Sorszám: H_000530
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Filó, Zoltán
A cikk címe: Hazai rezgőnyárak és termetes nyárak quantitatív xylotómiai vizsgálata
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1961. 1. sz. 3 – 33 oldal,
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1962
Lásd a
teljes cikket: Teljes_cikk Kulcs szavak: rezgőnyár, termetes nyár, xyilotómiai
vizsgálat, bélsugár, faszövet szerkezet Kivonat: A
kutatást 1955 -ben végezték el. A
kutatás célja a Tudományos Akadémia által a faanyagkutatási terv során elfogadott
hazai nyárfajaink kémiai, technológiai és anatómiai vizsgálatával kapcsolatban
- anatómiai szempontból - két nyárfaj szöveti szerkezetének tanulmányozása,
annak tisztázása végett, hogy található-e összefüggés az anatómiai jelleg,
illetve ipari felhasznál-hatóság között. A
kutatás célja kettős: a/
Kidolgozni azt a megfelelő kvantitatív xylotómiai vizsgálati módszert, mely a
komplex vizsgálatok rendszerébe szerves egészként beilleszthető. b/
A legmegfelelőbbnek talált anatómiai bélyegek alapján határozott következtetések
megadása ipari vonatkozásban. Vizsgáltuk,
tehát öt Populus tremula a két P. robusta nyártörzs anatómiai szerkezetét. A vizsgálatok
alapján az alábbi megállapításokat tesszük: 1.
Az évgyűrű szélességek mind az öt P. uemulánál, illetve a két P. robustánál a
béltől a kéreg felé általában csökkentek. 2.
Tracheális elemekkel kapcsolatban: A.)
A magányos edények mennyisége: a.)
A béltől a kéreg felé, kis mértékben, de állandóan csökken b.)
mm2-re vonatkoztatva igen ingadozó. Pl. a rezgőnyár törzseknél: MAI-III 15-30 SKI
és GUI 30-50 termetes
nyárak 14-28 Az
átlagos sugárirányú átmérőjük, illetve az edénytagok átlagos hossza a béltől a kéregig
állandóan növekedett. A
hosszméret a rezgőnyáraknál: 300-930 μ, a
termetes nyáraknál: 350-650 μ közötti
értékű. B.)
Ikerpórusok mennyisége: a.)
A magányos edények felénél valamivel több (mind a két nyárfajnál); b.)
mm2-re vonatkoztatva közel megegyező mennyiségű a marcali három
rezgőnyár törzsnél (MAI-III) és a két P.robusta törzsnél: 10-20, illetve 14-26,
míg jóval több az SKI és GUI-nél: 16-34. C.)
A pórussugarak és póruscsoportok, melyek közül főleg a három-, és négytagúak a gyakoribbak,
a tracheális elemeknek 13-16 %-át teszik ki mind a két fajnál. A pórussugarak
az évgyűrűk későbbi pásztáiban gyakoribbak, mint a koraiban; a póruscso-
portok viszont a korai pásztákban találhatók gyakrabban, mint az őszi fában. 3.
Szilárdító elemekkel kapcsolatban: A.) rostok hosszméret növekedése kétszakaszos: a.)
egy gyorsabb (az első 10-12 évgyűrű) hosszméret növekedési szakasz, míg a rost a
fajjellemző átlagos hosszúságot eléri, és b.)
egy lassú ütemű, mondhatni többé- kevésbé állandósult hossznövekedési sza kasz,
a 10-12 évnél idősebb évgyűrűk szakasza, melyen belül a rosthosszúság átlaga
kisebb ingadozásokkal általában lassan növekedik. A
vizsgált rezgő- és termetes nyáraknál az első szakaszban a rostok átlagos
hossza 500-1000 μ, 10-12 év alatt nő, míg azutáni időkben, idősebb korban
1000-1300 μ között ingadozik. A guthi rezgőnyárnál kb. 10 %-kal
nagyobb rosthossz értékeket találtunk, mint a többi rezgőnyárnál. B.) A kései pásztákban a farostok nagyobb mennyiségben találhatók mindig, mint a tavaszi
fában. 4.)
Bélsugarakkal kapcsolatban: a) A bélsugárgyakoriság, illetve
a területegységre vonatkoztatott bélsugársűrűség a béltől
a kéreg felé kb.
l0-12 évig erősen csökken, majd többé-kevésbé állandó értékű marad. b/ A sejtekben kifejezett
bélsugármagasság átlagértékei GUI és SKI-nál jóval kisebbek,
mint az előző rezgőnyáraknál, amiből arra lehet következtetni, hogy az SKI, illetve GUI törzsek kevésbé
repedékenyek, mint a marcali P. tremula törzsek. c/ A bélsugársejtek
átlagos abszolút magasságai minimális eltéréssel megegyeznek, míg hosszméretei - még egyeden
belül is - igen eltérőek. d/ A bélsugárparenchima-sejtek megnyúltsága a hossz / magasságarány - a
béltől a kéreg felé növekedik. 5. ) Szövetféleségek százalékos eloszlása
tekintetében: a.) Szilárdítószövet a két nyárfaj
közül nagyobb mennyiségben a P. robusta
fatestében fordul elő. b.) Nagyobb
mennyiségű vízazállító szövet viszont
a jelenleg vizsgált
két rezgőnyárnál található. c.)
A bélaugarak szövete az előző két szövethez képest csekély, az összszvetnek mintegy:
6-8 %-a. d.)
A K.H. Meyer-Uhlenriednek 1957-ben a P. rubuszta -ra vonatkozó vizsgálati adataival
szemben, mi részben eléggé eltérő eredményeket kaptunk. Összehasonlítva saját
adatainkat Meyer-Uhlenried évtájak szerinti adatainak átlagával: Szövetféleségek Meyer-Uhlenried saját farost
% 62,0 62,7 vízszál.ter.
% 24,5 30,6 bélsugarak 13,5
6,7 A
P. robusta-nál általunk törvényszerűnek vett fenti adatokat hazai viszonylatban
nem fogadhatjuk el. A szilárdítóterületre vonatkozó adatok egyeznek, de a másik
két szövetmennyiségre vonatkozóak erősen különböznek egymástól. (Ez várható is
volt, tekintettel arra, hogy ők igen fiatal - 4-6 éves - P. robusta törzseket vizsgáltak, amelyekben a szövetelemek
még nem érték el faj jellemző méreteiket, illetve mennyiségeiket. 6.) Szöveti, illetve összszöveti
inhomogenitás és az ebből levonható következtetés. A
fatest szövetei közül főleg a szilárdító- és vízszállító szövetet, ezenkívül
még a bélsugár szövetét - az évgyűrűn belüli eloszlást illetően - célszerű külön-külön,
vagy összesítve szemlélni. Egyenkénti vizsgálattal a pásztákon belüli mennyiségi
jelenlétek viszonyából az egyedi szöveti heterogenitás indexét, a három szövetre
vonatkozó indexekből pedig az összszöveti inhomogenitás étékét kapjuk meg. Ez
utóbbi megállapítása azért is fontos, mert ez az indexérték a fatest mechanikai
szilárdsági értékeivel párhuzamban áll; ui. két vagy több fatest szövetanalízisénél
kapott indexértékek összehasonlításával az átlagos szilárdsági értékek kisebb vagy
nagyobb voltára következtetni lehet.