Sorszám: H_000572
A cikk szerzőjének a neve: Nyárs, József
A cikk címe: Környezetvédelem
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1974. 1. sz. 271 – 286 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: környezetvédelem, ökológiai egyensúly, alkalmazkodóképesség, népességrobbanás, munkaegészségügy
Kivonat:
A környezet emberre gyakorolt hatásának tárgyalása előtt tisztáznunk kell az emberi
környezet fogalmát.
Az emberi környezet olyan tér, amelyben az ember sokoldalú életfunkciói lejátszódnak, s ennek érezhető, illetve észlelhető objektív és szubjektív hatásai, következményei visszahatnak az emberre, azaz életmegnyilvánulásainak számos oldalát befolyásolja és meghatározza. Az emberi környezet fogalma tehát relatív. Függ a mindenkori fizikai-földrajzi környezet adottságaitól, a társadalmi élet feltételeitől, a gazdasági fejlettség és a munkamegosztás elért színvonalától.
Az ember - egészen a mintegy kétszáz évvel ezelőtt bekövetkezett technikai forradalomig - a természet ökológiai egyensúlyát még nem veszélyeztette. A legújabb kori történelemben azonban az ember ismeretanyaga olyan mérvűvé vált, hogy szinte már urává vált környezetének. Egyre gátlástalanabbul érvényesítette főleg ásványi energiatöbblet-igényét, és jelenleg már sokkal többet von el környezetétől, mint amennyi a fennálló egyensúly megbontásának veszélye nélkül lehetséges lenne. Az ember környezetéből ugyanis már nemcsak élete közvetlen fenntartásához von el anyagot, pl. légzéséhez oxigént vagy anyagcseréje fenntartásához táplálékot, hanem erőművei, ipara mozgásban tartásához az energiát, illetve az energiahordozókat is, miközben ezek üzemeltetése denaturálja saját környezetét.
Az ember minderről hosszú időn keresztül nem vett tudomást. Mindenkori egészségi állapotának egyik alapvető és fő formálóját, a környezetét úgy kezelte, mint tulajdonát. Pedig a környezet az ember élete és sorsa alakulásának szempontjából mindig alapvető tényező volt, és most - a technikai-tudományos forradalom idején - még inkább az.
Hogy mindez az emberi populációban eddig még jóvátehetetlen károkat nem okozott,
elsősorban az ember alkalmazkodóképességének köszönhető. Erről - már néhány évtizeddel ezelőtt - Pavlov a következőket írta: "Minden organizmus egész élete nem más, mint a külső környezet hatására bekövetkező és egészen a legmagasabb fokig mind szövevényesebbé váló egyensúlyozásának hosszú sora."
A szervezetek alkalmazkodóképessége feltételes reflexláncok sorozatából áll, ez edzéssel
lényegesen bővíthető, de a végtelenségig nem tágítható. Az ember környezetre gyakorolt életfunkciója, tevékenységi köre sokoldalú. Korunkban ez:
- a modern technikai és technológiai alapokon fejlődő iparosodásban,
- a komplex élelmiszergazdasággá átalakuló mezőgazdaság fejlődésében,
- a gyors urbanizálódási folyamatban és
- a közlekedés, a forgalom ugrásszerű, tömeges növekedésében nyilvánul meg.
E sokoldalú tevékenység hatására az emberi környezet legfontosabb természeti tényezőiben:
- a légtérben
- a vizekben és
- a talajban
következnek be kedvezőtlen változások.
Az emberi környezetben végbemenő kedvezőtlen változások a legplasztikusabban az említett természeti elemek károsodásában, szennyeződésében jelentkeznek. Ez pedig közvetlenül, illetve közvetetten az embert sújtja.
A népesség és a gazdaság növekedésütemének rohamos fokozódása a számtalan előnyön kívül kedvezőtlen mellékhatásokat is eredményezett: elsősorban a környezet, a levegő, a természetes vizek és a talaj elszennyezését.
A fafeldolgozás által okozott szennyeződések a következők szerint csoportosíthatók:
- a befogadók szerint; légszennyeződés és vízszennyeződés.
- a szennyezőanyagok típusa szerint; porok, gázok és gőzök, illetve szerves és szervetlen vegyszerek, valamint különféle lebegőanyagok.
Célunk: iparunk szennyező hatásának megismerése, a károk elemzése, a felszámolásukhoz, elkerülésükhöz szükséges ismeretek, eszközök megszerzése. A fejlesztés során a környezeti károkat - eddigi veszteségeinket is figyelembe véve - el kell kerülnünk. Szoros összefüggést kell keresnünk és összhangot kell teremtenünk a környezetvédelem és a munkaegészségügy között.