Szám: H_000086

A cikk szerzőjének a neve(i): Lázár, László

A cikk címe: Összefoglaló jelentés az 1959-62. években vizsgált forgács- és pozdorjalap gyártásra alkalmas alapanyagokról

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1964. 2. sz. 59 – 76 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1964

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: nyersanyagbázis, forgácslapgyártás, forgácslaptípusok, gazdaságosság, fahulladék

Kivonat:

A Faipari Kutató Intézet az 1959-62. években célul tűzte ki annak a vizsgálatát, hogy a különféle rendelkezésre álló alapanyagok alkalmasak-e szabványminőségű forgácslapok készítésére és milyen alapvető technológiai feltételekkel.E kutatásokról nyolc zárójelentés készült:Különböző forgácsalaptípusok vizsgálata;Forgácsalakiság vizsgálata különféle fafajok esetén; Az akácfa vizsgálata; Faragási hulladék vizsgálata; Erdei gallyfa vizsgálata; Rizshéj vizsgálata; Napraforgómaghéj vizsgálata; Pozdorja vizsgálata.A jelentések terjedelme 328 oldal. A felsorolt kutatásokon belül a Kutató Intézet négy csoportba sorolható alapanyagokkal foglalkozott: Belföldi fafajok; Külföldi fafajok; Fahulladékok; Rostos szerkezetű növények. A belföldi, eddig fel nem használt fafajok közül a bükk, cser, tölgy, akác, éger és nyár felhasználhatóságát vizsgáltuk. A lapok 19 mm vastagságban készültek. Megállapítható, hogy a vizsgált keménylombosfák feldolgozása forgácslapokká a jelenlegi berendezésekkel minden változtatás nélkül elvégezhető.Számításokat végeztünk az önköltséggel kapcsolatban, amelynek eredményei a keménylombos faanyagok felhasználásának gazdaságosságát bizonyítják, 2,4 - 4,9 %-kal.A tömörítés célszerű mértéke a fafajoknál a kísérletek szerint 1,1 - 1,2, ami egyben meghatározza a készlapok optimális térfogatsúlyát.Ahajlítószilárdság alakulása a tömörítés mértékének a kötőanyag felhordás egyenletességének a függvénye, mint a fafajé.Vízállóság tekintetében a gyűrűs likacsú fák mutatnak kedvezőbb tulajdonságokat. Asorrend: tölgy, cser, bükk, éger, nyár. Az egyes fafajok keverhetők. Ilyenkor lineáris összefüggés állapítható meg a keverési arány és a készlapok fizikai-mechanikai tulajdonságai között. A külföldi fafajok közül a mahagónit és okumét vizsgáltuk, miután a fafajokat a lemezipar állandóan használja és alemezipari termelésnél számottevő (35-45 %) hulladék keletkezik. A vizsgálat során egy és háromrétegű lapok készültek, miután pl. az okumé rendkívül alkalmasnak látszott dekoratív hatásúborítórétegek kiképzésére. A lemeziparban keletkező okumé és mahagóni hulladék alkalmas forgácslapgyártásra. Egyrétegű lapoknál a javasolható legalacsonyabb térfogatsüly 700 kg/m³ esetén szabványos lapok termelhetők. Különösen alkalmasak ezek az anyagok borítóforgács céljára. Az okumé és mahagóni felhasználása technológiai módosítást nem tesz szükségessé. Szilárdság és vízfelvétel szempontjából az okumé, vastagsági dagadás szempontjából a mahagóni adott jobb eredményeket. Különféle fahulladékok vizsgálata során a faragási hulladékok és az erdei kitermeléseknél visszamaradó erdei gallyfa képezte a vizsgálat tárgyát. A begyűjtött faragási hulladék igen heterogén anyag volt, melynek hossza 10-600 mm között, szélessége 2-60 mm között, vastagsága 0,6-12 mm között változott. Az anyag kb. 40 % fakérget is tartalmazott. Fafaja különféle fenyő volt. A fakéreg leválasztásának nehézségei miatt kézenfekvő volt, hogy ezt az anyagot alacsonyabb minőségű szigetelőlap előállatására használjuk fel. De még ebben az esetben is újműveletként jelentkezett a faragási hulladéknak kalapácsos darálón való felaprítása. Megállapítható, hogy a vizsgált faragási hulladék alkalmas szigetelőlapok készítésére, de a lapok felhasználása csak olyan helyeken történhet, ahol a szilárdsági és vízállósági követelmények minimálisak. Az erdei kitermelésnél évenként mintegy 200 000 m³ gallyfa marad vissza. A Faipari Kutató Intézet megvizsgálta, hogy ez a számottevő gallyfamennyiség felhasználható-e forgácslapgyártáshoz. A vizsgált anyagot az Erdőgazdaság előaprított állapotban küldte be. A beküldött anyag vastagsága 0,2-3 mm, hossza 1-7 cmközött változott. Az anyag a legkülönbözőbb fafajokból tevődött össze. A gyártott lapok háromrétegűek voltak. A kísérleteket nemcsak szigetelőlapokra, hanem keménylapokra is elvégeztük, utóbbiak esetében fedőrétegül nyárlapkás és szálkás forgácsot használtunk fel.Préselési idő 12 perc, préslaphőmérséklet 160 C^°. Préselés előtt a borítóréteg nedvességtartalma 14,3-16,9 %, a belső része 9,6 - 11,1 % között változott. A vizsgált gallyfa alkalmas szabványminőségű forgácslapok előállítására. Aprítása eredményesen elvégezhető. Kemény lapokhoz célszerű nyár lapkásforgács borítóréteget alkalmazni, amely a hajlítószilárdságot kétszeresre emeli. A szigetelőlapok vízfelszívása és vastagsági dagadása magas. A kihozatal kedvező, a gyártási költségekben nem várható lényeges különbség az asztalosüzemi hulladékból termelt lapokéhoz viszonyítva. Az erdei gallyfa feldolgozásával a mozaikparketta alá szükséges szigetelőréteg szükséglet biztosítható lenne. A mezőgazdasági termelésben számos olyan hulladékanyag képződik, amely szintén alkalmasnak látszik különböző lapféleségek gyártására. Ezek közül a rizshéj, napraforgómaghéj, nádzúzalék és a kenderpozdorja vizsgálatával foglalkoztunk. A rizshéj ipari felhasználásának vizsgálata. Ebből az anyagból az országban évente mintegy 10 000 m³ áll rendelkezésre, melynek ipari feldolgozása ez idő szerint megoldatlan. Tekintettel arra, hogy a rizshéj közismerten rendkívül nehezen ragasztható anyag, többféle módszerrel végeztünk kísérleteket. A két előkísérlet után a rizshéjat hidrotermikus kezelésnek vetettük alá. Előnye, hogy csökkenti a nedvszívóképességet, miután kezelés közben a nedvszívóanyagok egy része kilúgozódik. A hidrotermikmus kezelés abból állott, hogy a rizshéjat gőznyomás hatásának tettük ki. Az eljárás gazdaságosnak bizonyult. Az eredmények alátámasztják a rizshéj ipari felhasználhatóságát. A lúgosan feltárt és a hidrotermikus kezeléssel előkészített rizshéjanyagból készült lapok szilárdsága kielégítő. Különösen előnyös a hidrotermikus kezelésű anyagból készült lapok alacsony vízfelszívása és vastagsági dagadása. A ragasztóanyagok közül a krezolgyanta biztosította a legjobb eredményeket. A napraforgómaghéj ipari felhasználása. A kísérleteket a rizshéjnál leirt módszerrel végeztük a lúgos feltárás elhagyásával. A napraforgómaghéjat eredeti alakjában és kalapácsos őrlőnutánaprítva is felhasználtuk. A kezeletlen lapok szilárdsága alacsony. Nedvfelszívásakielégítő. Az utánaprítás a szilárdságot javítja, a nedvfelszívást és vastagsági dagadást rontja. A lapok gyártása kb. a faforgácslapok önköltségi szintjén megvalósítható. A lapok nagyüzemi gyártása tiszta nádzúzalékból az elért kísérleti eredmények alapján javasolható különösen nedvességbehatásnak kitett helyeken való felhasználásra, miután e lapok vízfelszívás és vastagsági dagadás tekintetében elérik a víztaszító emulzióval kezelt faforgácslapok adatait. A pozdorjalapok gyártástechnológiájának vizsgálata eltért a többitől, miután a kenderpozdorja nagyüzemi gyártása már folyamatban van. Ez feleslegessé tette annak a vizsgálatát, hogy a kenderpozdorja alkalmas-e lapok gyártására. Ezzel szemben előtérbe kerültek a technológiai szempontok, vagyis annak a tudományos vizsgálata, hogy az alkalmazott technológia megfelel-e a pozdorjafőbb tulajdonságainak.Az alakiság javítása érdekében az apró törmelékdarabok kirostálása szükséges.Az előszárításos technológia előnyösebb, ezért utószárítást csak abban az esetben célszerű végezni, ha nincs megfelelő préskapacitás.Termőhely szerint a pozdorja kevés eltérést mutat, mégis a Fertőd vidékén termesztett pozdorja volt a legmegfelelőbb, ezért annak a nemesítése indokolt.Összességében a lefolytatott kutatások igen jelentékeny nyersanyagbázist tárnak fel, melyet elsősorban a lombos fákkal kapcsolatban lehet számszerűleg is meghatározni.A forgácslaptermelésre felhasználható lombos tűzifa mennyisége 5 cm-en felülivastagságbanévente mintegy680 000 m³-re tehető. A százalékos megoszlása: Bükk 8,8 %,680 kg/m³; Cser 18,3%, 730 kg/m³; Tölgy 27,4%, 650 kg/m³; Akác 15,8%, 730kg/m³; Éger 1,2%, 490 kg/m³; Nyár 3,8%, 410kg/m³. Az adatokból 675 kg/m³átlagsúly adódik a felhasználható tűzifaféleségekre vonatkozóan. Ugyanakkor a klasszikus alapanyagnak, a fenyőféleségeknek az átlagsúlya470 kg/m³.Ez a nagy súlykülönbség kedvezően befolyásolja a termelés gazdaságosságát és mintegy 30-40 % faanyagmegtakarítást eredményez miután a lapok kisebb tömörítésselkészíthetők.A faanyagtakarékosságnak ezt a lehetőségét, amelyet az ismertetett kutatások tártak fel, a perspektivikus tervezésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni, annál is inkább, mert Magyarország erdőgazdasága 75,3 %-ban a tárgyalt fafajokból tevődik össze. Ezek gazdaságos felhasználása tehát adottságaink közé sorolható, miután pedig a gazdaságosság e téren messzemenően biztosítható, a kutatási eredmények realizálása elsőrendű érdek.