Sorszám: H_000591

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly

Cikk címe: A termelés programozása a fűrésziparban.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967 1-2.sz. 217 – 245 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: termelés programozás, fűrészipar, fűrészáru termelés, anyagkihasználás, lineáris programozás

Kivonat:

A termelés koncentrálása egyre inkább lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak népgazdasági, hanem vállalati szinten is tudományos módszereket alkalmazzunk a termelés megtervezésénél és irányításánál annak érdekében, hogy maximális gazdasági hatékonyságot érhessünk el.

A fűrésziparban meghonosult gyártás már rendelkezik azokkal az előfeltételekkel, hogy a matematikai módszereket alkalmazza a termelés irányításában. Sajnos a lehetőségekkel még nem élünk, holott célszerű lenne tudományos alapon szabályozni a termékválaszték gyártását úgy, hogy az optimálisan biztosítja a szükségletet s egyúttal a minimális faanyag-felhasználást is szem előtt tartsa.

A jelenleg alkalmazott gyártásirányítás tendenciái a fűrésziparban főleg technikai és technológiai problémák felé irányulnak. Ez egymagában nem oldja meg a gazdasági problémákat, melyek elsőbbrendűsége vita tárgyát sem képezheti. Kutatásunk célja az volt, hogy rámutassunk azokra a lehetőségekre, melyek segítségével a fűrésziparban célravezetőbb és módszeresebb termelés-irányítást valósíthatunk meg azáltal, hogy a fűrészáru-termelésben a kívánt méretű fűrészárura vonatkozó igényeket nemcsak mennyiségben, de időben is fedezni tudjuk.

Az előző fejezetek számításai bizonyságot tettek arról, hogy a fűrésziparban a termelés tudományos irányítása, a lineáris programozásnak módszere módot nyújt arra, hogy elektronikus számológép igénybevételével biztonsággal választhassuk ki azokat a fűrészpenge-beosztásokat, amelyek mellett folytatott termelés a választékigények teljes kielégítése mellett a leggazdaságosabb.

Bebizonyítottuk, hogy a maximálisan lehetséges anyagkihasználást akkor közelíthetjük meg, ha a termelő szervezet szerződési kötelezettsége aránylagosan minél több vastagsági választék termelésére ad lehetőséget. Így bizonyítást nyert az is, hogy az 1964-ben a tölgy fűrészáru vastagsági választékában megmutatkozó igény nem tette lehetővé, hogy a vállalatok a maximális kihasználás elve betartásával termeljenek. Az igényeknek megfelelő termelés csakis az anyagkihasználás rovására történhetett. Továbbá csökkenti a fűrészipar kihasználását a szélső 12 mm-es és a 19 mm-es és a közbenső 35 mm-es és a 45 mm-es választék mellőzése.

Ilyen körülmények között a termelésnek lineáris programozása lehetőséget ad arra,

1. adott feltételek mellett legyen a termelés optimális;
2. milyen anyagi vesztességgel kell számolni, ha a termelést tervszerűen, az igényeknek megfelelően folytatjuk le.

A fűrészáru lineáris programozása gyakorlati alkalmazásba-vételének módja:

1. Összegyűjtjük a lehetséges vágási kombinációkat.
2. A vágási kombinációk alapján táblázatba foglaljuk z 1 m³ rönkre vonatkozó anyagi eredményt (kihozatalt) százalékban kifejezve.
3. A kidolgozott vágási alternatívák szerint egyenlőtlenség formájában felírjuk azokat a korlátozásokat, melyek az egyes, gyakorlatilag számba vehető vágási alternatívákkal termelt fűrészáru-választékok mennyiségét fejezik ki úgy, hogy azok megegyezzenek az illető választékból diszponált mennyiséggel.
4. Az egyenlőtlenségek által meghatározott feltételek és változók alapján megszerkesztjük a modellt.
5. A modellt betápláljuk az elektronikus számológépbe, mely feleletet ad:

a.    Melyek azok a vágási kombinációk, (pengebeosztások), amelyek mellett a diszponált fűrészáru mennyiség a kért vastagsági megoszlás szerint a minimális rönkmennyiség feldolgozásával termelhető le.

b.    Az egyes rönkvastagságokból mennyi az a mennyiség, melynek a gép által megadott pengebeosztás melletti feldolgozása biztosítja a fűrészárunak a diszpozíció szerinti vastagságban való kitermelését.

c.    Mennyi a keletkező inkurrencia, melynek értékesítéséről, vagy a programnak az anyagkihasználás rovására történő megváltoztatásáról gondoskodni kell.

6. A termelést bevezető üzemvezetőnek feladata csupán ügyelni arra, hogy az egyes vágási alternatívák szerint a program által megadott rönkmennyiséget feldolgozza. A programnak ilyetén-képpeni végrehajtása biztosítja a fűrészárunak a kért vastagságban való kitermelését.

Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a termelésnek a lineáris programozás módszerével való vitelével szemben felmerülhet az az észrevétel, hogy a termelés során bizonyos speciális igényeket is ki kell elégíteni. Pl: a fűrészáru zártbelű, bélátvágásos, húrmetszésű legyen. Természetesen ilyen feltételek teljesítése elől kitérni nem lehet, de nem is szükséges, mert a feltételeket be is lehet építeni a modellbe, s olyan programot lefuttatni, mely az adott feltételek mellett lesz optimális. De eljárhatunk úgy is, hogy speciális igények nélkül programozunk, s az egyedi igényeket, mely a tervfeladatnak csak csekély része, programon kívül elégítjük ki.

7. A termelés lineáris programozásának módszere alkalmas arra, hogy országos viszonylatban is elkészítsük negyedévenként a vágástervet, mely viszonylag minimális rönkfelhasználás mellett biztosítja országos szinten a választékigények kielégítését. Ez annál is inkább szükséges, mert megkapjuk, hogy adott fűrészáru-fajtából milyen inkurrenciával kell számolnunk, mely, az optimális szükséges készlet felett fog jelentkezni,s forgóeszközt lekötni.