Sorszám: H_000081

A cikk szerzőjének a neve(i): Dr. Hadnagy, József ; Dr. Filló, Zoltán ; Juhász, Péter

A cikk címe: Pozdorjalapok gyártástechnologiája egyes kérdéseinek vizsgálata

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1964. 2. sz. 77 – 113 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1964

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: faforgácslap, kenderkóró, felületkezelés, törőgép, térfogatsúly

Kivonat:

A faforgácslap gyártás kifejlődése magával hozta, hogy mind szélesebb alapanyagbázisra terjesztik ki a faforgácslap-típusú termékek gyártását. A hazai körülmények között jelenleg kifejlesztett gyártástechnológia egyik fontos kérdése a pozdorjaméretek vizsgálata és az ezzel kapcsolatos további lehetőségek feltárása. Az a helyzet ugyanis, hogy a jelenlegi pozdorja méreteket a textiliparban használatos törőgép típusok határozzák meg, amely törőgép típusok kialakításánál még nem voltak tekintettel a pozdorja felhasználhatóságára. Így felmerült egy ilyen vizsgálatnál annak a lehetősége is, hogy milyen gépátalakítások volnának kívánatosak a pozdorja méreteit alapul véve. A meglévő kapacitások bővítésénél elsősorban a présidő csökkentése merülhet fel, amelynek vizsgálata üzemi szinten is elképzelhető. A kutatás a következő problémakörökre terjed ki. Az alapanyag előállításának körülményei. A kenderkóró jellemzése. A törőgépek jellemzése és technológiája, valamint az ezzel kapcsolatos adatok felmérése. A pozdorja méreteinek hatása a készlap-tulajdonságokra. Az alapanyag higroszkópos tulajdonságainak jellemzése, részletesen a következők szerint: A higroszkóposság időfüggvényének meghatározása. A tömeghatásra vonatkozó tájékoztató adatok nyerése. A felületkezelés lehetőségeinek összefoglaló áttekintése és a további kísérletek irányvonalainak meghatározása. Az előpréselés alkalmazásának hatása, illetve szükségességének vizsgálata. Összehasonlító adatok megadása az elmúlt évben vizsgált pozdorjaanyag rostvizsgálataihoz hasonlóan. Az alapanyag előállításának körülményei. A hazai kendertermelés melléktermékeként jelentkező kenderkóró az ország három fő termőterületéről származik. A mikroszkópiai vizsgálatok megadják azokat a fő jellemzőket, amelyekben a különböző termőhelyű kenderek egymástól eltérnek. Az alapanyag vizsgálatainkat a Dunaföldváron felhasználásra kerülő kóróanyagra terjesztettük ki, mivel a TRIPÓ gyártás tech­nológiájának elemzése volt a feladat, TRIPÓ lapokat pedig az ipar jelenleg csak Dunaföldváron gyárt. Feltételezhető azonban, hogy más termőhelyű kender esetleg más jellemzőkkel rendelkezik. A későbbiek során emiatt szúrópróbaszerű ellenőrzésre lesz szükség a másik két kóróanyagból is. A textilipar által feldolgozandó kenderrost nyeréséhez különböző okokból szükséges a kitermelt kenderkóró előzetes kezelése, illetve megmunkálása. Ez lényegében rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó áztatásból és mechanikai megmunkálásból áll. Az ázott kórószár fás részeit a fellazult rostokból ily módon már el lehet távolítani. A törőgép jellemzése és technológiája, valamint az ezzel kapcsolatos körülmények felmérése. A kenderfeldolgozó vállalatok többféle törőgép típust üzemeltetnek. Az általunk vizsgált helyen az ún. egységes törőgép típust használják. A hengerpárok adatainak tanulmányozása során azt a következtetést vontuk le, hogy mintavétel szükséges a III. számú, a II. számú és a XVIII. számú hengerpárok alól, ugyanis a hengerék bordaszáma ezeknél a hengereknél változik lényegesen. Az ezek között tapasztalható eloszlásbeli különbségek jellemzik az illető törőgép típust. A törőgép első két hengerpárját a behúzó hengereket, a többi hengerpárhoz hasonlóan rugó szorítja egymáshoz. Ez a két henger a kóróterítéket és ezzel az egyes szárakat szétlapítja, tehát a kórótest hosszirányú törést szenved. A további bordás hengerek a kórót keresztirányban törik rövid darabokra. A törés művelete közben a pozdorja egy része a gép alá hullik. A pozdorja méreteinek hatása a készlap-tulajdonságokra. A készlapot alkotó pozdorjaelemek méreteinek a készlapokra való hatása elsősorban a forgácslapoknál végzett hasonló irányú kísérletek alapján feltételezhető. Tekintettel arra, hogy a gyártástechnológiai eljárások között, valamint az egyes elemek szerkezeti kapcsolatában mutatkozó hasonlóságok elég határozot­tak, minden ok megvan arra, hogy a pozdorjalapoknál is hasonló összefüggések álljanak fenn. Az elméleti kutatások és a gyakor­lati tapasztalatok egyaránt azt mutatták, hogy a készlapok tu­lajdonságainak vizsgálatánál a termék térfogatsúlyának a minősé­gi jellemzőkre gyakorolt hatásától nem lehet eltekinteni. A térfogatsúly változásának a megengedett határok között az egyéb fizikai-technikai tulajdonságokra négyzetes, vagy exponenciális ha­tása van. Erre vonatkozóan a pozdorjalapoknál is rendelkezünk adatokkal. Jelenlegi vizsgálatainknál is elsősorban a térfogatsúly hatását kell tisztázni, illetve azt kell meghatározni, hogy az egyes összefüggéseknél ezt a hatást milyen módon lehet számításba venni. Ezek az összefüggések kevert belső pozdorja méretű, és fino­mabb fedőrétegű pozdorjából készült lapokra vonatkoznak. Először szükséges megállapítani, hogy a középső és a borítóréteg térfogat súlyában mutatkozó különbségek milyen arányban állnak egymással. Ha feltételezzük, hogy a fedő és belső rétegek mennyiségüknek arányában tömörödnek, akkor a térfogatsúly változása mindkét ré­tegben azonos jellegű, négyzetes összefüggést mutat a készlapok szilárdságával. A fedőréteg szemcsenagyságának befolyása úgy jelentkezik, hogy a kisebb szemcsék jobb térkitöltésük miatt tömörebb réteget alkotnak és ez által a rétegben ébredő belső feszültségek közel kétszer akkorák lehet­nek, mint a nagyobb szemcsékből álló belső réteg. Minél finomabb a borítóréteg szer­kezete, keresztmetszetében annál tömörebb lesz, ezáltal a réteg térfogatsúlya emelkedik, ami végső soron a hajlítószilárdság négy­zetes emelkedését eredményezi. Feltételezhető azonban, hogy ez csak egy bizonyos pozdorja­méretig áll fenn, amelyen túl már inkább az egyes szemcsék szi­lárdsági tulajdonságai kerülnek előtérbe. A kísérletek során a fedőréteg pozdorjaszemcséinek rostirányú hosszméretét változtattuk a fenti feltételezés igazolására. Azért csak a hosszméretét, mert a szélesség és vastagság változtatása a térfogatsúly variálásával együtt nagymértékben megnövelte volna a változók számát. A térfogatsúly egy szinten-tartása csak bizonyos szóráshatárok között lehetséges. A szilárdsági adatokból elemzés után kiválasztható az optimális fedőfrakció mérete, ami a legjobb hajlítószilárdságot adja. Ez az E -sorozat 2,0 mm hosszának felel meg. Ez a méret már csak utánőrléssel állítható elő, és így erre a szélességi méretek eloszlási görbéje már nem érvényes. A 2 mm-es rostirányú hosszmérethez tartozó átlagszélesség már csak becsülhető, miután tömegmérésre alkalmas eszköz erre acélra nem állt rendelkezésünkre. A kenderpozdorja alapanyag felhasználásának további folyamatában a lapgyártás technológiájának szempontjából igen fontos a pozdorja nedvessége. A nedvességtartalom, mint ismeretes mindenkori függvénye az uralkodó légállapotnak, azaz a tároló helyiség, vagy szabad levegő nedvességtartalmának és hőmérsékletének. A faforgács- és pozdorjalapok felhasználási területének kiszélesítésére és további versenyképességének biztosítására irá­nyuló iparfejlesztési törekvések mindinkább előtérbe hozzák a termékek felületi tulajdonságainak javítását és a tetszetős kül­ső megjelenési formát. A felület nemesítés megvalósítására al­kalmas műszaki lehetőségek az alábbiak: Natúr, vagy színezett borítóréteg felvitele a hordozólap felületére rostanyagból és ennek sima, vagy profilozott sajtoló lapokkal való préselése. A sík, vagy profilozott felületű lapok lakkozása, illet­ve zománcozása. A lapfelület borítása műgyantával impregnált papírfilmekkel.  A lapok impregnálása száradó olajokkal. Kutatási feladataink között szerepelt a lapgyártásban alkal­mazott előpréselés hatásának tanulmányozása. Az előpréselés sze­repe a technológiában az, hogy a hő préseléshez előkészített terítéknek olyan ideiglenes stabil alakot adjon, ami megkönnyíti a lapok présbe rakását, ezen kívül lehetővé teszi a kisebb préslap-távolság alkalmazását és csökkenti a szélezési veszteséget. Az előpréseléssel elérhető olyan nagymérvű tömörítés, hogy nincs szükség védőlapok alkalmazására sem, ami anyag és energia megta­karítással jár. Az elvégzett kutatások alapján következtetések vonhatók le mind az alapanyagra, mind pedig a gyártás egyes technológiai kérdéseire vonatkozóan. Ezek a következtetések az alábbiakban foglalhatók össze: A pozdorjára vonatkozó megállapítások. A kenderkóró tulajdonságainak vizsgálatai, valamint az ezzel összefüggő pozdorja szemcseméret eloszlási vizsgálatok azt mutatták, hogy a kóró törése és az egyéb műveletek során keletkező pozdorja méretei annál szűkebb intervallumban helyezkednek el, minél több megmunkáló gépen megy át a kóróanyag. Egyúttal azonban a méretek abszolút értékben is csökkennek. A kóró törésére vonatkozóan megállapítható, hogy a rostnyerési célra jelenleg alkalmazott ún. egységes típusú törőgép kiadó hengereinek irányában a lehulló pozdorja mérete fokozatosan csökken, mivel egyrészt a törőhengerek bordaszáma növekszik, másrészt a már megtört pozdorja feltehetően további törést szenved. A készlap vizsgálatokból megállapíthatjuk, hogy a vizsgált műszaki tulajdonságokra vonatkozóan az E jelű lapok adták a legjobb jellemzőket. Ebből megállapítható, hogy a jelenlegi dunaföldvári gyártásban alkalmazott méretek megközelítik a vizsgálatok legjobb eredményeit. Levonható továbbá az a következtetés, hogy korszerű aprító, illetve őrlőeszközökkel lapszerkezeti szempontból kedvezőbb formájú és méretű apró szemcsét lehetne előállítani, ami a készlapok mechanikai tulajdonságait tovább javítaná és a jelenlegi technológia alkalmazása mellett megközelítené az optimális lapszerkezet kialakítását. Ilyen berendezéseket, Illetve eszközöket a különböző külföldi gépgyárak gyártanak és Condux v. Pallmann őrlőmalmok néven ismeretesek. A higroszkópossági mérések alapján megállapítható, hogy a pozdorjaanyag igen gyors nedvességtartalom változásra képes, ha aránylag kicsi a tömege. Nagy tömegben tárolt pozdorjaanyag felületi rétegei már olyan védőborítást adnak, amely alatt a nagyobb tömeg nedvessége meglehetősen állandó. Erre jellemző, hogy a 85 % rel. nedvességű légtérben törté­nő tárolás után 15 nap múlva kb. 8-10 % kezdeti nedvességgel rendelkező 1 kg mennyiségű anyag felületén 25 % nedvességet, míg a tárolt anyag középrésze csak 17 % nedvességtartalmat tartalmazott. A készlapokra vonatkoztatva ugyanilyen kondicionálási körülmények között a nedvességfelvétel az E jelű lapoknál 4,2 % a D jelű lapoknál pedig 5,0 % volt. (A méréseket 100 x 100 mm méretű próbatestekkel végeztük.) Jellemző a vízfelvétel sebességére, hogy ennek az összmennyiségnek kb. a felét az anyag már a 4. tárolási napon felvette. A gyors felületi nedvességváltozás egyik következménye az is, hogy aránylag egészen sima felületű készlapokat sem lehet előkészítés nélkül felületkezelni korszerű eljárásokkal, mert a felületkezelő anyaggal felvitt nedvesség igen gyorsan beszívódik és előáll az ismert "narancsos" felület. A korszerű felületkezelő anyagok rohamos térhódításával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi bútorlapok közvetlenül felületkezelésre nem alkalmasak. A felsorolt eljárások vagy a lapok megfelelő előkezelését igénylik, (kondicionálás, tömítés stb.) vagy pedig olyan típusú lapokat kell előállítani, melyeket közvetlenül is felület kezelni lehet. Erre jelenleg a közvetlenül felület kezelhető farostlemezekhez hasonló rostosított felületű pozdorjalapok alkalmasak. A kísérletek alapján levonható az a következtetés, hogy az előpréselésnek 50 kp/cm2 nagyságig 12 másodperc préselési idő alatt nincs minőségrontó hatása. Ezzel szemben jelentkezik a pozdorja paplanvastagságának jelentős csökkenése a készlapok széle­zési veszteségének csökkenése és a védőlap nélküli préselés lehetősége. Az 1962. évi pozdorjaanyagok nagyobb százalékban tartalmaznak farostot, a rostok fala valamivel vastagabb, mint a múlt évben volt, a legnagyobb mennyiségű farostot az 1962. évi termésű kórókból a fertődi tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a nagyobb százalékos rosttartalommal rendelkező fertődi kóróból magasabb szilárdságú pozdorja keletkezik, feltehetően ez a készlapoknál is jobb szilárdsági adatokat eredményez.