Sorszám: H_000553

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Tusa, Gábor

A cikk címe: Korszerű matematikai módszerek alkalmazása a fagazdaság tervezési munkájában

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1975. 1. sz. 175 – 186 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: erdő- és fagazdálkodás, fagazdaság vertikuma, erdőrendezés, komplex szemlélet, tartamosság

Kivonat:

Az erdő- és fagazdálkodás, a fagazdaság vertikumában lezajló események igen szövevényesen függnek össze egymással, a többi ágazattal és a tágabb környezettel, e vertikum fejlesztése során megoldandó feladatok erősen szerteágazóak. A fagazdaságot ezért - makro és mikro szinten egyaránt - ma csak több tudományág ismeretanyagának adekvát módon integrált építményével lehet leírni, értelmezni, magyarázni, modellezni

- már az erdőrendezés körében is (vagyis annak a rendező munkának a során, amely arra irányul, hogy az erdő tartósan legyen egyre alkalmasabb a vele szemben megnyilvánuló társadalmi, gazdasági igények hatékony kielégítésére), ezt követően

- az erdőgazdálkodás szférájában (a jelentőségében folyamatosan növekvő környezetvédelmi feladatok mellett is) az első helyen sorolt faanyagtermesztés területén (ahol, a közjóléti szolgáltatások ellátása mellett, a termőhelynek megfelelő, a mennyiségi és minőségi kívánalmakat egyaránt kielégítő faanyagtermesztés követelményeit gazdaságossági, munkaszervezési, gépesítési stb. szempontokkal kell folyamatosan egyeztetni), végül

- a fakitermelés, a fafeldolgozás, a faanyag-hasznosítás, a fagazdálkodás fa alapanyag-, félkész- és késztermék-vertikumában, mert a potenciális import- és a hazai források, a bel­ földi szükségletek kielégítése és az exportlehetőségek csak komplex szemlélettel és módszerekkel optimalizálhatók.

Az előbbiekben vázoltak alapján érzékelhető az, hogy a fagazdasággal szemben támasztott követelményrendszer, nevezetesen:

- a tágan értelmezett szükségletfedezés,

- a tartamosság és

- a gazdaságosság kielégítése a népgazdaság többi ágazatát meghaladó mértékben összetett feladatot jelent, ezért a fagazdaság speciális ·problémáinak, az összefüggések teljes láncolatának átfogó értékeléséhez, a tervezés hatékonyságának dinamikus növeléséhez az irányítás valamennyi szintjén - a jelenlegi helyzetben - a korszerű matematikai módszerek alkalmazásba vétele elengedhetetlen előfeltételt képez.

A rendelkezésre álló információk alapján megállapítható mindezen túlmenően egyrészt az, hogy:

- a matematikai-közgazdasági kutatások vonatkozásában - a fagazdaságot illetően - nemcsak a nyugati országokhoz, hanem a KGST körzetén belül élenjáró országokhoz viszonyítva is jelentős lemaradásban vagyunk;

- ugyanakkor egyértelmű, hogy .az 1972. évben megkezdett és célratörő kutatómunkával

kifejlesztett matematikai módszereink széles körű alkalmazásba vételére (részben központi intézkedésekkel) a reális lehetőség biztosítható;

- azt már a modellekkel végzett számítások eddigi eredményei is egyértelműen igazolják, hogy a kutatás eredményét képező módszerek alkalmazása jelentős segítséget nyújthat a legfontosabb gyakorlati kérdések megoldásához, a kifejlesztett módszerek igénybevételével mind az ágazati, mind a vállalati vezetés folyamatosan tehet hatékony lépéseket az irányítási körébe tartozó szervezet működtetésének optimalizálására;

- végül (az idevonatkozó információk birtokában) megállapítható még az is, hogy a ki­ fejlesztett módszerek érdeklődésre tarthatnak számot a környező KGST-országok fagazdaságában is.

Mindenekelőtt fontos lenne a kifejlesztett modellel további érzékenységi vizsgálatokat végezni a különböző, itt figyelembe nem vett népgazdasági célkitűzések előírásával. Célszerűnek tartjuk a szocialista és a tőkés devizaegyenleg minimálásával kialakuló struktúra és gazdaságossági sorrend vizsgálatát éppen úgy, mint annak a megoldásnak az elemzését, amikor is úgy maximáljuk a szóban forgó vertikum összes nyereségét, hogy egyidejűleg a hozzá tartozó összes termelési költséget minimáljuk.

A következő lépésben lenne célszerű végrehajtani a modell kiegészítését a faipar szempontjából ágazaton kívülre kerülő úgynevezett végterméklépcsővel, amely gyakorlatilag az egész rendszert zárttá, komplex egésszé tenné. Itt lényegében olyan statisztikai információkra is szükségünk lesz, amelyek már kívül esnek a faipari ágazatnál fellelhető adatbázison, amelyek további információforrások felkutatását, illetve bekapcsolását teszik majd szükségessé. Ugyancsak ekkor kellene bekapcsolni a nem fa eredetű helyettesítő anyagok körét is.

Mielőbb napirendre kellene tűzni a modell tervezési célú alkalmazását az 1970-es évek második fele optimális fagazdálkodási struktúrájának kialakítása érdekében. Ez részben a modell koefficiens rendszerének előrebecslését, részben a várható feltételek meghatározását igényli, majd újabb számítások elvégzését teszi szükségessé.

A modell népgazdasági szintű, vagyis összágazati továbbfejlesztésével párhuzamosan célszerű lenne megkezdeni a kutatásokat az egyes fafajokat, illetve az egymást helyettesítő fafajokat átfogó részmodellek kidolgozásának irányába; ezek a modellek lehetőséget nyújtanának a tetszőleges mélységű részletezésre és az egyes fafajoknál komoly szerepet játszó speciális helyettesítési technológiai stb. összefüggések teljes körű figyelembevételére.