Sorszám: H_000618

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Somkuti, Elemér

Cikk címe: A faipari kutatás fejlesztésének kérdései.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 1.sz. 15 – 24 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: faipar, kutatás fejlesztés, faipar fejlesztése, kutatási potenciál, újítók

Kivonat:

A tudomány termelésen belül játszott szerepének növekedése nem lineárisan, hanem hatványozottan hat vissza a termelékenységre. Ugyanis ha a termelőerő egységének a közvetlen termelésben részt vevő egyszerű munkaerő (szakképzetlen fizikai dolgozók) évi termelésének tömegét tekintjük – ezek a gondolatok Sztrumilin akadémikustól származnak –, a szakmunkás kb. 1,5 munkaerőnyi „hasznos hatást” ér el. Ha az újítók munkájából következő megtakarításokat a társadalmi összmunkában elért megtakarításra számítják át, ehhez legfeljebb 0,7 – 0,9 munkaerő egységnyi egyenérték társul. A legkiválóbb műszaki újítók, mérnökök és technikusok esetében ez a szám 5 – 20-ig emelkedhet. Ugyanakkor egy átlagos tudós évi munkájának eredménye 36 fő munkaerő megtakarítása.

A legfejlettebb tőkés országokban, az USA-ban a termelésben felhasznált munka átlagos tömege már évtizedek óta közel változatlan szintű, és mintegy évi 75 milliárd munkaórára tehető. A termelés növekedése ellenére a felhasznált munka tömege az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Hetenként mintegy harminc-negyvenezer munkaalkalom szűnik meg a technika, az automatizálás térhódítása következtében. Hasonló tendencia kezd érvényesülni a szocialista országok legfejlettebb termelési ágazataiban is – tért hódít az automatizálás –, és elterjedése következtében, tudjuk egyre rövidül az általános gazdasági jólét eléréséhez, a kommunista társadalom teljes felépítéséhez még szükséges időszak.

Hazánkban minden 1000 fő fafeldolgozással foglalkoztatott, illetve foglalkozó dolgozóra alig 2 fő kutató jut, beleértve ebbe a számba az Intézet kutatói mellett az Egyetem, vállalatok kutató részlegeit. Más szóval, ezer ember munkájának tudományos alátámasztását 2 embernek kell ellátnia, ha durván általánosítunk. Ez önmagában is tükrözi, milyen segítségre lesz képes a hazai kutatás a faipar fejlesztési kérdéseinek megoldásában.

Új viszonyaink között aggodalomra ad okot, hogy Intézetünkben ez évben alapkutatást nem végezhetünk. Valamennyi megbízásunk alkalmazotti, illetve fejlesztési jellegű, vagyis a tudományos akkumuláció lehetősége nem látszik biztosítottnak. Ez a probléma már vállalati sorban lévő kutatóintézetekre is vonatkozik.

Megítélésünk szerint felülvizsgálandó, vajon helyes-e minden kutatási feladatot szoros elszámolásban kezelni. Bizonyos nagyságrendű összeget intézeti felhasználásra rendelkezésre kellene bocsátani, amitől az alapkutatás biztosítható lenne a tématerv mintegy 20 %-ában. A tudományos kutatás nem korlátozódhat csupán aktuális gyakorlati problémákra. A tudománynak vannak belső szükségletei, amelyek hosszabb lejáratú alapkutatást igényelnek.

A faipar dinamikus termelési ágazat. 10 – 15 év perspektívájában a hazai erdőkből kitermelt fatömeg mintegy 2 millió m3-rel haladja meg a jelenlegi kitermelés szintjét, s ennek ipari feldolgozását meg kell oldani. Gyors fejlődést fog mutatni a cellulóz papíripar, a farost- és forgácslap termelés, de bővülnie kell a furnér- enyvezettlemez-, a fűrészáru-, a göngyölegtermelésnek is. Szeretnénk elérni, hogy a kutatás eredményei egyre szélesebb körű és gazdagabb segítséget nyújtsanak a faipar fejlesztéséhez, segítsék maradéktalanul hasznosítani az erdeinkben fejsze alá érett mind nagyobb fatömeget.