Sorszám: H_000534
A cikk szerzőjének a neve: Vargyay, Kornélia
A cikk címe: Faanyagok kezelése transzparens faanyagvédő szerekkel
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1976. 1. sz. 89 – 96 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1977
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: faanyagvédelem, felületkezelés, transzparens szerek, bevonati rendszerek, a fa ellenállóképessége
Kivonat:
A faanyagok szerepe a belső építészetben és a hétvégi házak terjedésével nagymérték-ben megnövekedett. Egyre gyakrabban vetődik fel az igény, hogy a fafelületek kezelésénél a faanyagvédelem szempontjait és az esztétikai igényeket össze kell egyeztetni.
A hagyományos lakkozott felületek nem elégítik ki a faanyagvédelem követelményeit.
A faanyag természetes mozgása következtében a környezet nedvességviszonyainak változására a felületi bevonat megrepedezik, lepattogzik, rövid időn belül tönkremegy. A zárt filmbevonat másik hátránya, hogy a fába bejutó nedvesség és különböző fertőzési hatások következtében a bevonat alatt igen gyakori az elszíneződés, elsősorban szürkülés, feketedés, esetenként gombásodás. A faanyagvédelmi és az esztétikai igényeket legjobban a transzparens, nyitott pórusú felületet biztosító faanyagvédő szerek alkalmazásával lehet kielégíteni. A felületkezelésre alkalmas védőszerekkel kapcsolatos általános kérdésekkel, valamint ezek vizsgálatával és technológiai problémáival részletesen foglalkoztunk kutatási munkánk során. A kémiai faanyagvédelem feladata a faanyag kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni ellenállóképességének fokozása a választékba, illetve a választék felületére vitt védőszerek kel. A faanyagok védelme lehetséges a faanyagok teljes tömegének kezelésével, telítéssel vagy a faanyag felületének, határrétegének védelmével. Elvben valamennyi faanyagvédő szer használható felület-kezelő anyagként, azonban a gyakorlati követelmények ezek felhasználási területét korlátozzák. Pl. vízben oldódó sókeverékek csak zárt térben és csekély esztétikai igények mellett alkalmasak felületkezelésre. Az időjárásnak kitett, esztétikai követelményeket is figyelembe vevő felületi védelemhez alkalmas faanyagvédő szerekkel szemben támasztható követelmények:
- a faanyagot meg kell védenünk a biológiai kártevők ellen,
- a bevonat nem korlátozhatja a nedvességcserét, de víztaszító hatásúnak kell lennie,
- védeniük kell a légköri hatások ellen, meg kell akadályozniuk a faanyag fakulását,
illetve elszürkülését,
- a fa struktúráját tartósan meg kell tartaniuk, sőt kiemelniük,
- javíthatónak, utánkezelhetőnek kell lennie.
Transzparens faanyagvédő szereket a hazái és külföldi üzemek nagy számban, szín- és minőségválasztékban hoznak forgalomba. A favédő felületkezelő anyagokra általános jellemző, hogy a végleges védőbevonatot több lépcsős felületkezeléssel érik el. vízpára-áteresztő képességűek. Öregedéssel szembeni ellenállóképeségük azonban a film hiánya miatt viszonylag csekély. Önálló alkalmazásuk csak zárt térben, minimális kitettségű körülmények között reális.
A transzparens faanyagvédő szerekkel készült bevonatok szabadtéri alkalmazás esetén a napfény ultraibolya sugarainak hatására a zárt filmekhez hasonlóan öregednek. A bevonatok élettartamát erősen befolyásolja a bennük levő pigmentek összetétele és színe. A szín megválasztásakor tehát kompromisszumot kell kötni a kielégítő fényvédő hatás és a sötét színek meleg adszorbeáló hatása miatt.
A transzparens felületkezelő anyagokkal készített bevonatok élettartamát az alapanyag összetételén, színén túlmenően a felhasználás körülményei is nagymértékben befolyásolják. A befolyásoló tényezők közül kiemelhető a fafaj, a szerkezet, valamint a kitettségi körülmények.
A kisebb ellenállóképességű, kevésbé tartós fafajok esetén a felületi védelem önmagában nem mindig alkalmazható. Egyes esetekben védőszerrel telített anyagokat kell felhasználni, és ezeket az esztétikai igények miatt utólag felületkezelő védőszerekkel kell bevonni.
A különböző szerkezetekben a beépített faanyag anatómiai irányai, a védőszerfelvevő
képesség eltérő védettséget és tartósságot biztosíthatnak.
A kitettségi körülmények között az éghajlat, az égtáj, a csapadék mennyisége, valamint a csapadéktól való közvetlen védelem egy-egy szerkezeten belül is igen eltérő élettartamot adhat az azonos védőszerrel készített bevonatnak.
Transzparens felületkezelő anyagok alkalmazása esetén nem lehet egyértelműen kimondani, hogy egy-egy bevonat mennyi idő után megy tönkre. Fontos, hogy a bevonatok karbantartása, utákezelése mindig a bevonat tönkremenetele előtt megtörténjen, mert a már bekövetkezett fertőzést újabb réteg felvitelével korlátozni lehet, de megszüntetni már nem.