Sorszám: H_000083
A cikk szerzőjének a neve: Lázár, László
A cikk címe: Erdei gallyfa felhasználhatósága forgácslapok készítéséhez.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1962. 1.sz. 181 – 188 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1962.
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcsszavak: célforgács, gallyfa, hajlítószilárdság, utánaprítás, vízfelvétel.
Kivonat:
Magyarországon évente nagy mennyiségű gallyfa gyűlik össze, mely eddig ipari célra nem nyert fölhasználás. E faanyag felhasználásánál azt vették figyelembe, hogy gyengébb minőségű forgácslapként alkalmazva nagy mennyiségű nemesebb faanyagot lehetne megtakarítani, amit igényesebb helyen lehet majd felhasználni. Felhasználható lenne pl. a mozaikparketta alá szükséges szigetelő rétegként. A szigetelő lapoknál kedvező körülmény, hogy alacsony szilárdságot (legföljebb 40 kg/cm2) és alacsony térfogatsúlyt (300-500 kg/m3) követelnek meg. Ez lehetővé teszi a kevésbé értékes faanyagok feldolgozását. Fenti lapoknak az építőipari felhasználása széleskörű lehet.
A kísérlethez beérkezett 200 kg előaprított gallyfa forgácslap gyártására nem alkalmas, méretei nagy eltérést mutatnak. Az apríték vastagsági mérete 0,2-3,0 cm közötti, hosszmérete pedig 1,0-7,0 cm között változott, nedvességtartalma 53,8% volt. Az összetételt tekintve a legkülönbözőbb fafajok voltak megtalálhatók az aprítékban. A beérkezett aprítékot megvizsgálták, hogy utánaprítással hogyan alakítható alkalmas célforgáccsá, és ebből milyen minőségű késztermék állítható elő. Az utánaprításra kalapácsos malmot használtak. A különböző méretű betétekkel nyert forgácsgeometria kiértékelése után a 7x50 mm-es résekkel ellátott betétet választották. Az evvel készült forgácsból öt különböző forgácslap típust készítettek. Vizsgálták azok tulajdonságait és a gyártás gazdaságosságát.
Az utánaprított faanyagból a 10mm-es rostán áthulló és az 5mm-es rostán fennmaradó, valamint az 5mm-es rostán áthulló és a 3 mm-es rostán fennmaradó két frakciót használták. A nagyobból a középréteg, az apróbból a fedőréteg készült. Készítettek továbbá gallyfa célforgács belső, nyárfa célforgács fedőrétegű lapokat. A célforgácsokat 10-15% nedvességtartalomra szárították és atro súlyra számított 6%, illetve 10% kötőanyaggal keverték. Hőprésben 160oC hőmérsékleten 12 perc présidővel készültek a lapok. A hajlítószilárdsági és vízfelvételi kísérleteket 48 órás pihentetés után végezték el. A vizsgálatokat a DIN előírásokat figyelembe véve házi szabványaik szerint végezték. A hajlítószilárdság méréséhez 10 cm széles, 240 mm alátámasztást alkalmaztak, a vízfelvétel meghatározásához 150x150 mm-es próbatestet ½ órán keresztül 20oC hőmérsékletű vízben áztatták. Az eredményeket táblázatban közlik. Megállapították, hogy szigetelő típusú lapok megkívánt szilárdsági értékei 6% kötőanyag felhasználásával elérhető, minősége megegyezik az asztalosüzemi fenyő hulladékból készítettel. A vízfelvétel és a dagadási értékeket vizsgálva megállapították, hogy ezek a vártnál magasabbak. Ennek csökkentése megoldandó.
A gazdaságossági vizsgálatokat elsősorban a kihozatali értékek felől közelítették. Az elvégzett mérések adatait táblázatban foglalták össze. Megállapították, hogy az utánaprítás következtében előállott összes veszteség 35 kg-ot, azaz 17,5%-ot mutatott. Ebbe az értékbe benne van a darabos hulladék is, amiről feltételezik, hogy második utánaprítással még egy része hasznosítható. A nedvességvesztést is figyelembe veszik akkor a kihozatal 60%. Az adatok azt mutatják, hogy a gallyfa felhasználása gazdaságos, kihozatal számai a célforgács előállításnál nagyobbak. Javaslatokat adnak felhasználási területre, valamint a részletes technológia kialakítása érdekében végzett további kísérletekre.