Sorszám: H_000631

A cikk szerzőjének a neve: Gulyás Kiss, Ernő

Cikk címe: Eredmények a forgácslapok gyártása és gyártmányfejlesztése terén.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1969. 1. sz. 169 – 191 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1969

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: faforgácslapok, faforgácslapgyártás, gyártásfejlesztés, pozdorjalapok, bútoripar

Kivonat:

A forgács- és pozdorjaalapokkal szemben támasztott követelmények felhasználási területük bővülésével egyre más és más tulajdonságaikat teszik kritika tárgyává, és ezek szükséges irányú változtatását követelik meg.

A forgácslap kizárólagos bútoripari felhasználása idején az alábbi forgácslap-tulajdonságokra vonatkozóan követeltek meg előírásokat.

Mechanikai szempontból hajlító- és lapleemelő (lapra merőleges húzó) szilárdságra, valamint csavar- és szegtartó képességre, a fizikai tulajdonságok közül a higroszkóposság meghatározó szintjére.

Ma már számtalan más jellemző vizsgálata, illetve előírása indokolt, tekintve, hogy a forgácslap egyre több felhasználási területet hódít meg. Hogy csak néhányat említsünk, az építőipar – felhasználási területtől függően – felületi keménységet, kopásállóságot, hő- és hangszigetelő-képességet, gomba- és rovarellenállást, tűzállóképességet, hideggel szembeni ellenállást, kémiai anyagokkal és gázokkal szembeni ellenállást, a járműipar rezgéscsillapító képességet, fárasztással szembeni ellenállást követel és szab meg.

Természetesen az itt felsorolt és még számos más igény egyidejű kielégítése lehetetlen, ezért a felhasználási területek szűkebb körű igényeit kielégítő, számos terméktípus kialakítása vált és válik szükségessé.

A gyártmányfejlesztés, illetve választékbővítés itt vázolt szükségessége és a már kialakult gyártmányok minőségének állandó javítása mellett, alapvető követelmény a gyártás termelékenységének és gazdaságosságának javítása.

Bár szokás külön gyártás- és gyártmányfejlesztésről beszélni, azonban az alapanyaggyártás gyakorlatában a szétválasztás egyértelműen nem oldható meg, és helytelen is, hiszen még ha csak gazdaságossági okok vezetik is a gyártmányfejlesztést, az eszközölt gazdaságossági okok vezetik is a gyártásfejlesztést, az eszközölt beavatkozás a gyártmány tulajdonságaira is kihatással van.

Legyen a fejlesztés indítéka bármi, elsőrendű követelmény az, hogy a gyártásfolyamat számba vehető összes paraméterének, ezek változtatásának készlap-jellemzőkre gyakorolt hatását egyenként és kölcsönhatásukban ismerjük.

Közbevetőleg szeretnénk megjegyezni, hogy bár a gyártásfolyamat három műveletsorra való bontása, mint alapanyag-előkészítés, lapképzés és kikészítés, indokolt – hiszen végső soron még arra sincs szükség, hogy a három műveletsor elvégzése egy üzemben történjen – ennek ellenére éppen az egyes műveletek, sőt műveletelemek paramétereinek kölcsönhatása a fejlesztés szempontjából nem teszi lehetővé a szétválasztást.

A forgácslap megjelenésével csaknem egy időben kezdték a kutatók és gyakorlati szakemberek vizsgálni az előállítási paraméterek és a lapjellemzők összefüggését, majd – a mondhatni, számtalan függvénykapcsolat csökkenthetősége érdekében – a lapjellemzők egymásközti kapcsolatát és e kapcsolatok szorosságát. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolom fel azokat a fontosabb gyártási és egyéb jellemzőket, amelyek egyenként és együtt határozzák meg a termék jellemzőit, illetve változtatásukkal szabályozhatók a termék tulajdonságai:

-      gyártási eljárás,

-      alapanyagok fajtája, minősége és arányuk,

-      forgácsméretek és a mérések aránya,

-      nedvességtartalom és a szárítás módja,

-      ragasztóanyag típusa, mennyisége és lapon belüli eloszlása,

-      adalékanyagok és ezek mennyisége,

-      a ragasztóanyag felhordásának módja és egyenletessége,

-      a forgácspaplan felépítése, a térítés módszere és egyenletessége,

-      a hőpréselés paraméterei és ezek kombinációi,

-      a lapok préselés utáni kezelése.

E befolyásoló tényezők némelyike még további t0z-tizenöt jellemzőt foglal magába, így belátható, hogy ezek terméktulajdonságokra gyakorolt hatásának teljes értékű vuzsgálata még a mai napig sem fejeződött be, és hosszú ideig tartó kutatómunkára lesz még szükség, hogy a fontosabbak vizsgálata befejeződjék.

A még sok tekintetben hiányos ismereteink ellenére elmondhatjuk, hogy a forgácslap-ipar fejlesztése az utóbbi időben ugrásszerű volt.

A gyártásfejlesztés területén a legnagyobb előrehaladást a gyártás biztonságosságának, azaz a termék jellemzőinek garantálása terén értünk el. Ez a feladat a technológiai paraméterek hatásai ismeretében többnyire automatizálással oldható meg. Az automatizálásnak akadálya nincs, tárgyi feltétele – a magas szintű gépesítés – még kis kapacitású üzemekben is biztosított.

A továbbiakban vázolom a fontosabb gyártástechnológiai jellemzők és paraméterek változásának készlap-jellemzőkre gyakorolt hatását, amiből megítélhetők a gyártmányfejlesztés minőségi és választéki lehetőségei, valamint meghatározhatók az automatizálás feladatai.

A sima, zárt felületet biztosító forgácslapok előállítására ma már külföldön sok helyen alkalmazzák az osztályozásos terítést, újabban pedig a további javítás érdekében a finom felületű borítás is tért hódít. Hazai vonatkozásban a légsodrásos terítés és a finomfelületi borítás alkalmazása tervezés alatt áll. A finom felületi réteg általános alkalmazását megelőzően még egy csomó technológiai kérdést kell megoldani. Így a kötőanyag-felhordás módszerét és optimális mennyiségét kell vizsgálni.

Biztosítani kell az így készült – főként faliszttel borított – lapok elfogadható alakstabilitását.

A vastag, építőipari célokra alkalmas szigetelő típusú lapok gyártását eddig főként a hosszú préselési idő akadályozta. A préselési idő rövidítését biztosító, különböző kombinált fűtési módok elterjedését, a műszaki nehézségeken túl, gazdaságossági kérdések akadályozzák. Az Intézetünk által kidolgozott új préselési eljárás és berendezés ezeket az akadályokat elhárítja, mert nemcsak jelentős préselési időcsökkentést, hanem energia-megtakarítást is eredményez. Az eljárás mind síkpréselésnél, mind extruziós préselésnél – térfogatsúlytól és lapvastagságtól függően – 40-70 %-os préselési időmegtakarítást eredményez. Az eljárás alkalmazhatóságát ma már üzemi kísérletek is igazolják.

További feladat itthon és külföldön is a gomba- és tűzellenállás fokozásának gazdaságos megoldása. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján arra lehet következtetni, hogy az utólagos kezelés a járhatóút.

A vékony, víz- és kopásálló, nagy szilárdságú, építő- és csomagolóipari célokra alkalmas lapok előállítása külföldön már folyik, azonban az alakstabilitás, de főként a gazdaságosság javítása nélkül nagymértékű térhódítása nem oldható meg.

A tömör, kopás- és vízálló, nagy alakstabilitású, padlóburkolati célra alkalmas lapok előállításának biztató kísérleteit már a Nyugat-magyarországi Fűrészek Forgácslap Üzeme elvégezte. További feladat az e célra alkalmasabb kötőanyag kidolgozása és az alakstabilitás fokozása, ami főként a terítés egyenletességének javítását követeli meg.

Intézetünk, más államok kutatóintézeteivel egy időben dolgozta ki a forgácslap-gyártás automatizálásának metodikáját. Intézetünk három kulcsműveletre összpontosította vizsgálatait, és a kapcsolódó műveletek vizsgálatát, illetve automatizálását e három művelet szempontjából vizsgálta. E három művelet a kötőanyag-felhordás, terítés és préselés.

Alapkoncepciónk az volt, hogy egy adott forgácslap-gyár meghatározott és többé-kevésbé állandónak tekinthető alapanyagra vagy alapanyag-összetételre épül, és a gyártott terméktípusa is hosszú időn keresztül változatlan. Ebből következően az előállított forgács jellemzői is adottak. A három kulcsművelet szempontjából elsődleges követelmény a forgács nedvességtartalmának állandó értéken tartása.

A következő lépés mind a kulcsműveletek, mind a kapacitáskihasználás szempontjából, az állandó nedvességtartalmú forgács súly szerinti folyamatos adagolása.

A kötőanyag-felhordásnál az optimálisnak talált kötőanyagot, emulziót és edzőt kell folyamatosan súly szerint adagolni. A terítésnél meg kell oldani a folyamatos súly szerinti adagolást és az adagolás egyenletességét mind terítési irányban, mind arra merőlegesen. Préselésnél, a préselési jellemzők állandósítása mellett a présciklus teljesen automatizált levezetése a végcél. A lepréselt forgácslap kikészítésénél (szélezés, csiszolás) – mint minősítést – a folyamatos vastagság- és térfogatsúlymérés megoldását tűztük ki célul.

A technológiai vizsgálatokat és automatizálási munkáinkat a vázolt program vezette, és ma már elmondhatjuk, hogy kitűzött feladataink nagy részét eredményesen megoldottuk.

A szárított forgács nedvességtartalmának folyamatos mérését és önműködő szabályozását biztosító automatikánk már üzemel. A folyamatos súly szerinti forgácsadagolás alapvizsgálatai befejeződtek, tervezzük az üzemi bevezetést. Hasonló stádiumban van a kötőanyag-, emulzió- és edzőadagolás is, sőt a kötőanyag-adagolás egy változatát már üzemileg is vizsgáltuk.

A forgács terítésénél történő súly szerinti adagolására kidolgozott több módszer laboratóriumi szintű vizsgálata folyamatban van.

Megoldottuk préselésnél az automatikus hőmérséklet- és nyomásszabályozást.

A présciklus automatizált levezetését biztosító eljárások és automatikaelemek üzemi vizsgálata megtörtént, a jövő évre tervezzük a teljes automatizálás üzemi megvalósítását.

A folyamatos lapvastagság-mérő és –jelölő automatikánk a bútoriparban már üzemel. A folyamatos térfogat-súlymérő és –jelölő automata üzemi kísérletei eredményesek voltak, ez év végére tervezzük a végleges berendezés üzembeállítását.