Sorszám: H_000514
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly ; Dr. Tusa, Gábor ; Dr. Lackó, István
A cikk címe: Gyármányönköltség számítás műszaki alapjai a fűrész- és lemeziparban
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: népgazdaság, értéktörvény, szocialista gazdaság, társadalmi összmunka, újraelosztás
Kivonat:
A szocialista népgazdaságban, ahol megmarad és tovább fejlődik a kapitalizmusban már létrejött társadalmi termelés, de a gazdasági élet spontán fejlődése helyett annak tervszerinti, tudatos szabályozása válik uralkodóvá, a társadalmi munkának - mindenekelőtt az anyagi termelőmunkának - a számbavétele, szabályozása és elosztása rendkívüli fontosságra emelkedik, függetlenül attól, hogy fennmarad - e a szocializmus viszonyai között az árutermelés vagy sem. Függetlenül tehát attól, hogy ez a számbavétel és elosztás közvetlen formában - munkaidőben - vagy közvetett, dologi formában értékformában - történik. Sőt annál nélkülözhetetlenebbé válik, minél inkább megszűnik a termelés utólagos, a kereslet - kínálat, valamint az ár kölcsönhatásának piaci mechanizmusán keresztül történő spontán szabályozása az értéktörvény, illetőleg ennek módosult formája, a termelési ár törvénye által. A számbavétel és elosztás ugyanis a szocializmus gazdasági viszonyainak lényegéből következik, mert:
1.) A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdaságban "'a tervszerű, arányos fejlőd és törvénye szabályozza a termelést. A társadalom - annak központi szerve, a szocialista állam számára - nemcsak lehetséges, de szükségszerű is, hogy előre elkészített tervek alapján, tudatosan és állandóan biztosítsa a népgazdaság egészében az arányosságot. Az arányosság biztosításának alapja: a társadalmi összmunkának (holt és eleven munkának), tehát a rendelkezésre álló munkaerőnek és termelőeszköznek, az objektív gazdasági törvények követelményei szerinti elosztása és újraelosztása. Ez nem történhet meg a társadalmi összmunka, valamint az ·egyes termékfajták előállításához társadalmilag szükséges munka számbavétele nélkül. E nélkül lehetetlen lenne a társadalmi össztermék volumenének és összetételének megtervezése, a nemzeti jövedelem meghatározása és felosztása (felhalmozási és fogyasztási alapra), a bővített újratermelés és az életszínvonal emelésének tervszerű megvalósítása.
2.) A társadalmi munka termelékenységének állandó és tervszerű gyorsütemű növekedése törvényszerű a szocializmusban. Világos, hogy a termékek előállításához társadalmilag szükséges munkaidőnek (holt és eleven munkának) elsősorban közvetlen - amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy közvetett formában való - ismerete és számbavétele
nélkül a termelékenység emelését reálisan megtervezni nem lehet.
3.) A munka szerinti elosztás feltételezi egyrészt annak a társadalmi munkának a nyilvántartását, melyet a dolgozók bizonyos formában adnak, másrészt azért, amit más formában kapnak a társadalomtól.
4.) A szocializmusban - mint ismeretes - még nem szűnik meg teljesen az árutermelés, ennek megfelelően az áruviszonyoknak, illetőleg az áruviszonyok különböző oldalait kifejező egyes kategóriáknak (érték, ár) mind a tervezésben, mind pedig a gazdasági folyamatok tényleges alakulásában jelentős szerepük van. A szocialista állam tudatosan használja fel ezeket a népgazdaság tervszerű szabályozása során. Az érték a szocíaliz musban is árformában jelenik meg és az árak egyrészt a gazdasági kalkuláció eszközéül szolgálnak - ezért kell tükrözniük a különböző termékek létrehozásához társadalmilag szükséges munkaráfordításokat - másrészt a nemzeti jövedelem tervszerű elosztásának az eszközei és ezért - esetenként - tervszerű árpolitikával kell őket az értékarányoktól eltéríteni. Ez az árpolitika azonban csak, akkor lehet tervszerű, ha az állam tudatosan juttatja érvényre az árak - fent említett - mindkét funkcióját, ennek pedig az elenged-hetetlen előfeltétele, hogy a társadalmilag szükséges munkaráfordításokat ismerje, mert csak ennek ismeretében állapíthatók meg olyan árak, amelyek a ráfordításokat tükrözik, illetőleg csak akkor beszélhetünk az árarányoknak az értékaránytól való tudatos eltérítéséről, ha ismertek maguk az értékarányok. Itt kell megjegyeznünk, hogy a társadalmi ráfordítások ismeretének fontossága független attól, hogy milyen - önköltségi, érték vagy termelési ár - típusú árrendszer alkalmazásáról van szó, sőt fontossága nem csökkenne akkor sem, ha - a sok évre előre hozott gazdasági döntések reális gazdaságossági számításai érdekében - valamilyen "eszmei" árrendszer kialakítására és alkalmazására kerülne sor.
Folytatni lehetne az okok felsorolását, amelyek a társadalmi munka (holt és eleven munka), a ráfordítások számbavételét és nyilvántartását a tervgazdálkodásban nélkülözhetetlenné teszik. Véleményünk szerint azonban már a fentiek alapján is leszögezhető, hogy ez a gazdasági folyamatok tudatos és tervszerű irányításának conditio sine qua non -ja.
A társadalmi ráfordítások mértéke, a különböző termékek előállításához társadalmilag szükséges munkamennyiség konkrét és egyben absztrakt kategória. Minden időpontban konkrét jelentősége van - a termékek ugyanis, mint meghatározott mennyiségű társadalmi munka megtestesítői bírnak gazdasági jelentőséggel -, ugyanakkor azonban sohasem létezik közvetlenül, hanem csak, mint a különböző vállalatok - e termékek előállításával kapcsolatos - egyéni ráfordításainak elvont átlaga. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes vállalatok - elsősorban a technikai színvonalbeli különbségeik miatt -· egymástól eltérő ráfordításainak, az egyéni értéknek, a termék előállítására fordított, egyéni munkamennyiségnek ismerete nélkül nem állapítható meg a termék előállításához társadalmilag átlagosan szükséges ráfordítás sem. Ennek szükségszerű következménye az lenne, hogy - mivel ismeretlen maradna a ténylegesen lekötött társadalmi összmunka-hányad - a társadalmi összmunka tervszerű és arányos elosztása, tehát a népgazdaság tudatos irányítása sem volna megvalósítható. A különböző vállalatok egyéni ráfordításainak ismerete, legszigorúbb számbavétele tehát azért nélkülözhetetlen, mert a társadalmi ráfordítások megállapítása kizárólag éppen ezek alapján lehetséges.
