Sorszám: H_004203

A cikk szerzőjének a neve: Szalay, Lajos

A cikk címe: Korszerű alapanyagok fából

Forrás: Korszerű alapanyagok fából. Kézirat. Faipari Kutató Intézet [FaKI]. Budapest, 1979 ; 1 – 186. oldal

Lásd a teljes cikket:  Teljes_cikk

Kulcsszavak: különleges fűrészipari termékek, ragasztott építőipari fatermékek, OSB, furnérfa, alapanyagfejlesztés

Kivonat:

A faanyagot mindennapjaink egyik legfontosabb nyersanyagává teszi sűrűségéhez (súlyához) képest viszonylag nagy szilárdsága, könnyű és változatos megmunkálhatósága, a nyersanyagtól a késztermékig vezető út energiatakarékos jellege, a környezetbarát feldolgozás lehetősége és - nem utolsó sorban - az esztétikus megjelenés.

Amint arra a korábbi fejezet már utalt, mindezekkel szemben áll, hogy az ipari felhasználásra kerülő rönk, illetve fűrészáru méretei korlátozottak, a természetes faanyag inhomogén és anizotrop (anyagában és ennek megfelelően jellemzőiben nem egyöntetű, a tér különböző irányaiban eltérő tulajdonságokat mutat). A homogenitás foka a feldolgozásra és a felhasználásra döntő jelentőséggel bír: az egyenetlen szerkezet az alkalmazást e-gyes területeken meg is hiúsíthatja.

A különböző célokra leginkább megfelelő faanyagot - az igénytől függően - például színe, rajzolata, kémiai összetétele, időjárásállósága, biológiai károsítókkal szembeni ellenállóképessége, szilárdsága, méret- és alaktartása stb. alapján választják ki. A természetes faanyag kedvező tulajdonságainak érvényre juttatása vagy a hátrányos adottságok hatásának korlátozása, illetve megszűntetése az alapanyagiparban és a kutatófejlesztő intézetekben dolgozó mérnökök feladata (a kérdés meglehetősen összetett, hiszen az egyes jellemzők megítélése a felhasználási területtől is függ: például a mechanikai tulajdonságokat rontó kisebb sűrűség a hő-, vagy a hangszigetelés tekintetében előnyös adottság.

A homogenizálás, az anizotrópia mérséklése vagy megszüntetése különböző módszerekkel, tág határok között végezhető a faanyagnál. Az egyöntetűség irányába ható megoldásoknak vannak klasszikus és új változatai. A beavatkozások egy része a faanyag eredeti egységét nem bontja meg, hanem nemesítési eljárások (például hidrotermikus kezelés, szárítás, telítés, felületkezelés stb.) egyikével vagy azok összetett alkalmazásával teszi a fát valamely célra megfelelőbbé. Más esetekben mechanikai eljárásokkal fa természetes szerkezet részekre bontásával (fűrészelés, hasítás, zúzás, szeletelés, rostosítás), majd az elemi részek újraegyesítésével érnek el eredményt, vagy éppen ellenkezőleg, például tömörítéssel jutnak fizikai-mechanikai tekintetben a kiindulásit jellemzőiben meghaladó, új anyaghoz. A végeredményt a technika (szerszámok, gépek, berendezések, kötőelemek, ragasztó- és felületkezelő anyagok, faanyagvédőszerek stb.) mindenkori szintje határozza meg. Mindezekről a későbbiekben még szó lesz.

Már itt kell említést tenni azonban a homogenizálás legkevésbé drasztikus módszeréről, a csaknem minden technológia keretében előforduló műveletről, az osztályozásról. Némi absztrakcióval kijelenthető, hogy erre már erdőneveléskor, majd a fakitermelésnél sor kerül. Ez a művelet része az erdei felkészítésnek (válogatás, gallyazás, hossztolás, kérgezés), és ennek tekinthető az egyes választékokra való elkülönítés is (ipari fa, tűzifa, fűrészrönk, furnérrönk, papírfa). Az iparban ez a művelet szintén nélkülözhetetlen, akár a rönktérre, akár a készárutérre gondolunk (vizuális és gépi módszerek).