Sorszám: H_000575
A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György
Cikk címe: A cserfa /Quercus Cerris/ komplex felhasználása.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1966. 2.sz. 3 – 76 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1966
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak:
Kivonat:
A cserfa komplex felhasználása c. témával kapcsolatos kutatásokat a Faipari Kutató Intézet 1963-ban kezdte meg. A kutatások fő célkitűzései az alábbiak:
- A meglévő hazai cserállományok jellemzése.
- A cserfa jelenlegi felhasználási területeinek felmérése.
- Fizikai-mechanikai és anatómiai /szövettani/ tulajdonságok megállapítása.
- A cserfa jelenlegi ipari felhasználási területén belül a mennyiségi felhasználás fokozásának lehetőségei.
- Új ipari felhasználási területek megállapítása, a faanyag anatómiai, illetve fizikai és mechanikai tulajdonságai alapján.
Az elvégzett kutatás eredményeit fenti célkitűzéseknek megfelelő sorrendben az alábbiakban rögzítjük.
Összefoglalva az eddigieket a cserfával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok áttekintése eredményeként az alábbi megállapítások tehetők:
- Erdőgazdasági vonatkozásban a közeljövőben nem számolhatunk a cserállományok gyakorlatilag jelentős mértékű csökkenésével, várható azonban, hogy a sarj eredetű és magról kelt állományok viszonyának kedvező irányban történő befolyásolásával távlatban a kitermelésre kerülő anyagok minősége javul.
- A három leggyakoribb fahiba – a fagyléc, a csillagos élgeszt és a gyűrűs elválás – erősen gátolja, egyes esetekben megakadályozza a cserfa ipari hasznosítását. Nem vonatkozik ez a megállapítás a farost. és forgácslap-iparra. Általános ipari hasznosítás szempontjából azonban különbséget kell tenni az egészséges és fahibás anyag között.
- A faanyag általános tulajdonságaival kapcsolatban a következők rögzíthetők:
- a cser anatómiailag a durva szövetű fákhoz soroljuk, igen nagy üregű edényei /pórusai/ likacsgyűrűs elrendezése, a bélsugarak egy és sok /20-30 sejt széle/ rétegű szerkezet, valamint a szilárdító szövetet alkotó rostok és a hossz parenchimaszövet egyenlőtlen elrendeződése miatt.
- szilárdsági tulajdonságok tekintetében a jó minőségű, egészséges cserfa gyakorlatilag egyenértékű a tölggyel, és ebből a szempontból minden területen helyettesítheti azt. Vonatkozik ez az egészséges álgesztes anyagra is.
- A cserfa az erősen zsugorodó fafajok közé tartozik, zsugorodása kedvezőtlenebb a tölgyfáénál. Ez hibamentes szárítását megnehezíti, gyakori a repedés, a vetemedés. E tulajdonságok arra utalnak, hogy olyan helyeken, ahol fontos feltétel a méret- és alaktartósság, nem célszerű alkalmazni. A különböző termőhelyekről származó cser faanyagok zsugorodási tulajdonságai azonban eltérnek egymástól. Egyes esetekben gyakorlatilag a faanyag ilyen szempontból is csaknem egyenértékű a tölggyel. Az ilyen anyagok /”fehér cser”/ előfordulási gyakoriságának meghatározása és célszerű hasznosítása még nem megoldott feladat.
- A tartósság megállapítására irányuló vizsgálatok eredményei szerint a cserfa szabadban, vagy nedves helyeken beépítve, lényegesen kisebb élettartamú, mint a tölgy, ezért védőkezelés nélkül ilyen jellegű felhasználását kerülni kell. Épületekbe beépítve, a nedvességtől védve azonban tartós faanyagként jól hasznosítható.
- A tartósságra vonatkozó megállapítások szem előtt tartása mellett a nedvesség hatásának kitett helyeken hasznosítandó anyagot telíteni kell. Telítése a tölgyfáéval azonos körülmények között lehetséges.
- A cser faanyag diffúziós tulajdonságai kedvezőek, s ebből a szempontból gyakorlatilag egyenértékű a tölggyel.
- A cserfa felhasználását illetően rögzíthető, hogy ez idő szerint az ipari felhasználás mértéke még nem teljesen kielégítő; az ipari fa az össze kitermelt fatömegnek mintegy 50 %-át teszi ki. Emellett a termelt választékok mennyiségi megoszlása nincs teljesen arányban a faanyag műszaki tulajdonságaival; kevés az értékes választék. A főbb termékek – bányászati faanyagok, fűrészáru, parkettfríz, donga, mezőgazdasági faanyagok, normál talpfa és furnér, illetve enyvezett lemez mechanikai megmunkálás útján jönnek létre, s mennyiségük még számottevően fokozható, illetve mennyiségi megoszlásuk aránya javítható. Ennek legfontosabb feltétele a kitermelt faanyagnak feldolgozás előtt, az erdőgazdaságoknál, illetve az elsődleges fafeldolgozó üzemekben történő méret és minőség szerinti fokozottabb szétválogatása.
Az ipari felhasználás kiszélesítésének további nagymértékű lehetőséget ad a cserfának a farostlemez és forgácslap-gyártásba való bekapcsolása alapanyagként. Az erre vonatkozó kísérletek már csak nedves eljárású farostlemez-gyártás szempontjából nem tekinthetők véglegesen befejezettnek.
A cserfa kémiai feldolgozás útján történő hasznosítása nem javasolható.