Sorszám: H_000592
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Tusa, Gábor
Cikk címe: A forgácslap felületnemesítés gazdaságossága.
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967. 1-2.sz. 247 – 268 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: forgácslap, felületnemesítés, gazdaságosság, önköltség elemzés, laminálás
Kivonat:
A faforgácslap és a pozdorja bútorlap (a továbbiakban forgácslap) felületnemesítési alternatíváinak gazdaságossági elemzéséhez elengedhetetlenül szükség van az egyes felületnemesítő eljárások:
- önköltségének, ezen belül deviza-igényességének (1),
- beruházási költség szükségletének, ezen belül beruházási deviza-igényének, valamint termelékenységének (2.) a vizsgálatára.
Itt mindjárt le kell rögzítsük azonban azt, hogy az egyes felületnemesítési alternatívák említett mélységű – de elszigetelt – elemzése útján nyert adatokra támaszkodva, még mindig nem rendelkezünk a mérlegeléshez nélkülözhetetlenül szükséges tájékozottsággal. Az egyes alternatívák gazdaságosságának elbírálásához az szükséges még, hogy a felületnemesítés ráfordításainak figyelembevételén kívül a különböző eljárásoknak
- az alapanyaggyártás –, valamint
- a tovább-feldolgozás ráfordítás-szükségletére gyakorolt kihatásait is felmérve, valamennyi termelési fokozat ráfordításait komplexen értékeljük: a tervgazdálkodás keretei között ugyanis az „optimatizálás” csak népgazdasági szinten értelmezhető (4.)
A tanulmány a forgácslap felületnemesítés egyes alternatívái gazdaságosságának a meghatározása céljából, a három korszerű felületnemesítő eljárás: a beégetett zománclakkal (szórásos technológiával), a papírvázas műanyagréteggel (laminálással) és a zártpórusos C eljárással (nyomtatásos technológiával) történő felületnemesítés közvetlen anyag- és munkabér ráfordításainak, majd – ezt követően – beruházási költségigényeinek összehasonlító elemzéseivel foglalkozik. A vizsgálat eredményeként megállapítható az, hogy – a gyártó- és a tovább-feldolgozó ipar jelenlegi hazai színvonalát és az 1968. január 1. utáni árarányokat figyelembe véve – mindhárom (vizsgálat alá vont) felületnemesítő eljárás kisebb közvetlen költségráfordítással kivitelezhető, mint a hagyományos módszerrel: a természetes, illetőleg műfurnérral, valamint a poliészter-, illetőleg nitrolakkal (öntéses technológiával) történő felületkezelés.
A korszerű felületnemesítő eljárások alkalmazását a fajlagos közvetlen költségek előnyös alakulásán túlmenően az a körülmény is indokolja, hogy a hazai ipar felületnemesítési feladata az elkövetkező 15 év alatt jelentősen megnövekszik, ugyanakkor, amikor a furnér-import beszerzési forrásai egyre határozottabban szűkülnek.
Mind közvetlen költség-, mind pedig a beruházási költség-fajlagosok vonatkozásában a „Maserdruck” eljárás látszik – a jelenlegi körülmények számszerűsítése alapján – a leggazdaságosabbnak. Emellett azonban a vizsgált másik két felületnemesítő módszer, még a legnagyobb fajlagos ráfordítás-igényű papírvázas műanyagréteggel (laminálás) történő felületkezelési eljárás továbbfejlesztése is elengedhetetlen, mert a differenciált felhasználó igények kielégítéséhez (kopás-, hő-, kémiai anyagokkal szembeni ellenállás stb.) a nemesített felületekből is széles választék-skálát kell biztosítani.