Sorszám: H_000084
A cikk szerzőjének a neve: Lázár, László
A cikk címe: Faragási hulladék szigetelőlapként való felhasználásának vizsgálata.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1962. 1.sz. 189 – 193 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, 1962.
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcsszavak: faragás, hajlítószilárdság, hulladék, nedvességtartalom, vízfelvétel.
Tekintettel arra, hogy hazánk fában szegény ország, a nemesebb faanyag minden helyettesítését vizsgálni kell. Ezért az egyes fatelepeken nagy mennyiségben keletkező faragási hulladék, melyet ez idáig nem hasznosítottak, faforgácslap gyártására való felhasználhatóságát vizsgálták.
A faragási hulladék méretei eltérőek. A hosszméret 10-600 mm, a szélesség 2-60 mm, a vastagság 0,6-12 mm között változik. A kísérlethez beérkezett minta anyaga fenyő, nedvességtartalma száraz súlyra vonatkoztatva 90% volt és átlagosan 40% fakérget tartalmazott.
A kísérlet során abból indultak ki, hogy a faragási fahulladékot elsősorban gyengébb minőségű forgácslapként érdemes felhasználni, mivel nagy mennyiségben tartalmaz fakérget.
A vizsgálat során a faragási hulladék aprítására kalapácsos malmot használtak. Az így nyert forgácsot lengő síkrostán négy frakcióra választották
1. darabos forgács, 10 mm-es rostán fennmaradó,
2. szálas forgács, 10 mm-es rostán áthulló, az 5 mm-es rostán fennmaradó.
3. apróforgács, 10 mm-es rostán áthulló, 5 mm-es rostán fennmaradó,
4. fapor, 1 mm-es rostán áthulló.
A szétválasztás után az első két frakciót használták fel a lapok képzésre: Az apró forgács frakció a fedőrétegben felhasználható. A darabos forgácsot az elékészült lapok középrétegeként, a szálas forgácsot borítórétegként alkalmazták. Felhasználáshoz a forgács alapanyagot 15% abszolút száraz súlyra vonatkoztatott nedvességtartalomra szárították. Kötőanyagként 41% szárazanyagtartalmú karbamid-formaldehid alapú műgyantát alkalmaztak, melyet szakaszos üzemű keverőgépben permetezéssel vittek föl. A szükséges méretű paplant kézi úton állították elő, hideg előpréseléssel. A kísérlet során háromrétegű, 400 kg/m3 térfogatsúlyú, 6% gyantatartalmú, 16 mm vastag lapokat készítettek.
Az elkészített mintalapokat 48 órás pihentetés után vizsgálták. Mérték a hajlítószilárdság értékét és a vízfölvétel nagyságát. A hajlítószilárdság meghatározásához 10 cm széles próbatestet használtak, 24 cm-es alátámasztással. A vízfelvételi vizsgálatot 15x15 cm-es próbatesteken fél óra hosszat 20oC hőmérsékletű vízben történő áztatással végezték.
A vizsgálat alapján megállapították, hogy a kihozatal a beérkező anyagra vonatkoztatva 75%, ami nagyobb méretű aprítógép alkalmazása mellett tovább növelhető, ami akár a 92,5%-ot is elérheti. A felhasználható száraz forgács a beérkező nedves forgácshoz viszonyítva 45%-os kihozatallal kalkulálható. Megállapították továbbá, hogy az előállítási költség az üzemi hulladékforgácsból készült szigetelőlapok előállítási költségével azonos.
A vizsgálatok alapján megállapították, hogy az elkészült lapok hajlítószilárdsága szigetelési célra megfelelő. A szilárdsági értékek nagymértékű (183%) szórásának csökkentésére a részletes technológiák előtt további vizsgálatokat kell folytatni. Megállapították továbbá, hogy a vízfelvételi és a vastagsági dagadási értékek magasak. Ezeket a részletes technológia kidolgozása előtt mindenképpen csökkenteni kell. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy fölhasználásukra belső térben kerül sor, a nedvesség behatásának valószínűsége lényegesen kisebb.
Az elvégzett kísérletek eredményei alapján javasolható a faragási hulladék felhasználása alacsony térfogatsúlyú (szigetelő) lapként olyan helyekre alkalmazva, ahol különösebb szilárdsági és vízállósági követelmények nincsenek.