Sorszám: H_000384
A cikk szerzőjének a neve: Kajli, László
A cikk címe: Rétegelt-ragasztott tartók alkalmazása és gyártástechnológiája
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1970. 1. sz. 71 – 81 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1971
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: rétegelt-ragasztott, tartó, hossztoldás, ferdelapolás, fenyőhelyettesítés
Kivonat:
A Faipari Kutató Intézet munkatársai az elmúlt években kiterjedt vizsgálatokat végeztek a hazai faalapanyagok fokozott hasznosítása érdekében. A legújabb eredmények a hazai nemesnyár és akác faanyag építőipari felhasználását segítő gyártástechnológiai fejlesztések. A téma keretében a rétegelt-ragasztott szerkezetű, tömör keresztmetszetű egyenes és íves tartók előállítási lehetőségeivel, gyártástechnológiájával foglalkoztak.
Az egyenes rétegelt tartók gyártásának elsősorban a hagyományos építési módnál alkalmazott fenyő gerendák helyettesítése során van egyre fokozódó jelentősége. Elsősorban a nagy keresztmetszetű és hosszú gerendák esetében.
A gyártáshoz felhasználható nemesnyár és akác fűrészáru átlagos hossza 2 – 3 méter között van, így a közvetlen felhasználásuk erősen korlátozott. Az utóbbi években kifejlesztett jó minőségű, nagy kötési szilárdságot biztosító műgyanta ragasztóanyagok lehetőséget adnak a rövid választékok ragasztásos hossztoldására, valamint több réteg összeragasztásával tetszés szerinti keresztmetszetek kialakítására.
Az egyenes rétegelt-ragasztott tartók gyártásának legtöbb munkaművelete a faipari üzemekben jól ismert, a szükséges gépek rendelkezésre állnak. Kivétel a hossztoldás és a rétegelés technológiája.
A faanyagok hosszirányú toldásának két bevált módja ismert, a ferdelapolásos és az ékcsapfogazásos hossztoldás. Az utóbbi módszer a hazai gyakorlatban még nem ismert, kivitelezéséhez speciális gépi berendezések szükségesek. A ferdelapolásos mód már régen ismeretes, de a fűrészeléssel kialakított ferde felületeket szegezéssel vagy csavarokkal kapcsolták össze. A ferdelapolás ragasztása esetén a toldott elem hajlítószilárdsága és a hosszirányú erőkkel szembeni ellenállása lényegesen jobb. Irodalmi adatok szerint megfelelő szilárdságot adó lapolás rézsűje 1:8 és 1:12 között változik. Ajánlatos az 1:10 arányú rézsű alkalmazása. A jó minőségű ragasztott kötés pontosan megmunkált (gyalult) lapolási felületet és pontos rézsűt igényel. A követelmények biztosítására a kutatók olyan befogószerkezetet terveztek, mely segítségével a fűrésszel nagyolt rézsű pontos beállítása és egyben a ragasztási felület gyalulása egyengető gyalugépen végezhető (2. ábra). A művelet a befogott anyag többszöri áttolását igényli. Egy másik tervezett befogószerkezet segítségével (4. ábra) a fűrésszel már ékalakra vágott munkarabot vastagsági gyalugépen lehet megmunkálni. A munkadarabot excenteres szorítóval rögzítik az ékalakú sablonhoz. Az anyagot csak egyszer kell a gépen átengedni. E munkamódszer termelékenyebb az előző megoldásnál.
A ferdelapolás ragasztásánál ügyelni kell arra, hogy az összeillesztett rész vastagsági mérete azonos legyen az ép keresztmetszet vastagságával. Egyenes kiképzésű rétegelt tartók gyártásánál nem szükséges az egyes toldások ragasztását előzetesen elkészíteni. A szabályzatok megengedik, hogy a lapolt felületek ragasztása a tartó összeragasztásával egyidőben történjen.
Az egyenes rétegelt tartók gyártásához szükséges présberendezés a síkfelületükkel egymás felé fordított 2 db U profilú acélgerendából és az azokat egymással összekötő csavarorsókból áll (5. ábra).
Íves kiképzésű tartók ragasztása különálló csavarorsós szorítókeretekből összeállított préságyban történik. Az egyedi szorítókeretek egymástól max. 40 cm távolságra helyezkednek el, az íves részeken sugárirányban, az egyenes szakaszokon a tartó hossztengelyére merőlegesen. Egy szorítókeret két sarokmerev félkeretből áll, melyek bajonettzárral gyorsan összekapcsolhatóak. (6. és 7. ábra) Az egyes szorítókeretek a beton alapba ágyazott sínhálózathoz bárhol rögzíthetők, így bármilyen forma kialakítására alkalmasak. Az íves kiképzésű tartó tervezett alakjának megfelelő szorítókeret elhelyezést a „présterven” kell meghatározni. A présterv a tartó 1:10, vagy 1:100 arányú tervrajza és az alap sínhálózat elhelyezési rajza alapján készült rajzos dokumentáció. (8. ábra) A szorítókeretek rögzítési pontjainak nyomvonala és a rögzítősínek vonalának metszéspontjai adják a keretek rögzítési pontjait. E pontok koordinátái segítségével lehet a présteremben a szorítókereteket a megfelelő helyre rögzíteni. Ragasztás előtt a prések felső félkeret részét sorban le kell emelni, és a közelben lerakni.
Íves tartók gyártásánál az egyes rétegek hossztoldásait előre össze kell ragasztani.
A ragasztóanyaggal bevont lamellákat az ív középső részének érintője mentén kell a préságyba helyezni. A kész lamella köteg mindkét oldalára még 2 – 3 ragasztó nélküli lamellát kell elhelyezni a szorítóorsók nyomóerejének egyenletes eloszlása érdekében. Ezt követően kezdődhet a szorítókeretek összekapcsolása az érintési ponttól jobbra és balra egyszerre haladva, miközben a lamella köteg fokozatosan ráhajlik a prések orsós (domború) oldalára. A csavarorsók meghúzását is a kezdő érintési ponttól a végek felé haladva kell végezni. A szükséges présnyomás 8 – 10 kp/cm2. Íves tartók ragasztásánál a présidő kétszerese a síkfelületek ragasztásához szükséges présidőnek. A kész tartó a csavarorsók meglazítását követően a felső félkeretek szétkapcsolása után emelhető ki a préságyból.