Sorszám: H_000480

A cikk szerzőjének a neve: Lakatos, József ; Zoller, Vilmos

A cikk címe: A fafeldolgozás gazdasági hatékonysága a megmunkálás különböző készültségi fokán

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1971. 1. sz. 5 – 29 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1972

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fafeldolgozás, vertikális integráció, élőmunka ráfordítás, eszközarányos mutatók, elsődleges fafeldolgozás

Kivonat:

A MÉM Termelés- és Műszaki Fejlesztési Főosztálya "Az élelmiszer- és fagazdaság termelés- és műszaki fejlesztési koncepciója (1971-1975)" c. tanulmányában így jelöli meg a fagazdaság fő feladatait a középtávú tervidőszakra:

"A fő cél: a faipari termékekből a társadalom egyre javuló ellátása. A fogyasztási igények kielégítésével összhangban javítani kell a hazai faanyagbázis és fafeldolgozó kapacitás egyen­ súlyát, növelni kell a népgazdaság import-export mérlegének gazdaságosságát, fejleszteni kell a vertikális integrációt és a vertikális kooperációt, más szóval biztosítani kell a társadalmi szükségletek kielégítését a fagazdaság vertikumának komplex és össze-hangolt fejlesztése útján."

A nevezett tanulmány meg is jelöli a feltételt: "Szoros és közvetlen együttműködésre van

szükség a fafeldolgozás valamennyi ágazata, sőt a gazdaságok, faipari vállalatok és felhasználók között is, mert csak a célkitűzések és koncepciók egysége teremtheti meg a fagazdaság vertikális és komplex fejlődésének valamennyi feltételét."

Tanulmányunk, a gazdasági hatékonyság oldaláról megközelítve, e cél eléréséhez kíván

hozzájárulni. "A fafeldolgozás gazdasági hatékonysága a megmunkálás különböző készültségi fokain" című kutatási-fejlesztési feladat 1970. évi célkitűzéseinek megfelelően

1.) összehasonlító elemzést végeztünk a fafeldolgozó ipar és más- elsősorban feldolgozó jellegű ­ iparágak gazdasági hatékonyságáról, a felhasznált fajlagos termelési tényezők nagysága és azok hatékonysági színvonala alapján. Megállapítottuk, hogy a fafeldolgozó ipar döntő termelési tényezője jelenleg az élőmunka, s minden, az élőmunka-ráfordításokkal kapcsolatos tényező, ill. változás nagymértékben érinti az ágazat gazdasági eredményeit. A technikai felszereltség viszonylag alacsony színvonala, és a bruttó állóeszközérték irreálisan alacsony értéke miatt az ún. eszközarányos mutatók kedvező alakulása nem a hatékonyság javulásával van összefüggésben;

2.) megvizsgáltuk az elsődleges fafeldolgozás és az ún. továbbfeldolgozó ágazatok termelési kapcsolatait, valamint hatékonysági összefüggéseit. Az elsődleges fafeldolgozás gépesítettségi színvonala magasabbnak, élőmunka igényessége alacsonyabbnak bizonyult, mint a továbbfeldolgozó ágazatokban.

Az egyes tevékenységek nemzetijövedelem-termelésének ún. teljes ráfordítási fajlagosai alapján azonban a továbbfeldolgozó ágazatok fajlagos létszámigénye kisebb és fajlagos eszközigénye nagyobb, mint az elsődleges fafeldolgozást képviselő fűrész- és lemeziparban, amely így végső soron népgazdasági szinten rendkívül munkaigényes ágazat.  A lekötött termelési tényezők jobb kihasználása és a továbbfeldolgozó ágazatok ráfordításainak csökkentése érdekében célszerű az elsődleges fafeldolgozás termékei készültségi fokának növelése, más szóval az alkatrészgyártás megvalósítása a továbbfeldolgozó iparágak számára.

1.) Tanulmányunk további részében a fűrész- és lemezipari termékeket felhasználó főbb iparágak közül kettőt,

- a közlekedési eszközök gyártását és

- az épületasztalos-ipart

elemeztük az említett szempont alapján. Mindkét iparág fejlesztése a IV. ötéves tervben kiemelt feladatként szerepel, megfelelő üzemeik területileg általában olyan ipari centrumokban vannak, ahol a munkaerő további növekedése nem várható, sőt bizonyos esetekben más tevékenységek "elszívó" hatásával is számolni kell. Az elsődleges fafeldolgozás ugyanakkor nagyobb mértékben rendelkezik olyan munkaerővel, melynek ésszerűbb kihasználása a szakosítás révén megvalósítható.

A szakosításból továbbá olyan népgazdasági előny is származik, hogy a fűrészipari vállalatok az alkatrésztermelés során visszamaradó eselékből olyan termékeket termelhetnek (parkettaléc, láda­ elem stb.), melyek egyébként is tevékenységi körükbe tartoznak, szemben a továbbfeldolgozó üzemekkel, melyekben ezen egyéb termékek előállítása nem gazdaságos.

2.) A járműipar és az épületasztalos-ipar 1971-1975 közötti időszakra tervezett termelése alapján kimunkáltuk a nevezett ágazatok

- teljes faalapanyag igényét választékok, ill. felhasználási cél szerint,

- teljes alkatrészszükségletét választékok, felhasználási cél és főbb méretcsoportok szerint.

Az így kialakított alkatrészigényből fafaj és méret alapján választottuk ki és javasoljuk   megvalósítani bizonyos- elsősorban keresett vastagsági méretű fűrészáruból termelhető- alkatrészek szakosított gyártását az elsődleges fafeldolgozó iparban, illetőleg az önálló telephelyeken. A rendelkezésre álló adatok alapján elemeztük ezen alkatrészek gyártásának gazdaságosságát.