést. Ennek érdekében:

A.) Meg kell szüntetni a nyereség központi regulátorral (Rarán) történő szétválasztását, ill. azt vállalati hatáskörbe kell utalni. Egyben megszüntethető a nyereség két részének progresszív, ill. lineáris adóztatása.

B.) A részesedési nyereségrész jelenlegi progresszív adóját 35-40 százalékos illetményadó formájában számolják el. Az árszínvonal emelésére ez az elvonási forma nem gyakorol nagyobb hatást, mint a jelenlegi progresszív adó.

C.) Adott évben a termelőszervezet csak olyan nyereségrészesedést fizethet, mely mellett a továbbfejlődés oly üteme biztosítható, hogy a nyereségrészesedés nagysága ne csökkenjen.

D.) A jelenleg fennálló arányok alapján, az ösztönzés intenzitásának fokozása érdekében javasolható a nyereség lineáris, vetítési alap nélküli, 50 százalékos adóztatása.

E.) A személyi anyagi érdekeltség fokozására és hatékony felhasználására döntően a munkabért és a munkabérként elszámolható prémiumokat kell alkalmazni, a jelenleginél sokkal nagyobb mértékű differenciáláson keresztül. A személyi jövedelmek növekedé-sének nem szabad törést szenvednie, s lehetőleg biztosítani kell a bérek és egyéb jövedelmek közötti 4 : 1 arányt.