Sorszám: H_000385

A cikk szerzőjének a nevei: Erdélyi, György ; Kajli, László

A cikk címe: Faalapanyagú vázszerkezet műanyag borítású növényházhoz

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1971. 1. sz. 99 – 106 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1972

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: növényház, fólia, vázszerkezet, ragasztás, akác

Kivonat:

A mezőgazdaságban egyre nagyobb mértékben terjed a fólia borítású növényházak felhasználása. A kezdeti 3 m széles fóliás hajtatóágyakat követően elterjedt a 4,5 m széles, majd a 6 m széles fóliasátrak használata. Ezek vázszerkezete alumínium és vascsőből készült.

 A fejlődés irányára jellemző, hogy a termesztők döntően technológiai okokból egyre nagyobb fesztávolságú, viszonylag magas létesítményeket igényelnek. A tartós fólia (2 vagy több évig használható) megjelenésével várható a 9 m vagy még nagyobb (12 m) fesztávolságú és a tömbösített változatok elterjedése.

A mennyiségi igények várható fokozódásának ismeretében vált indokolttá a faanyagú növényház vázszerkezetek kialakítása. Minisztériumi megbízás alapján a Faipari Kutató Intézet munkatársai 3 darab különböző típusú és fesztávolságú vázszerkezet terveit és prototípusát készítették el a Típustervező Intézet és a Műanyagipari Kutató Intézet közreműködésével. Mindhárom vázszerkezet közös jellemzője, hogy alapanyaguk akác fűrészáru. Ezt a felhasználási helyen uralkodó kitettségi viszonyok – elsősorban a rendkívül magas páratartalom – indokolta. Az akác faanyaga ugyanis igen tartós, farontó gombafertőzéseknek jól ellenáll. Emellett e fafajból megfelelő mennyiségű, még nem kellően hasznosított készletek álltak rendelkezésre.

A 6,4 m széles vázszerkezet kosárgörbe alakú, rétegelt- ragasztott íves tartókból készült. Az íves tartók 8 darab 20 mm vastag 45 mm széles hossztoldott akác lamella összeragasztásával készülnek (1. ábra). A rétegelt-ragasztott íveket földbe ásott akác oszlopok lapolt végeihez csavarokkal rögzítik, egymástól 2,5 m távolságra. A növényház hosszirányú merevségét, valamint a fólia közbenső alátámasztását kis keresztmetszetű szelemenek biztosítják.

A 9,6 m fesztávolságú vázszerkezet tartói szintén kosárgörbe alakúak. Azonban a tartók az ív mentén húrirányban elhelyezett rövid, egyenes elemi tartókból épülnek fel (2. ábra). A 130 cm hosszúságú, „H” alakú tartóelemek húzott és nyomott öve 3 – 3 darab 2x8 cm keresztmetszetű gyalult akác lécből áll, melyeket középen kettős gerinclemez darabok kapcsolnak össze. A rövid tartóelemek sorozatban előre gyárthatóak, majd külön, ezek összeillesztésével állítható elő a kész tartó. Valamennyi fakötés szögezett-ragasztott kivitelű. A ragasztáshoz szükséges préshatást a bentmaradó szegezés biztosítja.

A 12,8 m fesztávolságú harmadik típusvariáció egyenes vonalú háromcsuklós keretekből készült, kéthajós elrendezésben (3.ábra). A tartók húzott és nyomott övei 2 – 2 darab 4x9 cm keresztmetszetű gyalult és hossztoldott akác faanyagból készültek. Az övfákat 3 – 3 darab szakaszosan elhelyezett gerincdeszka kapcsolja össze. A tartó keresztmetszeti magassága a végek felé csökken. A keretsarkok kötését mindkét oldalra felragasztott rétegelt lemez biztosítja. A keretállások szintén beásott akác oszlopokra támaszkodnak, csuklós kapcsolattal. Többhajós elrendezésnél a takaró fólia a házak csatlakozó oldalán nem ér a földig, csak az ereszvonalig, így tetszőleges szélességű egybefüggő művelési terület alakítható ki.

A három prototípus vázszerkezetből egy-egy 25 m hosszú egység került felállításra a Kertészeti Egyetem bemutató telepén, ahol üzemeltetés közben megfigyeléseket végeztek a létesítményeken. Véleményük alapján a fóliaházak kielégítik a termesztők igényeit.

Gyártástechnológiai egyszerűsége és a felhasználható faanyag rövid méretei következtében a sokszögletű tartók (9,6 m fesztávolságú) gyártása a leggazdaságosabb.