Sorszám: H_000440

A cikk szerzőjének a neve: Gippert, László

Cikk címe: Ipari gyártmányok faanyagának klimaállóvá tételét szolgáló kutatások.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1963. 1. sz. 167 – 215 old. Mezőgazdasági Kiadó 1963

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak:

Kivonat:

Ipari termelésünk fejlődésének eredményeképpen a magyar ipari termékek ma már trópusi vidékekre is elkerülhet. A kiszállításra kerülő gyártmányok jelentős része faanyagból készült szerkezeti elemeket is tartalmaz. Az egyes ipari cikkek csomagolására ugyancsak nagymennyiségű faanyagot használnak fel. Az ipari gyártmányok, illetve csomagolóeszközök az igen szélsőséges trópusi éghajlati viszonyok között erős klimatikus behatásoknak vannak kitéve. Mint ismeretes, a fa, mint higroszkópikus anyag, nedvességtartalom szempontjából a környező levegő páratartalmához igazodik. A faanyagban a nedvesség és a száradás hatására bekövetkező feszültségek a fa vetemedését, repedését okozzák. Ez a jelenség a gyártmányok minőségét és felhasználhatóságát károsan befolyásolja.

Nedvességtartalmi változások miatt bekövetkező károsodásokon túlmenően trópusi kitettségi helyeken nagy nehézségeket jelent a különböző fapusztító rovarok és gombák elleni védekezés, éppen ezért a trópusi vidékeken felhasználásra kerülő faanyagokat döntően három féle szempontból célszerű vizsgálni:

1. A faanyagok higroszkópossága (vízfelvétel, aszás, dagadás).
2. A faanyagok gombaállósága.
3. Rovarkárosítókkal szemben tanúsított ellenállás.

A kutatási terület rendkívül szerteágazó, ezért azt részfeladatokra kellett bontani. 1961-ben az irodalom részletes tanulmányozását és a faanyagok nedvszívását mérséklő felületi bevonatok hatályosságát vizsgáltuk, és ez a jelentés a két feladatkörről számol be. A lefolytatott vizsgálatokat, illetve a vizsgálatok eredményeit a következő csoportosításban tárgyaljuk.

1. Három, hazánkban feldolgozásra kerülő fafaj kiválasztása, melyeknek zsugorodása, illetve fiziko-mechanikai tulajdonságai közel állnak a teakfáéhoz.
2. A vízfelvétel csökkentésének lehetőségei.

a.    A fa higroszkóposságából eredő alak- és méretváltozások megjavítására irányuló eljárások ismertetése a rendelkezésre álló szakirodalom alapján.

b.    A vízfelvétel csökkentésének egyszerű, könnyen kivitelezhető módjai.

3. A vízfelvevő képesség mérésének módja.
4. A kiválasztott három fafaj vízfelvevő képessége a vizsgált hatóanyagok felvitele után.
5. A vízfelvételt csökkentő hatóanyagokkal kezelt faanyagok ragaszthatósága és általános ismertetésük.
6. Értékelés, javaslatok.

1./        Három, hazánkban feldolgozásra kerülő fafaj kiválasztása, melyeknek zsugorodása, illetve fiziko-mechanikai tulajdonságai közel állnak a teakfáéhoz.

Első lépésként meghatároztuk azt a három fafajt, melyeknek egyrészt a zsugorodási értékei viszonylag alacsonyak, s melyeket másrészt kiterjedten alkalmaznak a hazai iparban, részben a bútorgyártásnál, részben egyéb területeken.  Választásunk a tölgy, akác és mahagóni fafajokra esett.

6./        Értékelés, javaslatok

A felületi bevonattal ellátott faanyagok vízfelvevő képességével, illetve az alkalmazott eljárásokkal kapcsolatban az alábbi megállapítások tehetők:

1. 24 órai áztatás után a legkisebb vízfelvételt a venturral kezelt anyagok mutatták. A fenol és epamin közül akác és tölgy esetében a fenol adott jobb eredményt, míg a mahagóninál az epamin.
2. Az egységnyi felületre eső kezelőanyag súlya mindhárom fafajnál a ventur esetében volt a legnagyobb, és az epamin esetében a legkisebb.
3. A vízzáró anyagok árát figyelembe véve a kezelt felületre vonatkozó Ft/m2-ben kifejezett költségek minden esetben a fenolnál a legkisebbek és az epaminnál a legnagyobbak.
4. A felületi bevonat külső behatásokkal szembeni ellenállóképessége fenol és epamin esetében jó; mindkét bevonat szilárd, nehezen karcolható felületet adott. A venturba merített faanyagok felülete csekély ellenállóképességet mutat, a venturbevonat körömmel könnyen karcolható, külső mechanikus behatásokkal szemben nem ellenálló.
5. Az epamin és a fenol hőre keményedő anyagok, s így a hőkezelésnek szélsőséges klíma mellett is ellenállnak, a ventur azonban 40 C°-nál már erősen lágyul, ezért nem használható.

A vizsgált anyagok közül a higroszkóposság csökkentésére – hatékonyságukat mechanikai és hőhatásokkal szemben ellenállóképességüket tekintve – felületi bevonatként az epamin-lakk és a fenolalapú műgyanta javasolható. Egyszeri merítés kielégítő eredményt ad.

Gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve – mivel az egységnyi felületre vonatkoztatott anyagköltség epamin esetében 4 – 4,5-szöröse fenolalapú műgyantákkal történő bevonat anyagköltségének – a vizsgált hatóanyagok közül kétségtelenül a fenolalapú műgyanták alkalmazása a legcélszerűbb.