Sorszám: H_000576

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Tusa, Gábor

Cikk címe: A farostlemez és a fa forgácslap felhasználás hatékonyságának egyenérték-számítási módszere.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1966. 2.sz. 77 – 152 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1966

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak:

Kivonat:

A farostlemez és a faforgácslap alkalmazás technikai-gazdasági hatékonyságának felmérésére alkalmas tudományos módszerekkel nem rendelkezünk. A gyakorlati életben kialakított egyenértékszámok – általában – farostlemez és faforgácslap /a továbbiakban agglomerált lapok/ választékoknak csak, az adott felhasználási terület speciális igényét alapvetően jellemző, egyetlen fizikai tulajdonságát, illetőleg minőségi paraméterek értékelik, így pl. a hő-, illetőleg a hangszigetelési együtthatókat, vagy azt a körülményt, hogy mechanikai tulajdonságaik kisebb vastagságot engednek meg, mint a hagyományos faanyagok alkalmazásánál stb. Ez a körülmény pedig, nevezetesen az agglomerált lapok gyártásával és tovább-feldolgozásával járó gazdaságosság komplex értékelésének a hiánya azzal a következménnyel jár, hogy a lapalakú nyersanyagok előállításával, illetőleg felhasználásával kapcsolatok tényezőket – szubjektív alapon – túlbecsüljük, vagy aláértékeljük.

Az agglomerált lap alkalmazás hatékonyságának felmérésére alkalmas tudományos módszer hiánya tehát – fentebb előadottak szerint – nem segíti elő, sőt negatív irányban hat ki az agglomerált lap felhasználási területének a kiszélesítésére és – ezen keresztül, közvetve – az agglomerált-lap gyártó ipar fejlesztési ütemére is.

Nem képezheti vita tárgyát az, hogy az agglomerált lapok bevezetésével – a fűrészáru, a bútorlap alkalmazásával szemben – már az eddigiek során is jelentős lépést tettünk a fa nyersanyag racionálisabb hasznosítása terén. ha azonban ezt az eredményt összehasonlítjuk más iparágakkal, pl a fémfeldolgozóipar ma már olyan természetesnek tűnő nyersanyaghelyzetével, azzal a hatalmas szabványosított választékskálával, ami a fémfeldolgozóipar rendelkezésére áll, akkor egyértelműen kell leszögeznünk azt, hogy az agglomerált lapok kifejlesztése területén még sok a tennivaló.

Ma már végre a faipar területén is eljutottunk odáig, hogy a tovább-feldolgozásra kerülő „nyersanyag” – az agglomerált lapok – tulajdonságait tudományosan és tervszerűen előre meg tudjuk határozni. El kell ismerjük az eredmények ellenére azt, hogy a lehetőségeket nem használjuk ki, és így azt is, hogy az agglomerált lapok hasznosításával járó optimális eredményt, a maximális haszonhatást jelentő végtermék előállítását biztosító útnak csak a kezdetén vagyunk.