Sorszám: H_000579

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Amrik, László ; Zombori, János

Cikk címe: Vizsgálatok lágy- és keménylombos, valamint tűlevelű fafajok keverékeinek feldolgozására a farostlemezgyártásban.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1966. 2.sz. 210 – 236 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1966

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: farostlemez, nyersanyagbázis, faroslemezipar, rostfa, víztisztítószer

Kivonat:

A feldolgozó iparágak nyersanyagbázisának csökkenése és a szükségletek egyidejű növekedése nemcsak Magyarországon, hanem világszerte súlyos nyersanyag-gazdálkodási problémákat vet fel és újabb nyersanyagforrások feltárására ösztönzi a fafeldolgozó iparágakat, de különösen a rostfát feldolgozó cellulóz-, papír- és faroslemezipart. Néhány év óta az említett iparágakban megfigyelhető törekvés a nyersanyagbázis kiszélesítése gyengébb minőségű faválasztékokkal, így pl. a tűlevelű faanyag helyettesítése lombfával, valamint ipari és erdei fahulladékokkal. A cellulózipar ma már az állandóan növekvő szükséglet következtében kényszerű olyan nyersanyagokat is feldolgozni, amelyek eddig minőségi okok miatt nem voltak feldolgozhatók, és a farost-lemezgyártás nyersanyagául szolgálnak.

Ebből következik, hogy a faroslemeziparnak számolnia kell ezzel a fejlődéssel, s olyan nyersanyagforrásokat kell felkutatnia, amelyek cellulóz- és papíripari felhasználásra kevésbé felelnek meg és amelyek a farostlemez-ipar termelési kapacitását nemcsak biztosítják, hanem további felfutását is lehetővé teszik.

A hazai farostlemez-gyártás jelenleg nyár és fűz nyersanyagon alapszik. A nyár-rostfa azonban egyúttal papíripari nyersanyag is, fűz-rostfából pedig a farostlemez-gyártás folyamatos anyagellátása nem biztosítható. A rendelkezésre álló lucfenyő rostfát a cellulózipar dolgozza fel.

A rostfát feldolgozó iparágak között a farostlemezipar a legkevésbé igényes a nyersanyag minőségére. Ma már rövidrostú kemény-lombos fafajokból is aránylag jó minőségű farostlemezeket lehet előállítani. Minthogy hazánk erdőterületének jelentékeny része kemény- és lágy-lombos faállomány /cser, nyír, hárs/, az ilyen fák farostlemezipari felhasználása nagy jelentőségű kérdés faanyag-gazdálkodás szempontjából. Fontos nem utolsó sorban a gyantadús erdeifenyő faroslemezipari felhasználása is, amelyre a papíripar nem tart igényt. Komoly figyelmet kell szentelni ezek felhasználásának azért is, mert az iparilag értékesebb faválasztékok mennyisége egyre jobban csökken.

Jelen kutatás a hazai farostlemeziparnak gyengébb minőségű nyersanyagokra való átállásának problémájával foglalkozik a sajátos magyar nyersanyag-viszonyokra tekintettel.

A farostlemez-gyártás jelenlegi lágy-lombos /szürke nyá:, Populus canescens, kanadai nyár: Populus marilandica, fűz: Salix sp./ nyersanyagbázisának kiszélesítése és optimális összetételű fakeverékek meghatározása érdekében vizsgáltuk erdeifenyő /Pinus silvestris L/, nyír / Betula sp/, cser / Quercus cerris L/ és hárs /Tilia sp./ farostlemezipari alkalmasságát. A fakeverékek feldolgozására alkalmas gyártástechnológiát laboratóriumi és üzemi kísérletek eredményei és Mohácsi Farostlemezgyár gyakorlati tapasztalatai alapján dolgoztuk ki.

A vizsgálati eredmények szerint normál szórású, kielégítő minőségű termékek állíthatók elő a nyár-fűz alapnyersanyag és gyengébb minőségű egyéb lombos és tűlevelű fafajok keverékeiből is, a lemez vastagsága, térfogatsúlya és szilárdsága tekintetében. Vízfelvétel szempontjából azonban a vizsgált keverő fafajok az erdeifenyő kivételével nem elégítik ki a szabványos követelményeket; kötőanyag-nélküli keménylemezek gyártása esetén. Nyír- és cserfát tartalmazó fakeverékeknél a vízfelvétel problémája megítélésünk szerint műgyanta és víztaszítószerek adagolásával bizonyos mértékig áthidalható, s ilyen technológiai feltételek mellett ezek a fafajok is felhasználhatók farostlemez-gyártási célokra.

Kötőanyag-nélküli lemezgyártás esetén a nyár-fűz nyersnyersanyaghoz erdeifenyő 40 % mennyiségig keverhető, ha állandó keverési arányt tartunk, azonos fafajokkal dolgozunk és a rostanyag enyvezését és préselését azonos körülmények mellett végezzük. Kötőanyag és víztaszítószerek adagolása mellett pedig – a tárgyalt technológiai irányelvek figyelembevételével – csert 20 %, nyírfát 40 % mennyiségig keverhetünk a nyár-fűz alapnyersanyaghoz, szabványos minőségű keménylemezek gyártása esetén. A nyersanyagot feldolgozás előtt kéregteleníteni nem szükséges, mert a lombfakéreg bár hidrofil tulajdonságú, nem rostos anyag, a lemezek minőségét komolyabb mértékben nem rontja a bevitt mennyiségben. Minthogy azonban a végtermék minősége nemcsak a nyersanyagtól, hanem a gyártástechnológiától is függ, még állandó fakeverék-összetétel esetén is változó termékminőséggel számolhatunk.