Sorszám: H_000460

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly

A cikk címe: A fafeldolgozó ipar ágazati kapcsolatainak elemzése a fafogyasztási mérleg javítása érdekében

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 5 – 20 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: fafeldolgozó ipar, fafogyasztási mérleg, anyagmérleg, ágazati kapcsolati mérlegek,

Kivonat:

A társadalmi termelés kölcsönös összefüggéseinek és arányainak sokoldalú és részletes tanulmányozása, s erre az alapra támaszkodó népgazdaság-fejlesztési tervek kidolgozása ma az érdeklődés előterébe került. A szocialista termelés méreteinek növekedésével, az ágazati kapcsolatok bővülésével, bonyolultabbá válásával a nép-gazdasági arányok és összefüggések tanulmányozása és elemzése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Az elemzés, az arányok és a kölcsönös összefüggések vizsgálatának egyik legfontosabb módszere a mérlegmódszer, az évente kidolgozásra kerülő népgazdasági mérleg. A népgazdasági mérleg azonban csak a társadalmi termelés alapvető arányait fejezi ki. Az anyagi termelés nagy ágai, az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar és a közlekedés közötti összefüggéseket írja le. A népgazdaság tervszerű irányításához viszont az ágazati kapcsolatokat az ágazatok és a termékek szélesebb körére vonatkozóan kell ismerni.

Jelenleg e kapcsolatokat az anyagmérleg rendszer kidolgozása alapján tanulmányozzák. Az anyagmérlegeket - mint ismeretes - természetes mértékegységben nagyszámú termékre dolgozzák ki, s e mérlegek megmutatják az egyes termékek forrásait, elosztását és ezek összefüggéseit. Az anyagmérlegek azonban annak ellenére, hogy a népgazdasági tervezésben igen fontos szerepet játszanak, mégsem teszik lehetővé, hogy az ágazati kapcsolatokról olyan teljes képet nyerjünk, amely népgazdaságunk jelenlegi fejlődési fokán kielégítené a népgazdasági tervezés szükségleteit. A magas színvonalú társadalmi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció növekedése, a társadalmi termelés szerkezetének állandó változása és bonyolultabbá válása folytán az ágazatok kapcsolatait sokoldalúan és részleteiben kell elemezni, az egyes ágazatok terveit gondosan koordinálni. E feladatot az ágazati kapcsolati mérlegek kidolgozásával válthatjuk valóra, minthogy e mérlegek a társadalmi termelés egész folyamatát egységes rendszerbe foglalják össze, nagyszámú ágazat és termék kiemelésével. E mérlegek lehetővé teszik azt is, hogy meghatározzuk és elemezzük a termelés társadalmi ráfordításait minden egyes ágazatra vonatkozóan, és nemcsak a közvetlen, hanem az egyes termékekre jutó teljes ráfordításokat is meg tudjuk állapítani. E mérlegekből az elektronikus számítógépek alkalmazásával számos olyan mutatót és együtthatót nyerhetünk, amelyek az ágazati kapcsolatok elemzéséhez és a népgazdaság tervezéséhez igen nagy segítséget adnak.

Összefoglalva:

Az eddig elkészült ágazati kapcsolati mérlegekből kizárólag a 83 szektoros modell alkalmas arra, hogy az alapanyaggyártó és a továbbfeldolgozó faipari ágazatokra vonatkozóan hasznos elemzéseket végezhessünk el, és gazdasági előrejelzéseket készíthessünk. Ilyen 83 szektoros ÁKM csak 1968-ra készült, s ez még nem elégséges arra, hogy ennek alapján készítendő technikai koefficiensek segítségével határozhassuk meg a termelő- és felhasználó ágazatok jövő kapcsolatait, a végső kibocsátásra vonatkozó koncepciós terveik ismerete mellett. Ha a jövőben rendelkezni fogunk több évre vonatkozó, azonos felépítésű ÁKM-mel, egzakt módon fogjuk tudni meghatározni - a strukturális változások interpolálásával egyidejűleg - az ÁKM várható felépítését a jövő meghatározott időszakára. Az ilyen módon előre jelzett ÁKM nagy segítséget fog nyújtani az egyes ágazatok közép-és hosszabb lejáratú terveinek olyan optimális elkészítésében, amelyek harmonikusan kapcsolódnak majd be a népgazdaság egészébe.

Addig is azonban - míg ilyen megbízható bázisokkal nem rendelkezünk - az ÁKM prognózisánál rá vagyunk utalva arra, hogy az ágazatoknak ne csak tervkoncepcióit fogadjuk el, hanem azokat a technikai koefficienseket is, amelyek alapján a tervkoncepció felépült, s az elemzés során arra szorítkozunk, hogy az így felépült ÁKM harmóniája biztosított-e. A múlthoz viszonyítva ez nagy előrelépés, de nem jelenti azt, hogy a bázist ne úgy építsük ki, hogy a tervezésnél a bázis alapján nyert koefficiensek trendje ne legyen - minden szubjektív elemtől mentes - meghatározó tényező, illetve ettől való eltérés, céltudatos műszaki-gazdasági tevékenység. Az ÁKM mérlegeiből levonható tanulságok közül a faipar ágazati jövedelmezőségi szintjének alakulását illetően ki kell emelni azt a tényt, hogy ha az ágazati tevékenység 100%, az amortizáció:

Ez nagyon alacsony szerves összetételre vall. Ha ez az alacsony szerves összetétel párosul az állóeszközök bruttó értékének irreálisan alacsony voltával - a fafeldolgozó vállalatok többségükben ilyenek -, akkor:

- a felzárkózás szinte eleve lehetetlen;

- műszaki fejlesztés esetében versenyképtelenekké válnak a továbbra is elhasznált eszközökkel dolgozó termelő szervezetekkel szemben;

- az E/B arány a dolgozók és vezetők közvetlen, érdekeltsége negatív irányban tolódik el, s a kockázattól való félelemre vezet.

Tekintettel arra, hogy ezeknek a kérdéseknek meg nem oldása a fafeldolgozó ipar műszaki fejlesztését nagymértékben gátolja, sőt talán majdnem, hogy lehetetlenné teszi, a megoldás módjának kutatása, illetve mélyreható kifejtése a közeljövőben elengedhetetlenül szükséges.