Sorszám: H_000558

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Hadnagy, József ; Nyárs, József

A cikk címe: A KGST faipari tudományos kutatási együttműködésének a környezetvédelemben elért eredményei

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1975. 1. sz. 235 – 257 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: KGST, környezetvédelem, melléktermékek, regeneráló képesség, levegőszennyezés

Kivonat:

A tudományos és technikai forradalom az ember szükségleteinek kielégítésére létrehozott hatalmas eredményei mellett negatív következményekkel is jár. Az ember környezete az egyre gyorsuló ütemű ipari termelés során keletkező hulladék anyagokkal, gázokkal, szennyvizekkel telik meg, amelyek a természet öntisztító erejének segítségével csak részben semlegesülnek. A környezeti szennyeződések egy része akkumulálódik, és ma már fennáll annak a veszélye, hogy az ipari termelés növekedése az ember számára elviselhetetlen életfeltételek kialakulásához vezet, ha kellő időben nem gondoskodunk a szennyezőanyagok keletkezésének, illetve felhalmozódásának megakadályozásáról.

A termelési technológiák fejlesztésére fordított hatalmas szellemi és anyagi eszközökkel szemben ez ideig nem volt szükség nagyobb erőfeszítésekre a környezet védelmében. A természet kiegyensúlyozó tevékenysége elegendő volt a szennyezőanyagok semlegesítésére. A technológiai fejlődés azonban ma már oly mértékű, hogy a keletkező melléktermékek mennyiségének növekedése már létfeltételeinket veszélyezteti, ha nem veszünk tudomást róla.

A felismert veszély leküzdése világszerte megkezdődött. Megindultak a kutatások a különféle iparágakban a keletkező szennyezőanyagok felmérésére, valamint arra, hogy miképpen lehet keletkezésüket meggátolni vagy hatásukat közömbösíteni.

Az erdészet és a faipar abban a paradox helyzetben van, hogy nyersanyagát éppen abból az erdőből termeli ki, amely a környezet megújulásának, a tiszta oxigén képződésének alapvető természeti eszköze. Ezért kettős felelősséggel tartozik a környezet védelméért: minden kitermelt fa csökkenti a környezet regeneráló képességét, és feldolgozása növeli a keletkező szennyezőanyagok mennyiségét. A faiparban is megkezdődött a termelés során keletkező szennyezőanyagok felmérése és a védelem lehetőségeinek kutatása.

Ezzel a feladattal a KGST kutatási együttműködése különös gonddal foglalkozik. A levegő és a vizek védelme fontos témája a falfeldolgozó ipari kutatásoknak. E tanulmányunkban az egyes KGST-országokban elért eddigi eredményeket és ezek helyzetét foglaljuk röviden össze. Konkrét eredményeink nemzetközi szinten is kezdeti stádiumban vannak, de a fejlődés e téren is rohamos. Bízhatunk abban, hogy a megkezdett munka rövid idő alatt behozza az elmaradást, s környezetünk továbbra is alkalmas marad az emberi faj életének fejlődésére.

A tanulmány áttekintést nyújt a KGST faipari tudományos műszaki együttműködésének a környezetvédelemmel kapcsolatban végzett kutatási tevékenységéről. Ezen belül tárgyalja az egyes országokban folyó kutatásokat, amelyeket a környezeti vizeket és levegőt szennyező anyagok felmérésére és a megengedhető határértékek meghatározására végeztek.

Foglalkozik továbbá a tanulmány azokkal az eredményekkel, amelyeket a faipari temékek gyártása során keletkező környezetszennyező anyagok közömbösítésével, illetve további felhasználhatóságával kapcsolatban folytatnak. Sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyeket a kutatások eredményeként az üzemi technológiában gyakorlatilag már eddig is alkalmaztak, vagy a közeljövőben használatba kerülhetnek.

Az összegező ismertetés alapján a faipari ágazatban elsősorban a nedves eljárással dolgozó farostlemezgyárak működése közben keletkező szennyvizek tisztításával foglalkoznak a legbehatóbban az egyes KGST-országokban. Ezen túlmenően kutatási munkák folynak a különböző fafeldolgozó üzemekben keletkező gázok és porok levegőszennyező hatásának konkrét csökkentési lehetőségeivel. Az anyag a rendelkezésre álló külföldi statisztikai adatok alapján betekintést nyújt a környezet­ védelemmel kapcsolatos állami szabályozó intézkedésekbe, valamint a közeljövőben várható tudományos eredményekbe és azok gyakorlati felhasználásának lehetőségeibe, elsősorban a hazai adaptációs lehetőségeket figyelembe véve. Tekintettel a témakörben rendelkezésre álló viszonylag csekély információra, az ismertetett együttműködési munka még hézagos, de irányt mutat az e téren szükséges további munkák céljaira, módozataira, és felhívja a figyelmet a környezetvédelem problémájának fontosságára.