Sorszám: H_000578
A cikk szerzőjének a neve: Tomek, Antalné
Cikk címe: Forgácslapok higroszkóposságának mérséklése az elemi részek /forgácsok/ hőkezelése útján.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1966. 2.sz. 189 – 209 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1966
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: forgácslap, fahelyettesítő anyagok, kezeletlen fa, hidrofób sajátosságok, faforgács termikus kezelése
Kivonat:
A fa és egyéb lignocellulóz alapú fahelyettesítő anyagok a természetes fához hasonlóan higroszkóposak, tehát nedvesség hatására változtatják méretüket. A méretváltozás jellege azonban lényegesen eltér a természetes fa irányított méretváltozásaitól. Fahelyettesítő anyagoknál csak a préselés irányával párhuzamosan észlelhető, jól deffiniált méretváltozás, dagadás, ezért a lapok higroszkópikus sajátságai megbízhatóan a vastagsági dagadással jellemezhetők. A helyettesítő anyagok, így a faforgácslapok nedvesség hatására bekövetkező dagadásának mértékét a lapok gyártási technológiája és a környezet légnedvessége határozza meg. Mivel a forgácslapok különböző felhasználási területen nyernek alkalmazást, ahol a légnedvesség értékei a mindenkori klímaviszonyok függvényei, a méretstabilitás csak a lapok nedvességgel szembeni ellenállóképességének a fokozásával oldható. Az ellenállóképességnél ki kell hangsúlyozni az ellenállás időtartamát is, ugyanis a termékek rendeltetés szerinti felhasználhatósága elsősorban ettől a tényezőtől függ. A forgácslapok tartós védelme két szempontból kívánatos:
- A korszerű bútor-, épületasztalos-, járműipar mind több forgácslap alapú terméket használ fel, amelyeknél a modern technológiai megoldás, az előregyártott elemek helyszínen történő összeillesztése, az elemek méreteinek maximális pontosságát követeli meg. Az előző kritérium alapfeltétele, hogy a kiszabott alkatrészek méreteiket a jelzett összeszerelési munkáig – esetleg több hónapon keresztül, nem a legkedvezőbb tárolási viszonyok mellett is – pontosan megtartsák.
- A tartóssággal szemben az előzőeken túlmenően további igények merülnek fel. A közvetlenül beépített alkatrészek, vagy forgácslapokból készített termékek méretstabilitása a használatba vétel után ugyancsak alapvető követelmény, ugyanis nem kielégítő méretstabilitás esetében a rendeltetésszerű felhasználhatósági idő minimálisra csökken.
Az előzőek szerint a forgácslapok tartós hidrofóbizáló eljárásának a kidolgozása a forgácslap felhasználás és továbbfejlesztés racionalizálásának, valamint a felhasználási élettartam növelésének alapfeltétele.
A jelenleg alkalmazott hidrofóbizáló eljárások /paraffin-, viasz emulzió, különböző bevonatok nem biztosítják a forgácslapok tartós ellenállását a nedvességgel szemben.
Az elérhető hirgoszkóposság csökkenés időleges, melyet általában hidrofóbizáló szer nélkül készített termékek higroszkóposságát meghaladó higroszkópos tulajdonságok kialakulása követ.
Jelen kutató munkánk célja az előzőeket figyelembe véve, a hőkezelési folyamat fizikai-kémiai sajátosságainak egzakt tanulmányozása és az azokon alapuló kísérletek bükk- és fenyő forgács vonatkozásában való elvégzése volt. Az utóbbi vizsgálatokkal az 1964-ben cserfa hőkezelésével elért eredményeinket szándékoztunk kiegészíteni.
Jelen kutatási munkánkban a fenyő- és bükkforgács termikus kezelésével foglalkoztunk. Továbbá tisztázni igyekeztünk a faforgács alapanyag termikus kezelésével elérhető higroszkóposság-csökkenést előidéző fiziko-kémiai folyamatokat, és röviden foglalkoztunk a hőkezelési eljárás üzemi megvalósításának lehetőségeivel.
Az elvégzett kutatási munka alapján megállapítható, hogy a forgács termikus kezelése lombos fafajoknál igen eredményesen, fenyőfánál az előzőekhez viszonyítva kisebb hatékonysággal higroszkóposság csökkenést idéz elő. A higroszkóposság csökkenés mértéke a kezelés paraméterektől függ.
A hőkezelés optimális paraméterei csak tájékoztató jellegűeknek tekinthetők, ugyanis pontos értékeik csak egy-egy szárító illetve hőkezelő berendezéshez rendelve oldhatók meg.
Vizsgálataink szerint a hőkezeltség mértéke közvetlenül nem deffiniálható, hanem több mérési adattal – adatszorpciós képesség csökkenés, a készített lapok dagadása,DTA-s méréseknél az endoterm csúcs elmaradása – jellemezhető. A hőkezelő berendezés kialakításánál tehát ezeket a tényezőket kell alapul venni.
A kezeletlen és hőkezelt fa, valamint fontosabb fakomponensek DTA-s és DTG-s vizsgálatai szerint határozottan kifejezhető és értelmezhető változás csak a cellulóznál mutatható ki. Tehát a hidrofób sajátságok kedvező irányú módosítása a cellulóz szerkezeti felépítésének változását tételezi fel.
Az eljárás alkalmazását az elérhető műszaki előnyök mellett gazdasági szempontok is indokolják, ugyanis a javasolt szárítótípusokkal a jelenlegi szárításköltségek, a hőkezelésből származó esetleges többletköltségek ellenére csökkenthetőnek látszanak.